Ha az érzés közös ...
Tudod arra gondoltam,
talán addig magányos
az ember,
míg nem érez magához
közel
egy másikat, annyira
közel,
hogy már nem azon
mérlegel,
neki, magának mi
lenne a jó,
a fontos,
a másik mitől lenne
boldog,
az ember magányos,
ha önmagának a
legfontosabb
biztosan egyedül
marad
gondjával, bajával,
hiába a kívülről jövő
részvét,
ha nincs meg a közös
érzés,
nem enged közel az
elválasztófal,
de amikor egy a
bánat,
és az öröm is egy,
magányos nem lehet az
ember,
ha a fájdalom nem az
„én” fájdalma,
az öröm se az önzők
öröme,
kinek van kiért
sírni,
és van kiért örülni,
magányos nem lehet,
ki szeret, annak
szívében
legnagyobb öröm a
másiké,
a legnagyobb kín,
a másiknak a
fájdalma,
ha az érzés közös,
a választófal
megszűnik,
összenőve magányos
nem lehet,
ki lelkében úgy
hordja a másikat,
mint anya hordja
szíve alatt magzatát.
2009. december. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése