Szeretlek PAPA!

Szeretlek PAPA!

Az első aranyló sugarak csókot leheltek arcára. A Nap melengető sugaraira ébredt.

Hatalmas aranybarna szemeit édesapjától örökölte, amely most aranylóan csillogott az ablakon átszűrődő napfénytől.

Az ablakhoz ment. Kinézett a kertbe. A szemben levő fán egy madárka etette csőréből fiókáit.

A szemét könny öntötte el a feltoluló emlékektől, szívébe belehasított a fájdalom.

Édesapja már a mennyekből figyeli útját. Édesanyja bottal, nehezen mozogva élte mindennapjait. Dolgozott és nevelte lányát nagy szeretetben, egymásra támaszkodva, egymásnak, egymásért élve, mióta a szeretett férj, az édesapa elment azon az éjszakán. Ennek már több, mint három éve. Nehéz évek álltak mögöttük.

Tímea éppen, hogy elkezdte középiskolai tanulmányait a város művészeti, zenei szakközépiskolájában. Jó tanuló, értelmes, kedves lány, akit tanárai nagyon szerettek.

Főleg irodalomtanára és egyben osztályfőnöke kísérte szerető figyelemmel a kislány  tanulmányait.

Férje is abban az iskolában tanított, ahol lánya tanult. Judit pedig könyvtáros volt a városban.

Mindketten a zene, az irodalom birodalmában éltek, nagy társadalmi életet.

Édesanyja még nehezebben viselte a szeretett férfi elvesztését. Fájdalmasan emlékezett arra az éjszakára.

Álmából hirtelen  riadt fel. Valami nyomasztó, furcsa érzés töltötte el. Nem régen aludhattak el egy nagyon szép, esti program után.

Férje segítségkérésére ébredt. Azonnal hívta a mentőket, akik percek alatt kint voltak. Harcoltak kedvese életéért, de nem tudtak segíteni rajta. Szíve örökre megszűnt dobogni. Ennek a tragédiának nem voltak előzményei, bár igaz, sokat dolgoztak.

Magára maradt lányával, életük napi gondjaival küzdve, munkájába temetkezve.

Szülei, a  nagyszülők – és nagynénje mindig mellettük állt, ha bármi segítségre volt szükségük.

A könyvtár és az iskola közösen sok programot szervezett a diákok városban történő bemutatására, szerepeltetésükre.

Férje jó humorú, kedves ember volt, akit diákjai nagyon szerettek. Hirtelen halála a család életét romba döntötte, de kollégáiban is nagy űrt hagyott  maga után. A kollégák egyöntetűen támogatták az asszonyt és lányát.

És most? Készülnek lánya ballagására. Ha ezt férje megélhette volna.

Lányuk nagyon széppé érett. Nagy, barna szemében párját látta maga előtt. Félhosszú sötétbarna haján aranylón ragyogott a napfény, ahogy Timi kilépett szobájából. Hosszú, fekete szoknyájában, krémszínű kabátkában nagyon csinos, elegáns volt. Odament édesapja fotójához és könnyes szemmel puszi sorozatot adott a mosolygó fényképre.

-          Szeretlek, Papa!

Anyja hangtalanul, könnyes szemmel nézte lányát. Magához ölelte őt és együtt indultak el autójukhoz, hogy az iskolába igyekezzenek.

Csodálatosan szép volt a ballagás. A Nap meleg simogatása, az égbolt azúrkéksége kellemes érzéseket öntött a diákok, a tanárok, a szülök szívébe egyaránt. A tanárok szeretettel ölelték magukhoz diákjaikat. Életükre sok sikert, boldogságot kívántak.

Tímea karjaiban rengetek virággal – édesanyja, rokonsága és barátai körében – szemében csillogó könnyekkel, szívében nyomasztó fájdalommal, hogy édesapja mindezt már égi otthonából láthatja - indult hazafelé.

A folytatás is csodálatos volt, szép este volt. Későre járt, mikor az utolsó vendég is elköszönt a családtól.

Fáradtan, szíve teli boldogsággal, ugyanakkor szomorúsággal is – hajtotta rá fejét párnájára, amikor a csillagok beragyogtak szobája ablakán. Hogy a holnappal egy új fejezet, a nagybetűs ÉLET induljon rögös útján édesanyja szeretetével ölelve.