Egy az Isten

Egy az Isten

Tudod, arra gondoltam,

hogy valamikor azt tanultuk,

egy az Isten,

egy, de három személyben,

a három közül nekem

a leghihetetlenebbnek tűnt,

a megfoghatatlan szentlélek,

a többit,

úgy ahogy el is tudtam képzelni,

most pedig eszembe jutott

egy gyerekkori álmom,

mikor az eget eltakarta egy szakállas,

fénnyel körül ölelt,

kedves arcú ismeretlen,

tudod, úgy,

mint amikor a felhők körül

ragyog a napsugár,

akkor hittem, ilyen lehet az Isten,

vagy talán hogy ő maga volt az Isten,

ma már ez a kép, ez a megfogható,

eltűnt a lehetőségek közül,

csak a szentlélek maradt meg hitemül,

a lélek,

ami mindanyuinkban munkálkodik,

de munkálkodik-e mindenhol a lélek,

van-e mindenhol módja rá?

a léleknek, amit úgy képzelek el,

mint üres falak közé zárt levegőt,

van is ott valami, meg nincs is,

talán ilyen lehet a kisgyermek lelke,

nincs rend,

de nincs rendetlenség se,

nincs más benne,

csak nagyon tiszta levegő,

vagyis kristálytiszta, ózon dús lélek,

idővel kezdik a szobát berendezni,

akkor már van miről beszélni,

hogy ami benne van

értékes, vagy talmi a holmi,

esetleg annyi szeméttel van teledobálva,

hogy a léleknek helye sem marad,

a betérő attól függően érzi jól,

vagy rosszul magát,

a szoba tele van dobálva mindennel,

hogy csak szorongva fér el a lélek,

vagy a sok lomtól nem maradt helye se,

levegőtlenné, lélektelenné lett,

vagy rend van benne,

a béke szépségének a rendje,

ha minden a helyén van,

ha megvan a lelki béke,

akkor jól érzi magát az ember,

és az is, aki arra jár,

de míg az épület áll,

nincs is olyan poros, dohos szoba,

amit ne lehetne kiszellőztetni,

kitakarítani.

2009.dec.23.