Esendő anyák
„Orgona ága, barackfa
virága.
Öltözzetek új ruhába
anyák napja hajnalára”
kedves a dal,
kedvesek, akik éneklik,
és kedvesek az
ünneplőbe öltözött fák,
mint akik pontosan
tudják,
anyának lenni
csodálatos,
de a
legellentmondásosabb dolog is…
tudni mindig hol a
határ,
mikor kell nemet
mondani fájó szívvel,
olyankor, amikor az
engedékenység már árt,
megőrizni és szabadon
engedni egyszerre,
vállalni sokszor a
rosszaság látszatát,
(aki még éretlen, az
könnyen ítél)
szelídíteni, de nem
betörni,
megvédeni, de
burokban nem tartani,
(a burok a szárnyait
elveszi,
védtelenné teszi)
fájdalom és öröm az
első pillanattól,
mosoly és sírás keveréke…
anyának lenni
egyszerű dolog,
jó anyának iszonyúan
nehéz,
különösen, mert meg
kell valakit védeni,
aki a veszélyt nem
ismeri,
szárnyalni tanítani
sajgó szívvel,
tudva, hogy egyszer
szárnyra kap,
messzire repül,
segít,
és a szeretet gátol
is,
de nélküle hozzá
kezdeni se érdemes,
okosan és szívvel,
gyengén és erősen,
metszeni és oltani,
szeretetet sugározni,
titokban sokszor
könnyekkel öntözni,
testben és lélekben
egészségest nevelni…
sok ártalom van,
mitől megvédeni sem lehet,
de talán lehet a
kártevőkkel szemben
ellenállóvá tenni,
nem különcnek,
de egyedinek formálni
mégis,
néha a siker, vagy a
sikertelenség
csak egy hajszálon
múlik…
Orgona ága barackfa
virága.
Öltözzetek új ruhába
anyák napja
hajnalára,
simogassátok meg a
szívüket,
ha néha kölkét védő
tigrisnek is látszanak,
ők akkor is csak
esendő,
könnyeikkel küszködő
nőből lévő emberek.
2012. május 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése