Wass Albert
Karácsonyi mese
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt
szekere!
Minden csillag egy
kereke!
Ezeregy angyal száll
vele!
Jön, emberek, jön,
jön az égből
Isten szekerén a
mese!
Karácsony készül
emberek!
Szépek és tiszták
legyetek!
Súroljátok föl
lelketek,
csillogtassátok
kedvetek,
legyetek újra
gyermekek,
hogy emberek
lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a
mese
már nem is egészen
mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre
lefele.
Vigyázzatok hát,
emberek,
titeket keres a
szeme!
Olyan jó néha angyalt
lesni,
s angyalt lesve a
csillagok közt
Isten szekerét
megkeresni.
Ünneplőben elébe
menni,
mesék tavában
megferedni,
s mesék tavában
mélyen, mélyen
ezt a világot
elfeledni.
Mert rút a világ,
fekete,
vak gyűlölettől
fekete.
Vak, mint az emberek
szeme:
az égig sem látnak
vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten
szekere.
Minden csillag egy
kereke,
ezeregy angyal száll
vele,
az Isten maga száll
vele,
és csillagtükröt
nyújt felénk,
mesetükröt a keze.
Szent tükrébe végre
egyszer
pillantsatok tiszta
szemmel,
tiszta szemmel,
Istenszemmel
milyen szép is minden
ember!
Minden ember
szépségtenger
s mint a tenger
csillagszemmel
Telve vagyok
szeretettel…!
Tagadjátok…?
Restellitek…?
Elfordulnak
fejeitek…?
Megvakultak
szemeitek…?
Szépségteket,
jóságtokat
Nem érzitek, nem
hiszitek…?
Csillaggyertyák fénye
mellett
Isten elé nem
viszitek,,,?
Akkor bizony rútak
vagytok,
szegények és vakok
vagytok,
ha szépek lenni nem
akartok.
De még így is,
szegényen is,
rútan, vakon, mégis,
mégis
Isten gyermekei
vagytok!
Rátok süti fényes
szemét,
elindítja
fényszekerét,
jó emberek
játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó
kezét
nem érzitek, nem
nézitek
s nem hiszitek már a
mesét.
A rút világnak gondja
van,
minden embernek
gondja van,
a sok angyalnak mind
gondja van,
s az Istennek is
gondja van,
mert mindenekre
gondja van.
S így múlik el a szép
s a jó
az ember mellől,
nyomtalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése