Álmaink útján …
Galambok szárnyalnak.
Ezüst szálaikon (szárnyaikon) ragyog a Nap.
*
A vizeken játékosan
fut a szellő, Arany fények hullnak a horizontról.
Megtörve,
csillogtatva a habokat. Eget és földet színek festik, üde illatok
töltik be a levegőt. Tálcolnak
a falombok, ringatóznak a virágok, a bokrok.
A felhők kergetőzve
foszlanak szét és újra összekapaszkodnak a vidám tavaszi szélben. Igéket, imákat
súg az áldott természet.
Lelkünk belefáradva a
napi gondokba, várjuk a nyugtató estét.
Elköszönünk a
nappaltól, kincseinket szívünk mélyére rejtjük.
Nézzük a csillagokat,
a Holdat, az égboltot.
Utazunk álmaink útján.
Nyugalomban, szeretetben, vágyakban, hogy a hajnallal
új remény induljon a
holnapba. Újra és újra visszatérve ébredésünkkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése