Az élet rendje
Tudod arra gondoltam,
ha valaki elveszíti a
legfontosabbat,
a számára
nélkülözhetetlent,
az életének az
értelmét veszíti el,
annál nagyobb
fájdalmat az ember nem ismer,
de a maró kín soha
nem örök, vagy belehal,
vagy túléli, ha életben
marad,
akkor az már nem
ugyan az,
az már egy más
valaki,
a fájdalom elmúlik,
a szeretet az
megmarad,
az ember valahogy
megadja magát,
a küzdelmet feladja,
éli a mindennapjait,
mert az élet
értelem vesztetten is
megmarad,
él, de miért, azt nem
tudja,
többé már semmi sem
olyan fontos,
értelmetlen,
maga az élet sem
fontos annyira,
mint volt előtte,
minden veszít a
súlyából,
kevesebb dolog okoz
örömet,
és kevesebb
mérhetetlen bánatot,
hiszen a legnagyobbat
átélte mindegyikből,
már nincs az a hasító
fájdalom,
az ember él, de
úgy él,
mint amikor a
nyaralásnak vége,
már be is
becsomagolt,
de még a tópartra
kisétál utoljára,
egy padon ülve azt
látja,
hogy időközben
a nyár elmúlt
észrevétlen,
harag nincsen benne,
hiszen ez az életnek
a rendje,
hogy eltűnjön a
világból minden,
ami szép volt
valaha.
de a napsugár még
akkor is simogat
2010. 12. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése