Az est árnyaiban
Lámpafényben ülök a
homályban,
árnyak terülnek szét
az estében
Távol, messziről
harangszó zeng,.
az emlékekben
melengetem szívem
Kristálycsillagok
sziporkáznak az éjben,
a fájdalomban
lebegünk csendesen
Szemed fénye ragyog a
végtelenben,
arcod az árnyak
mögött tükröződve
Nyugtalan órák vesznek
karjaikba,
jótékonyan magukkal
elringatva
Az égi óceánban
fénylik az ezüst hold,
ölében átfon a
homályos éjszaka
Feledtetve, a
fájdalmakat csillapítva,
míg elmerülünk a
feneketlen álomba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése