A szeretetet fogadni ...
Tudod arra gondoltam,
ahogy az ember
távolodik az ártatlan,
a tapasztalatlan
gyerekkortól,
amikor lépteit féltő
kezek
már nem vigyázzák,
akkor segítségért
a múlthoz folyamodik,
a szülői kézből
kerül a tapasztalatok
kezébe…
aki jól ismeri a
hideget,
ellene meleg kabáttal
védekezik,
a múltnak az emlékei
sok mindenen
átsegítenek,
a szakadék felé az
ember
nem szalad
felelőtlen…
bizony az élete során
a szeretetben is
csalódik sokszor,
a régmúlt
tévedéseiből tanulva,
saját
hiszékenységéből okulva,
felvértezi ellene
magát,
pedig a szeretetet
úgy kéne fogadni
mindig,
ahogyan az ártatlan
gyermekek teszik,
hittel és bizalommal,
nem kételkedve soha,
a régmúlt
tapasztalatait nem használva…
igaz, az ártatlan
gyermeki naivság
a csalódástól nem véd
meg,
de inkább csalódjon
ezerszer,
mint
bizalmatlanságból,
vezérelve
rossz tapasztalatok
emlékeitől,
az igaz szeretet
mellett
egyszer is elmenjen.
2010. július 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése