Angyali lélek
Tudod arra gondoltam,
ami kézzel fogható,
ami tapintható,
ami a szemnek
látható,
annak sorsa mindnek
ugyanaz ,
egy ideig él a
világban,
s megsemmisül, ha az
ideje eljön,
ez ellen nem tehet
senki,
a festő a festményt
megfesti,
művéért ennyit tehet,
de a mű még ennyit
sem,
magát nem tudja
megvédeni,
a sorsát el nem
kerülheti
se az erdő, se az
erdőben élő fa,
sok minden történhet
vele,
a sorsát nem
befolyásolhatja,
a sorsát el az ember
se kerülheti,
hogy eleje van, és van
vége,
az valahol megírva
van,
de a közti rész talán
rá van bízva,
ő a sorsáért tud
tenni,
az itt töltött időt
szépítheti,
kamatoztathatja,
amit kapott
ajándékba,
de el is
pocsékolhatja,
ki szépnek születik,
az előleget
kiérdemelheti,
és el is herdálhatja,
ki pedig csúnyának,
az a csúnyaságát
az életével
megszépítheti,
meghalhat rútként,
aki nagyon
szépnek született,
de öregségére szép
lehet,
ki jött a világra
világ csúnyájának,
se a festmény, se az
erdő,
se a benne élő fa
nem tehet semmit
önmagáért,
igaz, önmaga ellen
se,
hiszen ő
csak egy művész által
megálmodott festmény,
egyedül az ember
joga,
lehetősége,
a sorsát belülről
alakítania,
akár, hogy
eltékozolja,
mit érdemtelen
kapott,
akár úgy,
hogy végül a szépet
kiérdemelje,
csúnyát is széppé
változtathat
a belső varázsló, az
emberi,
vagy inkább az
angyali lélek.
2010.szept.22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése