Neked, - tőlem – a
szerelmünkért ...
„Vártál e már valakit
hosszú órákon át?
Lested e az ablakból
remélve, hogy senki se lát?
Rohantál e, ha megcsörrent
az átkozott telefon?
Hánykolódtál e
álmatlanul egy-egy hajnalon?
Tudod-e milyen, mikor
semmi sem fontos,
Csak a beígért hívás
lenne már pontos!
Tudod- e, hogy fáj,
mikor nem jön el?
Mikor bárhogy várod,
ő nem hív fel?
Érezted-e már, hogy a
szív – bár nem tud – mégis fáj?
Tudod-e, milyen,
mikor a körmöd a tenyeredbe váj?
Kívántad-e úgy őt,
hogy sírnod kellett tőle,
Hogy soha, de soha
nem lesz eleged belőle.
A szerelem kín, de
szeretünk szenvedni,
S kínunk okozóját nem
tudjuk elengedni."
*
Csak Téged érezlek és
Téged szeretnélek mindig érezni. Minden pillanatban egymáshoz érni,- egymással
nevetni, - egymásra nézni, - egymást szeretni.
Minden egyes új
napomon, ami rám virrad – Neked küldöm a szívemet, - a fájó, - a sajgó
szívemet… Mindig reménykedve, az érzéseim Hozzád találnak és talán
megérintenek..
A szerelem ég
szívemben, - égeti testemet, lelkemet. Fogva tart, - erősen szorít ez az érzés.
Repülnék Veled a gyönyörbe. Ölelj, kérlek, ölelj, - ne engedj el!
Szeretnék az álmomból
úgy ébredni, hogy itt legyél velem.. Nekem ezzel lenne értelme az életemnek.
Nem kérek kincset, hisz nekem Te vagy a kincs. És ezt jól tudod..
