Ami a lélek mélyén lakik ...
Tudod arra gondoltam,
feltétele a felnőtté
válásnak,
hogy az ember
legyőzze,
a benne lévő
gyermeket
egy hátsó szobába
zárja,
de mikor egy gyereket
bezárnak,
akkor nem csak a
rosszat,
vele a jó is lakat
alá kerül,
pedig az ember
gyermeksége nélkül
mint a gép,
lélektelen,
amelyik ugyan
elromlik néha,
de legtöbbször
kiszámítható,
dolgát automatikusan,
megfontoltan teszi,
nincsenek szárnyai,
vagy ha van,
mesterséges,
az igazi ott van
bezárva
valahol a hátsó
szobában,
de ha szerencsés,
a szeretet,
a kedves hozzátartozó
az elfeledett
gyermeket előhozza,
(nem a legyőzendő
rosszat,
amit amúgy is
kívülről váltottak ki,
magától nem létezik)
hanem az eredetit,
a kívánatos jót,
amitől emberré lesz,
és mégis megmarad
gyermeknek,
ami megkülönböztet a
legtökéletesebb géptől,
mikor a
következményeket nem mérlegelve,
de nem is
felelőtlenül,
kimondja azt a
mélyről előtört,
már-már elfelejtett,
az összes közül a
leglégiesebb
de nem légből kapott
szót,
hogy szeretlek,
ami szavakban
tükörképe
annak,
ami a lélek mélyén
lakik,
szeretettel szívében,
tükörképe az ember
a hajdani
gyermeknek.
2010. 12. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése