Érted - értem ...
egyszer minden a
végtelenbe hull,
de akik kapaszkodnak
egymásba,
ott se lesznek
egyedül,
erősen kapaszkodsz?
mert én szorítalak
nagyon,
pillanatra se engedj
el,
nehogy készületlen
jöjjön az idő,
mikor repülni kell,
nehogy egymás nélkül
menjünk a semmibe,
akkor folytathatjuk
tovább a keresést,
és a végtelenben
kilátástalan egymásra találni,
és ki tudná azt
megmondani,
mikor állnak újra úgy
a csillagok,
mikor lesz újra
szerencsés az alkalom,
kilépni a
végtelenből,
landolni a könnyen
számon tartható,
áttekinthetőn
kicsinyke Földre,
érted,
értem.
2009 június 04
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése