A legszentebb érzés ...

A legszentebb érzés ...

Tudod arra gondoltam,

hogy a legszebb,

a legszentebb érzés a szeretet

önmagában mégis tehetetlen,

ő tudja okozni a legnagyobb kínt,

amin látszólag semmi nem segít,

hogy az ember életét bearanyozza mégis,

van egyetlen eszköze,

az pedig az örömszerzés,

ami percekre, napokra, évekre,

talán az egész életre

enyhíti a kibírhatatlan fájdalmat,

olyan virágoskert,

amelyik betölti,

változatossá teszi

a szerető szívű ember életét,

meg lehet unni mindent,

egyszer a legnagyobb ünnep is

lehet hétköznapi,

de soha nem lehet megelégelni

a szeretet megnyilvánulását,

a szeretet ajándékát,

a tőle kapott örömöt,

az adás boldogságát,

az örömszerzés boldogságát,

a friss forrásvíz adja magát,

mikor a szomjas vándor kortyolgatja,

de örömét ő benne nem találja,

az ember más,

a szeretete által szerzett öröm

életben tartja,

míg van utánpótlás, élni,

s mint egy teremtő,

életben tartani akar,

forrása kifogyhatatlan,

örömszerzése kimeríthetetlen,

az egyik virágszálat átnyújtja,

helyén nyílik ezer,

a szeretet olyan, mint a Nap,

de az ember nem olyan,

ő itt él a Földön,

nem elég sugároznia,

hogy örömöt szerez,

arról kell tudnia,

ki szeret,

annak az életének van lényege,

ha szeretetből örömet szerezhet.

2010. július 22.