Adj esélyt ...

Adj esélyt …

https://www.youtube.com/watch?v=2RRuqGIJPk0

Találkoztunk, megismertelek, - s boldog voltam – mert együtt voltál velem …

Nem szóltál, nem mondtad, hogy mit tegyek és mit ne …

Csak megöleltél és érezte szívem, szívedet…

Megszűnt a zajos világ, mikor magamhoz öleltelek…

Illatod magamba szívtam, s Te lehetőséget adtál nekem,

hogy önmagamban újra bízzak

Elrontottam talán sok mindent, és drágán fizetek mindenért …

Kérlek, adj esélyt – még adj esélyt nekem, hogy újra láthassalak,

hogy újra érezhesselek, újra érezhessem tested melegét, s csókolhassalak …

Szeretném újra fogni a kezed, érezni szíved dobbanását …

Szeretnék egyszer melletted ébredni, egy forró éjszaka után …

Kérlek, adj még egy lehetőséget, hogy öleljelek, hogy szerethesselek Téged!

Néha jó egyedül

Néha jó egyedül

 https://www.youtube.com/watch?v=8tYZ8L9AarY

Tudod arra gondoltam,

néha jó egyedül lenni,

máskor pedig

az ember társaságra vágyik...

egyedüllét:

amit akarattal,

mások jóindulatával

megtörni lehet,

de a magány az olyan,

amin nem segít az akarat,

nem a segítő szándék,

nem képes a magányt

egy másik ember

jó indulattal feloldani…

a magány:

az szeretethiány,

ha eltölti az embert,

akkor nélkülözi

a legnagyobb tömegben is,

a világon élő ember nincs,

ki rajta

a legjobb szándékkal

változtatni tudna…

de talán segít,

Isten tudja csak, hogy ki,

talán ő,

maga a teremtő,

amikor vigaszként

küld csodás szivárványt

a felhőtlen égre,

amikor az esőhatár

két lépésre

van a magányos,

esernyő nélküli embertől,

amikor virágba borul

az addig

sohasem virágzó bokor,

amikor az eb, harapós,

fark csóválva kér simogatást

szelíd bárányként,

amikor a természet teszi azt,

amire a másik ember

szeretetlen

legjobb akarata ellenére

se képes: megéreztetni

a titokzatos szeretetet,

hogy bár az ember

egyedül van,

de mégse szeretetlen,

mégse magányosan.

2012. július 10.

Csókolt álmok

Csókolt álmok

 https://www.youtube.com/watch?v=7UpJVl-bUv4

Ébredező táj fölött

Bárányfelhők úsznak

A szürke ég színesedik

Az alkony már pírban ég

Ezüst fényt terít az este

Az álmokat csókolja

Fáradt szemünkbe

Csitáry-Hoch Tamás - Két ember kapcsolatában ...

Csitáry-Hock Tamás

Két ember kapcsolatában ...

Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. 

Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. 

Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, 

és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök.

A bölcs szülő ...

A bölcs szülő ...

https://www.youtube.com/watch?v=RFiLvn1zkTk

Tudod arra gondoltam,

a bölcs szülő

bármennyire is tehetős,

nem rontja el

az örömre való képességet azzal,

hogy a gyermekének mindent megad,

mert a mindennél nincs már több,

s akinek mindene megvan,

annak örülni minek nincsen,

nincsen, amire várjon,

amire oly nagyon vágyjon…

s ha a föld behintve

arannyal lenne,

sokszor kerülne láb alá,

értéke nem lenne…

ahogy a játékot

az elkényeztetett gyermek,

az elkényeztettet ember

nem becsülné az életet,

ha tudná, hogy belőle neki

a végtelen jutott…

ezért talán,

hogy az ismeretlen,

de bölcs szülő

az életet is aprózva adja,

talán, (bizonytalan minden)

hogy a megajándékozott higgye,

ennyi az összes,

rövidre van szabva,

becsülje meg, azt a keveset

kezelje pótolhatatlan kincseként…

és talán így van a szeretettel is,

az ember nem tudhatja:

végtelen, vagy véges,

talán, hogy megbecsülje,

magát ne érezze biztosítva,

ne lankadjon a figyelme iránta,

hogy tegyen az életéért,

óvja és dédelgesse,

egy pillanatra meg ne unja,

ha már oly szerencsés

a sok szegény közt,

hogy belőle neki jutott…

s talán a szeretetet

oly sokan azért szomjazzák,

ha egyszer találkoznak vele,

kincsükként becsüljék.

2012. július 10.

Tudom, fájdalmat okozok ...

Tudom, fájdalmat okozok …

 https://www.youtube.com/watch?v=gFHFnn7eO50

Tudom, fájdalmat okozok neked, de azt mondom: Te nem szeretsz engem. Ne hidd, hogy hálátlan vagyok, de úgy érzem, - és ezt neked is be kell látni. De mi ez?

Mi az, amit adtál nekem?  Lázadok. Mélyről jönnek ezek a lázadó gondolatok. Bárhogy is bántson, sebezzen a szó, azt is tudnod kell, nekem ez nagyon fájó. Mit tettél értem? Átöleltél már? – ringattál már? – megkérdezted- e  már tőlem, mi fáj kedvesem? – mit tehetek érted?  Gondoltál már arra, én mit érezhetek? Nem. Nem bántalak, hisz tudnod kell, mennyire szeretlek. Igaz, lehet szavakkal simogatni, lehet szavakkal szeretni. Az is csodálatos, ha őszinte. Neked elég? Lehet, hálátlan vagyok. Meglehet. Jók neked a hazug bókok? Suttoghatnak a füledbe szép szavakat, utána kinevetnek, - de vajon őszintén szeretnek? Elgondolkodtál már azon, miért is csak a külsőségeket nézzük? Miért nem mélyre, az ember belső értékébe?  Magadba néztél már? Te is eldobtad már azt, aki őszintén szeretett? Tudom, fájnak a szavak – de igazak. Minden betű igaz. Nekem kín – nem akarlak bántani. Elűzhetsz – eldobhatsz újra. Ne törődj velem, Szívemben örökké őrizlek. Mindig vágylak és szeretlek – még életem tart.

A szeretet, a szerelem csodálatos játék ...

A szeretet, a szerelem csodálatos játék …

https://www.youtube.com/watch?v=N56RbF-H0nA

Tudod arra gondoltam,

hogy a szeretet, a szerelem,

míg csak él a képzeletben,

addig egy csodálatos játék...

és valóban, kezdetekben,

mintha az ember őket ünnepelve

labdázna a csillagokkal,

de ez még csak a kedvcsináló,

(később megéget sokszor a csillag)

s aki csak játéknak veszi,

aki nem megy tovább,

aki nyalogatja a sebeit,

aki nem mélyül el benne,

az már elbukik

az első próbatételen…

vizsgák sokszor vannak,

előbb vagy utóbb sokan

abba is hagyják

a nem könnyű iskolát,

ami minden pillanattal

nehezebb lesz …

van, aki összeszorítva fogát

mégis csak folytatja,

de végül meg csak az marad,

aki szívvel és lélekkel,

csinálja egyre mélyülő szeretettel…

ha egyszer valaki mestere lesz,

annak már talán

áthidalhatatlan akadály

nem lesz több:

amit a szeretetért

szeretetből tesz,

egyáltalán nem nehéz annak,

aki nem bukik meg az elején,

aki kiállja a nehéz próbákat,

aki elmélyül a tudományában,

annak valóban

olyan lehet a szeretet,

mint nyári éjen

veszélytelen

a csillagokkal játszani.

2012. július 09.

Vén október

Vén október 

https://www.youtube.com/watch?v=zplAf9TcAkY

Aranyló, színes ősz,
Üdén virít a lombtakaró,
Fagyos az éjszakai levegő,
A hajnalokban a dér fehérlő
A patak vize hidegen csobog,
Zörgő levelek a faágakon,
A Nap is már fagyosan kél,
bár nappal még izzik a fény,
De sugara már nem izzaszt,
Csak enyhén meg-megsimogat
Az est homályosan dereng,
A Hold sugara is csípősen ölel
Itt van a vén október

https://www.youtube.com/watch?v=6w0WVVrWn4w

A szeretet versenyre kelhet

A szeretet versenyre kelhet 

https://www.youtube.com/watch?v=KBoSp-Fsn08

Tudod arra gondoltam,

ez a mi világunk

nem csak szépségben,

természeti kincsekben,

változatosnál változatosabb

színekben,

jobbnál jobb illatokban,

de különleges ízekben,

aromákban is tobzódik…

de vegykonyhájában

a teremtő ember

feltalálta

a mesterséges ízeket,

ami talán

nem is lenne akkora baj,

ha lehetne választani,

ha az eredetihez

könnyű volna visszatérni…

de az olyan már,

mint a harsány,

az erőltetett röhögés mellett

a szívből jövő mosoly:

az új ízek harsánysága

észrevétlené teszi a valódit,

a megismételhetetlent,

az istenit…

az örökös ricsajban

a fül megsüketül,

aki úgy él,

az idővel

 meg nem hallja

a szót, a halkat,

a csendes muzsikát…

annak zajra

mindig nagyobbra

van szüksége,

egy kevéskét,

hogy halljon belőle…

az ember,

a mesterséges dolgok

teremtő istene

megteremtette

a vásárolható örömöket,

amik mellett

a valódiak eltörpülnek,

harsányságuk miatt

érzéketlenné válik

az ember a természetesre,

a mindenhol megtalálhatókra…

talán az egyetlen: a szeretet,

ami a többivel versenyre kelhet,

ha az ember észreveszi,

ha nem megy mellette el

a kirakatban csábítóan mosolygó

lélek nélküli árúért.

2012. július 08.

Szívem tisztelegve érez ...

Szívem tisztelegve érez …

https://www.youtube.com/watch?v=yDXNRxcIPtI

Gyertyák fénye árnyakat rajzol az estében.

Olykor borzongató emlékeket idéz.
Utamon mindig emelt fővel jártam, tanultam, dolgoztam,

szerettek és szerettem.  Szívem tisztelegve érez, a barátságok ma is fontosak nekem.

Szemem és lelkem öleli a természetet,

nyitott a csodára, a szépre és a szeretetre.

Reményben éltem, megőriztem magamban az emlékeket.

A földön jártam.

Soha nem kívántam mennyországot,

de lelkem a csendben vágyakkal szárnyalt.

Szolgált a szerelem, s szolgája is voltam.

Volt magányban részem, ültem a felhők szélén,

a fényben mosolyogtam.

*

Születtem, éltem, voltam.

Már rokkantan, megtörten, megöregedve élek.

Hajamban ezüst szálakat festett a múló idő. Az élet eljárt felettem.

Lassan lépkedek sorsom végső ösvényén.

Ha mérlegelünk ...

Ha mérlegelünk ...

 https://www.youtube.com/watch?v=KmUMvShEq-E

Tudod arra gondoltam,

amikor az ember mérlegel,

sokszor jut arra az eredményre,

hogy az életét elrontotta,

és talán sokszor el is rontja,

ha nem is szándékosan:

vágyik a tökéletes útra,

de a jó útra tudatosan nem lép,

(talán mert rossz a híre,

de a hírt azok keltik,

kik még soha rá nem léptek)

útra, amelyikről a jóság

messziről is látszik már,

(a mesékből lehet ismerni rá)

de göröngyös az első útszakasz

nem mindig járható könnyen…

kevesen is indulnak azon,

azért azt gondolja,

aki töpreng az irányon,

hogy talán mégse olyan jó,

tán a balekok útja az:

és elindul,

hol a biztosnak hitt siker útján,

hol az alakoskodás sötétjén,

vagy a délibábos látszatén,

de van még út rossz számtalan...

lehet, hogy azok

ideig óráig jól járhatók,

de biztosan vezetnek

a mélységes szakadékhoz,

míg a jó út

elvihet a szeretethez,

(rossz, ami oda nem vezet)

vele lehet

az életet akár játszani,

(másképp minek élni)

persze, mint minden játékot

azt is

halálosan komolyan kell venni…

szomorúság, fájdalom

azon az úton is megterem,

de soha nem a szeretet:

okozója mindig a szeretetlenség,

s ha kerül sor végső búcsúra,

azon az úton

 a remény akkor is megvan

a találkozásra

egy másik világban…

attól a világtól

szeretet nélkül

nincsen mit várni,

nincsen mit remélni,

ha ő nem várhat,

vagy ha rá nem vár ott senki.

2012. július 06.

Őszi szél, köd ...

Őszi szél, köd … 

https://www.youtube.com/watch?v=zplAf9TcAkY

A nyárban suttognak, zsongnak a fák a szélben. Az ősz zúgatja a sárguló falombokat, zizegteti a sárguló faleveleket, csörgeti a száraz ágakat. Az őszi szél még langyos, de már belénk bújik és csípősen fut át rajtunk. Hozza és szétkergeti a ködöt. Zúgatja az örökzöldeket, a kis madarak fázósan csicseregnek haragos zöld lombjai között. Dió, gesztenye, makk – érett gyümölcsök a fák alatt, szőlőfürtök a lugasokon. Zöld és sárguló levelek potyognak, sodródnak a szélben. A tanyák körül az ősz illata szállong, fanyar füsttel keveredve. A kéményekből tekergő füst száll fel. Már fáradtan állunk meg az őszi délutánokban, a felhők gomolygása alatt.

A reggelek szürkék, már csípősek. Nehezebben világosodik. Később még látni a Napot és jól esik finom simogatása, de már fázósan húzzuk össze kabátunkat magunkon.

Az alkony is hirtelen száll ránk. A hosszú, őszi esték hangulata ölel bennünket. Szemünkben fényszikrákat vet táncolva a tűz pattogó lángnyelve, meleg simogatása.

A tiszta, éjszakai égbolton hidegen szikráznak a csillagok.

A csend szétárad köröttünk, sóhajok szállnak az álmokban, míg lassan ránk terül a fáradt nyugalom, a béke vagy hallgatjuk rendszertelen szívverésünket az álmatlanságban.

Magunkhoz szorítjuk az emlékeket, várva a jótékony álom legyintését, a hideg ragyogású reggel érkezését.

Megszerezni, megtartani ...

Megszerezni, megtartani ...

https://www.youtube.com/watch?v=_QUnhYQRyvo

Tudod arra gondoltam,

amikor valamire

valaki nagyon,

mindennél vágyik jobban,

s végül megszerzi magának

sokszor nagy nehézségek árán,

akkortól a nyugalma

eltűnik könnyen,

mert megszerezni

még nehezen is könnyebb,

mint megtartani,

különösen,

ha az egy másik ember...

mert úgy igaz:

mindenkinél van szebb,

jobb és okosabb,

és az mind

veszélyt jelenthet

a megszerzett,

tulajdonosnak érzett jogra...

a veszély fennáll,

míg csak az ember él,

nyugodtságot az adhat,

ha a másik már biztosan

nem kell senkinek,

vagy ha a szeretet akkora,

hogy megérzi a másik,

mert nem érezni lehetetlen...

akkortól az ember

érezheti magát biztonságban,

mert mindennél van még jobb,

még szebb,

de az igaz szeretetnél igazibb

nincsen, az olyan kincs,

amire mindenki vágyik,

aminek vetélytársa sincs,

felelet rá más nem lehet,

mint maga az igaz szeretet.

2012. július 05.