2018. augusztus 26., vasárnap

Bízni a saját szeretetben


Bízni a saját szeretetben

Tudod arra gondoltam,
az ember sokszor hallja,
hogy ne féljen,
bízzon csak önmagában,
pedig az csalódik,
aki reménykedik,
hogy is lehetne az emberben,
az esendőben, a porszemben bízni,
ki megváltoztatni végkép
a haja szálát se képes,
bízni, valamit önmagától,
vagy a másiktól remélni
elvezet a szomorú a csalódásig
önmagában, vagy a másikban…
 a befektetett,
de semmibe veszett hit
kiábrándulttá teszi az embert,
akár önmagából, akár a másikból,
nem lehet hinni, bízni a gyengében,
bizalomra egyedül az Isten érdemes,
Isten, ki az emberben lévő
testet öltő
mérhetetlen szeretet,
rábízhatja magát nyugodtan bárki,
benne sohase fog csalódni,
az ő hangja az igazságé,
nem a haszonleső hangja,
nem a minden áron birtokolni vágyóé,  
nem botcsinálta vezető,
ki rávezet a rossz útra,
nem lehet eltévedni rá hallgatva,
csalódni benne se lehet,
az ő bizalmának az ereje önmaga,
maga a szeretet…
a hiszékeny ember csak akkor csalódhat,
ha magában, vagy a másikban,
és nem az Istenében
bízik saját szeretete bölcsességében.

2012. június 05.

A csend puha hangjai - Dodim


A csend puha hangjai - Dodim



Arcomon fájdalom,
Vergődöm utamon
Életem törvényei,
Elveszett mosolyom,
Elgurult gyöngyeim
Karcolják szívemet
*
Hunyt szempillák mögött vonulnak az emlékek. Zokogó szélben jajgatnak a fák. Átvészelve a nagy zivatarokat, - élek tovább.
Szemed fényét őrzöm szívemben. Emlékszem lépteidre, ahogy a fény Rád szitált.
Egyedül maradtam a nagy végtelenben. Most árván, magányosan járom utam, bolyongok és látom, mikor lehull a csillag a horizontról.
Búcsú nélkül indultál el, hogy örök utadra kelj. Kiskutyánk volt csak Veled. Vágyaid és reményeid elhagytak és a bánat font körül. Mély álom vizén ringat a szél. Harmatban lépked a hajnal. Mosolyodat keresem, szemed bársonyát. Karod ölelését, ahogy féltőn vigyáztál, óvtál. Emléked velem, tovább él bennem minden pillanat, mely köszönt és a kelő Nap felé int Neked és nekem.

A bennünk lévő szeretet


A bennünk lévő szeretet

Tudod arra gondoltam,
van, ki a pénzét rejtegeti a párnájában,
és van, aki befekteti, van,
aki ezáltal meggazdagszik,
és olyan is,
akinek hozzá se szerencséje,
se érzéke sincsen,
 elveszíti mindenét,
a koldusok padjára kerül…
így van az ember
a benne lévő szeretettel:
van, ki nem fekteti be,
nem kamatoztatja,
az ő láthatatlan szeretete
(tárgya nem lévén)
az idővel értékét veszti…
és van úgy, hogy valaki
mestere a játéknak, befektet,
és nyer, és mindig csak nyer,
a szeretete másokéival együtt
megsokszorozódik,
az ő gazdagsága,
a szeretet gazdagsága a legvalódibb…
és olyan is van, aki kockáztat sokszor,
s talán nincsen vele a szerencse,
vagy érzéke nincsen ahhoz,
hogy a szeretetét jó helyre tegye,
soha sem nyer, veszít mindig,
de lelkesen folyton újra elkezdi,
az utolsó pillanatig adja,
amíg csak teheti…
végül a tétet is elveszíti,
s mire megöregszik
megkeseredik,
koldusabb lesz a koldusnál…
aki nem kockáztat
az nem is csalódhat,
de aki hitt,
és a hite fogyott el,
aki a szeretetbe vetett
bizalmában csalódik,
az üresen marad
a világban
koldus módjára,
pedig más nem történt,
befektetőnek rossz volt.

2012. június 04.

Az álmok csendben tova szálltak


Az álmok csendben tova szálltak

Fák ágai egyre hajladoztak,
a hegyek és völgyek ragyogtak.
Virágok pompáztak az utakon.
Fújtak a szelek, és elmúltak,
a pillanatok éltek és eltűntek.
Lelkem mélyén a választ megleltem.
Sok fájó emlék gyötri ma is szívemet.
Álomtalan érzéssé vált a szerelmünk,
Lelkem is messzi utakra menekült.
Időm lejárt, az emlékek is megkopnak.
Mikor visszanéztem régi utamra,
Az élet is messze maradt mögöttem:
És az álmok is tovaszálltak csendben





2018. augusztus 22., szerda

A cél


A cél 

Tudod arra gondoltam,
 nagy kérdés,
hogy a cél
maga az út lehet,
vagy van külön, kijelölt,
vagy, hogy az út eredménye,
a célba érkezés, hogy milyen lesz,
s hogy melyik a fontosabb,
hogy az út a célért,
vagy önmagáért van,
és arra, hogy talán
mindig a célban van az ember,
mert az: az élő pillanat,
az odavezető út pedig már nincsen,
az a múltba veszett,
minden pillanat megérkezés,
és mind az, ami a múlt,
az a pillanathoz vezető út…
ami, hol kacskaringós,
hol pedig egyenes,
s hogy az igazán szép pillanatok
nagyon sokszor
 gyermekei
a legnagyobb fájdalomnak,
hogy az odavezető utat
nem látni, időközben elfogyott,
megmarad a cél, vagyis a jelen,
hogy miatta érdemes élni,
cél, ami a következő pillanatban
önmagát emésztve úttá válik,
s hogy a célért
akár a legnehezebb szakadékon is
keresztüljutni megéri,
s hogy a szép, akadálytalannak látszó út
sokszor a legmélyebb szakadékhoz vezet. 

2012. június 02.

Nyár vég


Nyár vég

Nyár vége felé csendesedik a természet, szenderednek az erdők, s mezők. Vége a betakarításoknak, lekaszálják a rétet, a mezőket. A reggelek párásak, harmatosak, már olykor ködöt hullajtanak.  A madarak is csendesebbé válnak: másként szól az énekük.
Ha az időjárás kedvező, még zeng a tücsökszerenád – akár októberig is.
A tópartok még zengnek, a költöző madarak viszont már útra keltek. A vizek fölött köröz egy-egy madár, majd hirtelen lecsap a menekülő pocokra, a nádas mélyéből brekegő békára.
A város széli tanyák elcsendesednek. A galambok párosan kerengnek és ha kellemes az idő, szerelmesen évődnek párjukkal – üldögélve a tetőkön.
A rigók csivitelve ugrabugrálnak a kertekben, magokat, bogarakat szedegetve.
Vadabbak a szelek. Csípősen marják az arcokat a hajnalokban, a reggelekben. Végigsöpör a mezőn, sodorva magával a letört ágakat, elszáradt leveleket.
Meghallgattad már a rigók lármáját ha veszélyt érez? Főleg a cicákat riasztaná sikoltozásával.
A hajnalok párásak, köd ül a kert fölött, a mezőkön. Hidegen lebeg párás illatával, míg a kelő Nap sugarai felszárítják, fellebbentik elpárologtatva a felhők között.
A fák az erdőben titokzatosan susognak, surranó madárszárnyak, az akácok között a bodros égbolt felé.
A nappal meleg, az alkony színei ragyogóvá varázsolják a horizontot. Az esték csillagszikrákat terítenek az égbolton, bársonytakarót vonva fölénk, a holdfény ezüst fényében, az álmokkal ölelő nyárvégi éjszakákban elcsendesedve.

Az embernél különb


Az embernél különb 

Tudod arra gondoltam,
az ember azt tanulja,
hogy ő a világnak
a legkülönlegesebb teremtménye,
de ha körülnéz jól,
hamar elmegy az önbizalma,
magánál annyi sokkal különbet lát,
hegyeket és völgyeket,
virágzó mezőket, daloló madarakat,
s ráadásul bűntelenek mindezek a csodák…
s ha belülről alaposan szemügyre veszi magát,
bizony semmi különlegeset nem lát,
mintha ő lenne a sor végén
lévő futottak még kategória…
pedig, ha egy kis pici gyermeket meglát,
a kép mutatja azt,
az ember a teremtőnek valóban
különleges alkotása,
de ezt a különlegességet,
mint baba a ruháját,
kinövi az idők során …
pedig egészen különleges dolgokra képes,
amikor a szeretet benne borul virágba,
talán csak az ideje kevéske,
annyi a maga csinálta gondja,
hogy nem marad belőle
a szeretet felépítésére,
az alapanyag hiába…
anélkül pedig csak olyan,
mint a fa, amelyik virágozhatna,
de valamiért nem teszi mégse,
pedig ha egyszer virágba borul,
elámulhat szépségétől
az egész csodás természet.

2012. június 01.

Ölelj engem ..


Ölelj engem…

Ó, jöjj, ölelj engem,
Hisz Te is ezt akartad!
Vártalak már nagyon régen,
Segíts kérlek, - most segíts rajtam!

Ó, jöjj, ölelj engem,
Hisz jó Veled lennem
Éltet, fényt ad, ha itt vagy.
Segíts kérlek, most Te segíts rajtam!

Én nem értem, mi történt benned,
És nem értem, mi történt bennem.

2018. augusztus 21., kedd

Csitáry-Hock Tsmás - Legszebb álmok után ...


Csitáry-Hock Tamás
Legszebb álmok után ...




Tudod, hogy milyen borzasztó felébredni egy szép álom után.
Egy szép álomból a szomorú, szürke valóságba. A hiány valóságába.
De van, amikor megfordul minden. Amikor legcsodálatosabb dolog felébredni.
A valóságba. Van, amikor a valóság minden álomnál szebb.
Amikor a valóság nem a hiány valósága.
Amikor a valóságban ott van valaki, aki felette van a legszebb álmoknak is.

2018. augusztus 20., hétfő

Az élet nagy tanítómester


Az élet nagy tanítómester 

Tudod arra gondoltam,
mondják,
az élet a nagy tanítómester,
és úgy igaz,
hozzá képest egy csepp
minden téglából épült iskola,
tanít sok mindenre, azt is elárulja,
hogy bizony ő sem fenékig tejfel,
pedig azt hinné az ember tanulatlan,
hogy egy gyönyörűséges séta,
de megtanít rá,
(ha van rá ideje, lehetősége
mindig jobban)
hogy minden jó egyszer vége tér,
de arra is, hogy a rossz nyomában
akár ott is liheghet  a jó láthatatlan,
hogy nem az ember a világ közepe,
hogy a bokor,
amelyikben a sírás megterem
mosolyvirágot  hoz sokszor…
de talán a legtökéletesebb tanuló
a földi élet
szeretet nevű égi gyermeke,
ki megtanít arra is,
hogyan lehet gondolattal,
szóval, cselekedettel simogatni,
hogyan lehet a másik örömének
a sajáténál jobban örülni,
a kedvéért boldogan lemondani,
hogy a világ közepe mégiscsak az ember…
jó tanítómester az élet, de sokszor éles,
nem eléggé kidolgozottak az oldalai,
könnyedén felsért,
sokszor gyógyíthatatlanok a nyomai...
a szeretet a kidolgozatlanságokon segít,
árnyal és színesít, sarkokat tompít,
teszi művészivé az iparos munkáját.

2012. május 31.

Reményteli dallam ...



Reményteli dallam ...



Lágyan selymes holdfény ölel.
A csönd, mint romantikus,
halk dallam karolja át álmainkat.
Lelkünkben béke, átszőve ezüst fénnyel.
A kertek, a házak fölött homály.
Meséink erdejében bolyongunk – álmainkban.
Régi emlékek dallama zeng.
A szemek sarkában – az ébrenlétben –
megbújt könnyek – a hajnallal felszáradnak.
A szürke homályú éjszaka után azúr égbolt felettünk,
a szívek reményteli dallamában.

Gazdagnak lenni


Gazdagnak lenni 

Tudod arra gondoltam,
a gazdagságot
nem elég messziről is látni,
a gazdagságot érezni kell: úgy,
hogy elég ennyi,
többre nem vágyni,
nem kívánni a más pénzét,
s ha az utcán kincs a földön hever,
le akkor se hajolni érte,
elég bőségesen a saját...
az a valódi gazdagság,
amikor úgy érzi valaki,
hogy megérkezett, nem fél
a holnapi nap anyagi gondjától…
gazdagnak lenni egy életérzés,
aki azt nem érzi,
legyen bármennyije is,
inkább csak szegény addig…
és van lelki gazdagság is:
a lélek vagyona a szeretet,
de míg valakit az érzés nem jár át,
hogy feljutott a dobogó
legmagasabb fokára,
hogy az élettől többet
már nem kaphat,
ha nem elégíti ki, míg mást irigyel,
ha cserélne életet másvalakivel,
ha nem érzi a problémák ellenére
teljesnek az életét, ha azt gondolja,
hogy van a világon olyan,
akinek jobb, aki szerencsésebb nála,
ha nincsen meg a szeretet adta
teljesség érzése,
akkor ő lelkiekben nem gazdag,
csak látszat a vagyona,
még csak útközben van,
nem érkezett el a célba.

2012. május 30.

És akkor?

És akkor?

.. Azt mondta ma egy barátom: ha valaki szerelmes, már nincs ideje másokra –
akkor csak a szerelmével akar együtt lenni és vele foglalkozni ...
És akkor? akkor észreveszed azt is, mikor a szerelmed - neked szerelmed
- már mellőz - már nem vagy neki olyan fontos, mint voltál ...
Hogyan legyünk boldogok, mikor a távolság mindennek határt szab ...
*
Remegő kezeidet én megnyugtatnám,
testem melegére rásimítanám,
ott tartanálak, hosszan, sokáig,
hetekig tartó hosszú éjszakáig .
Körbefonnálak egészen magammal,
s nem engednélek, akárhogyan kérnéd ...
Testem része lennél és én a Tiéd ...