Utolsó hónap -
december
Tudod arra gondoltam,
megöregedett ez az év
nagyon,
fehér a szakálla,
pedig most született
csak,
nem rég lett pelyhes
a képe,
mintha csak tegnap
lett volna,
hogy megtette
első
bizonytalan lépteit,
volt ő lángoló,
szeleburdi fiatal,
beérett, józan
felnőtt,
(azért nem mindig
volt józan)
de az idő úgy
elszaladt,
hogy rá se lehet
ismerni,
most a morgós
borongós vén ember
éli az utolsó
hónapját,
van még egy-két
ünnepe,
egészében mégis
sötét, és szürke,
de főleg nagyon
rideg, hideg,
mint kinek megfagyott
a lelke is,
sok öröm már benne
nincsen,
megérett az idő a
végső búcsúra,
még kapaszkodik egy
ideig,
de gyenge a karja,
talán nem is nagyon
akarja,
egy hónap,
és elmúlik nyomtalan,
talán csak lába nyoma
marad a hóban,
jön utána a január,
igaz, ő se rózsás,
de legalább a kezdet,
kettős a búcsúzás,
hisz nem csak az év
búcsúzik vele,
viszi magával
örömével és bánatával
az egész évtizedet,
hogy átadja helyét
egy reményteli új
esztendőnek,
és egy még
reménytelibb évtizednek.
2010. nov. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése