Lélek nélkül …
Tudod, arra
gondoltam,
miért is juthatott
idáig az ember,
miért lett ebben a
gyönyörűséges,
színes földi világban
pont az ember ilyen
szürke,
ilyen sajnálatra
méltó, mert ne hidd,
hogy rossz az ember,
sokkal inkább szánni
való,
amiért ennyire
önsors,
és világrontó,
ahol ember él,
miért olyan sok a
könny,
és miért kevés az
öröm,
hol romolhatott el
ennyire,
miért lett monoton az
ember,
miért nem tud
remélni,
miért nem hisz
önmagában,
és a világban,
miért temeti az élőket,
s miért nem élvezi az
életet,
mint a virágról
virágra lebbenő
pillangó,
miért nem szabad,
mint a magasröptű
madár,
ősszel miért a
halálra vár,
miért nem a közelgő
tavaszra,
miért nem az örök
fényre,
miért az örök
sötétre,
miért hiszi,
hogy vendég az otthonában,
a világban,
mi köti gúzsba,
miért nem tud emelt
fővel élniâ026
és tudod, az jutott
eszembe,
összefüggés lehet a
lélek,
és a gerinc között,
talán akkor lesz
lelketlenné az ember,
mikor csupa jó
szándékból,
de mégiscsak betörik
a derekát,
ő se lógjon ki a
sorból,
a gerinctelenek
sorából,
a lélek csak ott
élhet békében,
ahol gerinc van,
méghozzá egyenes,
ahol nincs,
ott lélek sincs,
lélek nélkül,
gerinctelenül
oly szánalomra méltó
az ember,
mint a gombostűre
tűzött bogár.
2008. szept. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése