2018. május 24., csütörtök

A szeretet vigasztal


A szeretet vigasztal

Nyeldessük könnyeinket a
megfejthetetlen vad világban.
Miénk maradt a bánat,
a magányos lelkek várakozása.
Higgy még a csillagokban,
a múlt fájdalmait feledd el,
várd a holnapodat reménnyel.
Hangok, ölelések szívedben.
A csönd dallama dobban,
a szeretet megvigasztal

2018. május 23., szerda

Az egész ...


Az egész ...

Tudod arra gondoltam,
különös dolog az,
hogy a világ, ha érthetetlen is,
de tökéletesen működik,
a rend csodálatos,
nincs késés,
és nincs keveredés,
az egésznek mégis van
nagyon gyenge pontja,
és az az emberi élet maga,
ahol kell tenni hatalmas erőfeszítést,
azért,
hogy a dolgok
legalábbis legyenek elfogadhatók,
anélkül az egész szétesne,
benne semmi se tökéletes,
pedig az egész,
a világmindenség,
fáradság nélkül, könnyedén van egyben,
mintha kiszámítva lenne
minden pontosan,
pedig talán senki se számolta,
ez az érthetetlen csoda,
ebből a harmonikus  sorból
ki csak az élet lóg,
de lehet, csak az ember,
használati utasítás nem lévén,
rossz irányból közelít,
az életfát nem a gyümölcséért,
de a gyökeréért, a száráért gondozza,
kínok között azt rágcsálja,
(l)enni kell, gondolja,
és veszni hagyja a gyümölcsöt kárba,
meg se kóstolja, így aztán meg se kívánja,
pedig talán minden más a világon
kizárólag ezért a gyümölcsért van,
de míg rá nem jön az ember,
míg az életet nem használja rendszerszerűen,
ha a szeretetet fontosabbaknak hitt dolgokért
porba veszni hagyja,
akkor az eredeti rend felbomlik,
feladatát nem képes beváltani a csoda.

2011. febr. 17.

A szerelmem

A szerelmem

Út a mosolyodhoz
Út a szívedhez
Út a lelkedhez
Út a szerelmedhez
Út a végtelen érzésekhez

Megszületett mondanivaló


Megszületett mondanivaló 

Tudod arra gondoltam,
ha egy mesterember készít
egy takaros kis bögrét,
és egy idő múlva
azt a bögrét valaki megtalálja,
azt gondolva,
milyen helyes kis virágváza,
tesz bele egy csokor ibolyát,
akkortól,
a szándék hiába, hogy más volt,
az a bögre váza lett…
és ha egy festmény nem más,
csupán a valóság hű mása,
mondani semmit nem akar,
készült csupán a piacra,
de ha a szemlélőben
egy érzést felébreszt,
ha neki jelent valamit,
akkor az már nem csak egy kép,
mondanivalója,
ha utólag is,
megszületett a közönségben…
és ha a szent írást olvasgatva valaki
nem érti,
annyi sok embernek
mit is mondhat,
nem érti a lényeget,
mese, krimi, történelem,
mire az a sok gyalázat?
de ha egyszer,
nem a részletekben elmerülve
jön egy gondolat,
ami egy érzésből született,
hogy az a szent könyv
az ördögi emberről,
és az isteni emberről szól,
bemutat minden gyalázatot,
mire képes az ember
szeretetlen,
és azt,
akár egy családból származzanak,
legyen a gyökerük ugyan az,
legyenek, akárha testvérek
tizenketten is testvérgyilkosságra készen,
ha nincsen bennük szeretet,
és az egy,
kiben van szeretet,
az csodára is képes,
megbocsátja azt is…
hogy ugyanabból a nemzetségből,
ahol annyi bűnt,
rosszaságot követtek el
szeretetlen,
ha egy van,
akiben ott a szeretet,
egyedül a szeretetével
megváltoztatni képes
sok-sok embert…
és ha a szent könyv
nem is azzal a céllal íródott,
annak az egynek mondani
örökre azt fogja,
attól lesz számára
a könyveknek a könyve a biblia.

2011. febr. 15.

Ha lehetnék, volnék ...



Ha lehetnék, volnék…

Volnék madár,
hogy reggelente dalommal ébresszelek
Volnék Nap,
hogy sugarammal melegítselek, cirógassalak
Volnék szellő,
hogy lágyan simogassam arcodat
Volnék virág,
hogy Neked nyíljak és illatozzak
Volnék hullám,
hogy langyos vizemmel fürösszem testedet
Volnék szivárvány,
hogy ragyogó színeimmel szemedbe ússzak
Volnék felhő,
hogy fejed felett szállhassak
Volnék alkony,
hogy Neked bukjak le a horizonton
Volnék az ezüst Hold,
hogy lámpásként Neked világoljak
Volnék csillag,
hogy fényemmel Neked ragyogjak
Volnék éjszaka,
hogy a pihentető álmot szemedbe szórjam
Volnék dús falomb,
hogy a melegben hűs árnyat adjak
Volnék takaród,
hogy Hozzád simulva szorosan öleljelek
Volnék dallam,
hogy andalítóan szívedbe kússzak
Volnék a szó, a hang,
hogy játszva mindig füledbe csengjek
Volnék a csend,
hogy beléd burkolózhassak a végtelenbe
Vagyok a vers,
hogy mindezt leírva elmondhassam,
A szerelmem, a mindenem, az életem vagy.

A szeretet felemel


A szeretet felemel 

Tudod arra gondoltam,
az ember abban is különbözik,
hogy van méltósága,
büszke tartása,
ami körülveszi,
mint egy védőbástya,
ezt a falat kívülről átlépni,
megsérteni nem engedi,
veszélyes megpróbálni is,
sok mindent tud megbocsátani,
de ha nagyra tartott büszkeségét sérelem éri,
annak sokszor barátság,
sokszor szeretet lesz az áldozata,
joggal,
de addig csak,
 míg az mindeneknél fontosabb,
ha a büszkeség a magasabb rendű...
sokszor átveszi a helyét más,
amibe beleroppan még a gerinc is,
de ha a szeretet foglalja el a helyet,
háttérbe kerül,
majd el is tűnik az ön-érzet,
az „én” fontossága megkopik,
az uralkodó meghal,
és egy új születik,
kinek már fontosabb
a másik érzékenysége,
a másik boldogsága,
hogy az ne sérüljön,
az ember elfelejtkezik
saját büszkeségéről,
s mindezt úgy teszi,
hogy gerince sem görbül,
általa kisebb
egy cseppet se lesz,
mert a szeretet szabaddá tesz,
a szeretet felemel.

2011. febr. 14.

A sors tava


A sors tava

Szívem görcsösen őrzi emléked,
Mely mélyen fészkel lelkemben
Csónakod a sors tavába süllyedt,
S kettőnk szíve egymásnak elveszett
Szemem bejárja a végtelent,
A boldogságtól végleg búcsút intve
A csend az álmokban vesztegel,
S elterül rejtezve a lelkemben

A szeretettanár


A szeretettanár 

Tudod arra gondoltam,
egy hozzáértő, ha egy képre ránéz,
sokszor az összhatás elég,
és megtudja máris,
eredeti,
vagy a festmény hamis,
ha hosszabb ideig elemzi,
a részletekben elmerülve,
minden apró részletet tud róla,
a szakértelem az egyedül titka,
hogy megszólal
a másoknak oly néma,
első ránézésre az emberből is
ami látható, csak az összhatás,
de nincs olyan tanult szakértő,
aki meg tudná mondani,
mögötte mi van,
mit takar az álarc, talán,
mert oly tökéletes a hamisítvány,
talán,
mert az alatti rész se a valóság,
talán,
mert maga a mű se tud róla,
milyen is ő valójában,
hogy létezzen,
rákényszerül a szerepre,
pedig
szakértő szemmel figyelni
lehet őt is,
de ez a képzettség
nem az iskolában tanulható,
ez a hozzáértés maga a szeretet,
ami segít előcsalogatni
a hamis mögül a valódit,
a szeretet, a tanár,
a diáknál jobban tudja,
nem buta,
csak ügyesen rá kell vezetni,
az eredmény egyértelmű,
ha sikerül
a rárakodott időt eltüntetni,
az igazság kiderül,
hogy az előkerülő kép
egy nagy művész
megismételhetetlen remekműve,
ami a szeretettel együtt lett kész.

2011. febr. 13.

Magamba nézve


Szomorúfűz
Magamba nézve

.. Amikor azt kéred tőlem, - nézzek magamba ... De vajon Te magadba nézel e néha? Én folyamatosan azt teszem ... De miért is?  Az életem, a szerelmem millió szilánkra robbant szét. Emlékképek. - Őszinte, mély szerelmet adva, - tele fájdalommal és nem a testi, - hanem a lelki fájdalomra gondolva. .. Sértettség, - meg nem értés, - a maradékok, - fájdalom, - önzés. Szavak? ... Vérzik a szívem, de vajon ezzel törődsz e? Azon gondolkodom, - mikor magamba nézek - csak bennem van a hiba, vagy egyáltalán bennem van e hiba? És ha igen, vajon miért? Mert szerettem és szeretek? Hallgatás! - Mély hallgatás! - Csak egyszer, egyetlen egyszer a szavak ki lennének mondva , - őszintén - hogy a levelek oda érnének, ahova igazán szólnak... Naponta megvizsgálom a lelkemet, - az érzéseimet... A lelkem "csak" egyre jobban fáj, az érzéseim mit sem változtak, - sőt, még mélyebbek lettek. Naponta tanulok újra élni... Igen, élni tanulok, és megpróbálok magamra találni. És mikor eljönnek a félelmetes esték és az éjszakák... Mikor hiányzik a simító kéz, - az ölelés, - a csókok ... Hol vagy Te? - olyankor hol is vagy? ... És mikor rád borul a fájdalmas magány... Igen, én is szeretem a friss, tavaszi szelet, amely mondatfoszlányokat cibál magával ... A mondatfoszlányokat elviszi a szél, de vajon ugyanaz a szél miért nem hoz is, - ha csak szavakat is.... A szavak: - mi is rejlik a szavak mögött? Azok a simogató szavak, - amit a szerelmedtől vársz, miért fájóak, ha egy őszinte baráttól jönnek - pedig mennyire jól esne a kedvestől... Fáj, - fáj minden gondolat, és talán ez az életem rendje, hogy újabb és újabb fájdalmakat kapjak ... Az életünket mindig a pillanatok és azok a pillanatok határozzák meg, amitől eláll a lélegzetünk. És nagyon jó, amikor elállhat a lélegzetünk egy-egy pillanatra. És az érzésekért újra - újra érdemes élni ...

Belső világunk


Belső világunk 

Tudod arra gondoltam,
mindenkinek van egy belső világa,
és többféle lehetősége van,
hogy ott merrefelé haladjon,
vannak utak olyanok,
amiket el kell kerülni feltétlen,
s ha valaki önmagának jó mitfárere,
(segít ebben a tudat)
akkor véletlen se téved kacskaringós,
sötét, kilátástalan labirintusba,
mindenhova,
csak oda ne,
nyakon szinte magát ragadja,
egy lépést se előre,
mert aki betéved
el van veszve,
kijutni onnan
szinte lehetetlen,
az önsajnálat,
és a gyűlölet utcája
halálos veszélyt rejt,
aki bekerül oda,
mintha tévedne a pokolba,
ott már az Isten se segít…
de vannak csalogatóan
 napfényes utak is,
amiken elindulni érdemes,
sok jót ígér
a szépet keresők virágos utcája,
hol a sok látványosságtól
saját magáról
el is felejtkezik az ember
saját bánatáról,
halad ámulva előre,
szépet keresni érdemes,
mindenben lehet találni,
talán csak az önsajnálatban,
és a gyűlöletben nincs belőle semennyi,
ott az ember elveszítheti
maradék önmagát is,
a szépet keresők útján
minden jóval lehet találkozni,
a kutakodó talán
megtalálhatja teljes önmagát.

2011. 02. 12.

Hajnali ébredés ...


Hajnali ébredés...

Miért is?
Mikor a szív tele van várakozással, feszít valami, nagyon
mély, nagyon furcsa érzés ... Más - más, mikor Téged várlak
Szerelmem, mikor Neked készítem fel így a szívemet, de ez most
olyan "más" ... Mint írtam:. napok óta "ragyog" a szívem ...
Feszít az érzés: vajon hogyan "fogad" el? Hiszen a kapcsolatunk
- a barátságunk eddig telefonok és levelek száguldozásával
zajlott. És tegnap? - valósággá vált minden. És az ölelés ....
Minden valósággá lett: a gyermeki, a baráti ölelés és az egész életem ...
Szeretnék, annyi mindent szeretnék elmondani
Neked - magamnak, de most a szavak is bennem rekednek ...
Ugye megbocsátod ezt nekem????
Az érzések? - pedig nagyon mélyen belém fészkelődtek,
ami már halálomig csak mélyülni fog.
És "csak" annyit tudok most:
... köszönöm, hogy elfogadsz és hálát
adok a sorsnak, hogy VAGY NEKEM!

A szeretet boldogsága ...


A szeretet boldogsága ...

Tudod arra gondoltam,
gazdagnak lenni jó dolog lehet,
jó dolog nem éhezni soha,
de a világ összes pénze,
a világ összes kincse
nem ad annyi boldogságot,
amennyit a nélkülöző,
amennyit az éhező élvezhet,
ő is csak az első falattól addig,
míg jól nem lakik,
teli gyomorral
lehet elégedett a sorsával,
de már az evés által,
a gazdagság által,
boldog nem lehet,
pár perc boldogságért
újra, meg újra meg kell éhezni,
szinte már belehalni, akarni annyira,
boldogtalanság a boldogság ára,
az is csak rövid lélegzetű,
az ilyen boldogság
tart csak az első falatokig,
az éhes ember hamar jól lakik,
már a megszokásé a többi,
jól lakottan
a boldogságra, az ilyen boldogságra
az ember szinte esélytelenné válik,
de talán van másmilyen boldogság is,
az a boldogság állapot,
nem könnyen múló,
nem éhező embert becsapó,
az valóságos boldogság,
még ha néha fájdalmakkal is teli,
bármennyire igazságtalannak tűnik a világ,
van egy mindenkire érvényes igazság,
a boldogság lehet bárkié,
míg az ember él,
vele találkozni
minden pillanatban van lehetőség,
nem csak az éhezőké,
és nem csak a gazdagoké,
a szeretet boldogsága lehet mindenkié,
boldognak lenni,
talán azt jelenti, szeretni,
tőle jól lakni,
vele eltelni egy életen át sem lehet.

2011.febr. 11.
*