Békességben élni

Békességben élni

Tudod arra gondoltam,

békességben kellene élni a világgal,

és békében lenni önmagunkkal,

az egyik felével,

a teremtett felével könnyű a béke,

még a vak is látja, olyan gyönyörűséges,

de amit az ember tervtelen teremtett

saját magában, és a mindenségben,

az már nehezebb eset,

talán nem is szabad megkötni a békét,

de olyan sok rossz ellen

harcolni se lehet,

az a béke álságos lenne csak,

az a háború kilátástalan,

az olyan békét könnyen felrúgja

egy rossz, egy félreérthető mozdulat,

a háborúban

a saját élet mentése fontosabb,

mint a cél maga,

amin változtatni nem lehet,

el kell fogadni olyannak, amilyen,

hogy is élhetne az ember békében

zűrös önmagával,

a zavaros világgal,

mindkettő olyan esendő,

oly könnyen belekerül a bűnbe,

bűnössel, és bűnös önmagával

nehéz békében élni,

de talán van esélye mégis,

ha csak egy csöppnyi is,

az áldásos belső nyugalomnak,

ha tudja az ember,

mert erőfeszítést tesz érte,

hogy nem árt másnak,

nem árt a világnak,

nem vesz részt a romboló háborúban,

ami már-már szinte lehetetlen,

szeretet nélkül

egészen biztosan nem lehet,

de szeretettel a szívben

önmagával megbékélhet az ember,

és talán a gyógyulásban bízva

beteg felével is a világnak.

2009. szept. 22.