Lélek és test igénye
Tudod, arra
gondoltam,
mennyire hasonlít
egymásra
a lélek igénye,
és a testnek az
igénye,
mindkettőnek kell a
fény,
sokáig a sötétben
mindkettő sínylődik,
a test is, a lélek is
táplálék híján
éhezik,
egyiknek se mindegy,
hogy mit eszik,
valódit, vagy művit,
tudja ezt jól az
ember is,
legtöbbször
megalkuszik mégis,
az élő helyett
elfogadja
a mesterségeset,
elfogadja,
de hasznosítani nem
tudja,
se a test, se a
lélek,
nem csak, hogy
hasznára nincsen,
hanem még árt is
neki,
csak ezt olyan
alattomosan teszi,
hogy akkor
jelentkezik a betegség,
a testé, s léleké,
amikor már nem lehet
rajta segíteni,
mikor az ártalom
maradandó,
a hamistól beteg lesz
a test
és a lélek is,
nem bolond az ember,
jól tudja,
csak a külső hasonló,
a szín, és a forma,
belülről értéktelen
talmi,
hogy valójában árt
vele magának,
de mert kevés a
valódi táplálék,
s mert ő nagyon
éhezik,
nem másért,
ezért helyettesíti a
hasznosat
az ártóval, pedig
biztosan
másképpen is lehetne,
ha elhinné az ember,
hogy a kevesebb
sokszor több lenne,
megvan ennek is a
természetes rendje,
kell, hogy jusson
mindenkinek
a minőségiből,
csak talán jobban
kellene beosztani,
kevesebbet habzsolni,
a valódit sokkal
jobban becsülni.
2009. dec. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése