Karácsony
Fénylő, csillogó
gyermekszemek
Aranydió a fenyőfákon
Szálló, susogó
angyalcsodák
Mosolygó, virító
piros almák
Gyertyafény ragyogta
Karácsony
Csillagszóró szórja
gyémánt szikráit
Angyalok fészkelnek a
szívekbe
Átölelik a fények
szeretetben
Meleg, meghitt
otthonok csodája,
A világ emberének
ölelő boldogsága
Gyertyafények lobogó
táncot lejtenek
Mennyből az angyal
megérkezett
A kis Jézus
megszületett
Hamar alkonyodik.
Dallamok szárnyalnak az otthonokban – a Karácsony, - a Szenteste dallamai.
Fenyőillat árad a gyertyák fényében. Szikráznak a csillogó díszek. Szeretet és
béke muzsikája, összekötve az emlékeket, az időt és a szerető szíveket. A
gyertyafények visszaragyognak a szemekben, főleg a ragyogó kis
gyermekszemekben. Az esteli horizonton csillagok gyúlnak, be-be kacsintanak a
gyertyafényes kivilágított ablakokon. A Hold ezüst bundába bújt, így fénylik az
égi óceánról, álmokat, meséket, - ringatóan ölelve és utat mutatva a vándoroknak.
A meleg otthonok
csendesedő éjszakáját öleli az éjféli misére hívó harangszó. A templomban is
lobognak a gyertyák az árnyékok vonzásában, a szobrokon lágy áhítatot rajzol a
fény, a várakozásban. A padok megtelnek – imakönyvlapok susognak. Megszólal az
orgona, simogató dallamokat adva szárnyra. A szívekben is lágy dallamok
zengnek, - a szeretet dallamai. A lobogó fények simogatják a lelkeket.
Ezen a karácsony
esten is remény száll a lelkekbe:
a szeretet reménye,
a béke reménye – a
Világban – a Karácsony simogató melegében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése