A tavasz simogatása
Tudod arra gondoltam,
az úton haladva
az ember sok pofont
kap,
olyanokat,
amik miatt azt is
megkérdőjelezi,
érdemes-e volt
megszületni,
s hogy magát
megvédje,
él inkább bezárkózva,
a következő elől jól
elbújva...
úgy egészen biztosan
kevesebb pofonba
szalad,
de aki a bánat elől
elbújik,
az örömmel se
találkozik...
a hideg tél után
különösen jól esik
a tavasz simogatása,
ha az embert
fröcskölik sárral,
nem kell az esőt
átkozni,
pár perc,
és vigaszt nyújthat a
szivárvány,
aki a pofontól
megedződik,
akinek már nem is
fáj,
az érzéketlen a
simogatásra is,
pedig fontos
megmaradni
érzékenynek,
az az életnek a
jele,
az élet addig teljes,
míg a bántás fáj,
ha már az ember
egyáltalán nem érez,
tudhatja,
mindennek vége van,
ha fáj a szív, akkor
is
tovább kell haladni,
hiszen az emberre
útközben oly sok
minden várhat,
és a meleg tavaszi
napsütés
elfelejteti a
legridegebb,
leggonoszabb telet
is.
2011. ápr. 03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése