Szívünk egymásért
dobog
Fájdalmas az éjszaka.
A nesztelen hajnal
még pihen, de az égbolton lassan dereng egy új nap.
Oly zaklatott vagyok,
szívem riadt.
Csönd van.
Várom a megváltó álom
ölelését, mely talán elhoz hozzám Téged is.
Lelkem, mint egy
rabmadár.
A te rabod vagyok.
Röpködök álmaid felett és Rád gondolok.
Szemeidre – gyönyörű
szemeidre gondolok,
mely az álomtól
szelíd – mégis oly elérhetetlen.
Lágy dallammal
ringatnálak, szívemhez ölelnélek,
fáradt kezeidet kis
kezembe fognám, így becézgetnélek,
még az álmok tündére
lelkünket egybeölelné az álmok hosszú, végtelen útján.
SZÍVÜNK – KETTŐNK
SZÍVE
EGYMÁSÉRT, EGYMÁSNAK
DOBOG.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése