A jót tartósítani ...
Tudod arra gondoltam,
hogy ami jó az ember számára
azt szeretné tartósítani magának,
megőrizni hosszan gazdagságát,
a napsugár által érlelt örömöket
átélni a hideg télben is,,
kitartson a következő tavaszig...
sok mindent tesz azért,
hogy az íze, az értéke
minél jobban,
minél tovább megmaradjon:
szeretné a telet
szebbé varázsolni a nyár termésével,
a Nap melegét is zárná dobozba,
hogy jusson is, maradjon is belőle télre...
és ha azokra vágyik, hogyne vágyna arra,
hogy ne kopjon meg a szeretete fénye,
hogy az ereje ne csökkenjen az idő múlásával,
hogy a gyümölcse élvezhető legyen mindvégig,
hogy a fagyos télben is,
melegítsen, mint egy forró kályha...
nem egyszerű dolog a folyton változó,
gyorsan romló világban
valamit is épségben megőrizni,
ahogy az életen át tartó ifjúságnak,
úgy még nem találták ki
szerét az örök szeretetnek,
(pedig talán összefügg a kettő)
ahhoz a romboló időt kéne legyőzni...
de, ha jó helyen,
megfelelő körülmények közt,
nem a zűrös felszínen,
mint igazán féltett kincsnek,
lakhelye mélyen a lélekben van,
akkor az arra lehet biztosíték,
hogy nem veszti el a kezdeti fényét,
folyton csiszoldva csak tökélesedik,
akkor talán
végig kíséri az embert az útján
a belső fiatalság,
és okozója a mélyen lévő szeretet.
hogy ami jó az ember számára
azt szeretné tartósítani magának,
megőrizni hosszan gazdagságát,
a napsugár által érlelt örömöket
átélni a hideg télben is,,
kitartson a következő tavaszig...
sok mindent tesz azért,
hogy az íze, az értéke
minél jobban,
minél tovább megmaradjon:
szeretné a telet
szebbé varázsolni a nyár termésével,
a Nap melegét is zárná dobozba,
hogy jusson is, maradjon is belőle télre...
és ha azokra vágyik, hogyne vágyna arra,
hogy ne kopjon meg a szeretete fénye,
hogy az ereje ne csökkenjen az idő múlásával,
hogy a gyümölcse élvezhető legyen mindvégig,
hogy a fagyos télben is,
melegítsen, mint egy forró kályha...
nem egyszerű dolog a folyton változó,
gyorsan romló világban
valamit is épségben megőrizni,
ahogy az életen át tartó ifjúságnak,
úgy még nem találták ki
szerét az örök szeretetnek,
(pedig talán összefügg a kettő)
ahhoz a romboló időt kéne legyőzni...
de, ha jó helyen,
megfelelő körülmények közt,
nem a zűrös felszínen,
mint igazán féltett kincsnek,
lakhelye mélyen a lélekben van,
akkor az arra lehet biztosíték,
hogy nem veszti el a kezdeti fényét,
folyton csiszoldva csak tökélesedik,
akkor talán
végig kíséri az embert az útján
a belső fiatalság,
és okozója a mélyen lévő szeretet.
2013. nov. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése