Mitől van...
Tudod, arra
gondoltam,
mitől van egyedül az
egyik ember,
mitől feltűnően
társas lény a másik,
mitől vonz az egyik
sokakat,
mitől áll a kör
közepén
egyedül a másik
mi a különbség,
és mitől lesz a
különbség közöttük,
talán az egyik jobb,
a másik kevésbé az,
az egyik vonzóbb,
a másik kevésbé,
az egyik ajtót nyit a
világ,
és a többi ember
felé,
a másik falakat épít
maga köré,
és ha igen, miért így
az egyik,
miért úgy a másik,
képesség ez, vagy
tanulni lehet,
vagy bele születik az
ember,
ki tudná megmondani,
nem lehet
általánosítani,
ez a jók, a vonzók
csoportja,
ez pedig a magányos
rosszaké,
hiszen még Jézus is
magányos volt,
pedig ő mindenki felé
egyformán nyitott,
mégis sokszor zárt
ajtókra talált,
talán az emberrel
született,
ha akarna, se tudna
rajta változtatni,
persze, akik tömegben
élik asz életüket
azt mondják, hogy mi
sem könnyebb,
csak akarni kell,
csak nyitni kell,
de talán olyan ez,
mint a vércsoport,
ahogy azt se
változtathatja az ember,
hogy megváltozzon,
ahhoz önmagát kellene
kicserélnie,
a vércsoport
születéstől adott,
van olyan, amelyikből
sok van,
szükség esetén
könnyen kisegítik
egymást,
de van olyan is,
amelyik ritka,
mint a fehér holló,
abból annyira kevés
van,
hiányába sokszor az
ember belehal,
de ha egyszer
rátalál,
a számára igazi
életet menthet,
aki ilyen ritka
embercsoportba tartozik,
az leginkább csak
magában társalog,
talán ők a költők és
ők a bolondok.
2009. május 03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése