A növényeknek szeretetre van szükségük ...

A növényeknek szeretetre van szükségük ...

Tudod arra gondoltam,   
hogy vajon a növényeknek
van-e a szeretetre szükségük,

vagy csupán az érintésre,
a hangra, arra,

hogy színes pillangó pihenjen rajta,

a napsugár kedvesen megsimogassa,

a madarak vidám csicsergését hallja,

hallja, vagy érezze, ki tudja,

az emberi szó,

talán pont az otthonára emlékezteti,

azt hiányolja, a szelíd simogatást,

a madarak csivitelő hangját,

vagy csak az egésznek a hangulatát,

ha mindezt megkapja,

akkor érzi otthon magát a világban,

az emberi szó, a simogatás,

talán arra emlékezteti,

arra,

vagy csak a hangulatára,

talán a lélek is emlékeket őriz,

talán az ősi szeretet emléke él benne,

és ha nem jut neki belőle,

ő is csak elhervad,

szeretet nélkül a lélek is meghal,

ha nem is olyan látványosan,

nem is olyan hamar,

mint a szabadságot szomjazó virág,

csak fokról fokra, lépésről lépésre,

az ember sokáig eléldegél szeretetlen,

lélektelen,

míg nem lesz olyan észrevétlen,

mint a gép,

mint a szeretetlen, lélektelen robot,

teszi a dolgát,

épp csak a lélek hiányzik belőle,

a lélek, aki tán meg se hal,

csak épp élni nincs kedve,

addig tetszhalott,

míg a szeretet életre nem csókolja,

a lélek talán nem hal meg soha,

csak szeretet nélkül élni nincs hangulata.

2010. január 06.