Csitáry-Hock Tamás
Az arc, amely
korábban egy volt a sok közül, a lélek által egyetlenné válik. (...) Mindenki
láthatja, de csak egy veszi észre az arcot. Csak egyvalaki látja meg benne
maradéktalanul a lelket.
A lélek levegője a
szeretet. Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy
testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is.
Annak köszönhetjük, aki szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése