Decemberi merengés
Nagy, száraz, zizegő
leveleket sodor a csípős szél.
A fák ágai szinte már
kopaszon állnak, csak az örökzöldek lombjai susognak az olykor
vadul tomboló
szélben. A napfény már régen messze tűnt. Bizonytalan színek uralják a tájat
Szürke égbolt alatt
álmos, nedves köd borul a városra. Nyomasztóan megérkezett a tél, bevánszorgott
december. A levegő is tele van a tél illatával. Az utak még szürkén
kanyarognak, de a füvön, a faágakon vékony fehér réteg tapad a dermesztő hideg
hatására.
Néha hópelyhek
táncolnak a szélben.
Amikor a homályos Nap
lemegy a horizonton, hirtelen lehűl a levegő, - metsző hideggé válik. Csípős
szél zörgeti a tar faágakat és a még utolsó száraz faleveleket. Az esti
derengésben elmosódnak a körvonalak.
A közelből lágy zene
hangja kúszik felénk.
Közeleg karácsony!
A város ünnepi díszbe
öltözik. Fények vibrálnak a kirakatokban, az utcákon fényfüzérek.
Az otthonok kandallóiban lobogó tűz fénye különös
hangulatot nyújt.
A lángokban emlékek,
képek elevenednek meg. Gondolatainkba mélyedve merengünk a lángot figyelve.
A hideg éjszakákban a
Hold ezüst fénye öleli az égboltot, körötte szikrázik a milliónyi
sok-sok csillag.
Hópelyhek táncolnak
csendesen, meghitten – a télben, decemberben. .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése