Az emlékezés
arany-sárga rózsái
Fájó emlék
„Emlékszel? Május
volt, kéklett a tó, mosoly volt minden, mint szemedben,
azóta ősz lett. A
tópart ködös, azóta én is komor, néma lettem”
(Antalfy István)
Szeptember vége – de
minderre csak a víz felől fújó friss szél emlékeztet. Ragyogó kékségű a
horizont. Arany sugárszálakat lövell a Nap, a vízen ezer szilánkra törve.
Gyönyörű látvány. A naplemente bíborra festette a
felhőfoszlányokat és az égboltot. Ezután rövid időn belül leszállt az este.
Csillaglámpások gyúltak a Tejúton, a víztükör visszatükrözte sziporkázó
fényüket. Duruzsoltak az esti neszek, csak az ő belső világa vált oly
csendessé. Úgy érezte, megszakad a szíve a fájdalomtól. Mégis el kellett
jönnie. Emlékezni és Kedvesét köszönteni születésnapján.
A klubhajó esti
fényekben ragyogott. A vízi sport szerelmeseinek szállás és étteremként működő (lélek)hajót
a part menti hullámok ringatták. Ablakai a vízre néztek. Lágy zene szárnyalt az
éterben. A máskor oly kedves dallamok szívét erős bilincsbe szorították. Most
nem is a szórakozásra gondolt.
Fáradt léptekkel
ballagott szobájába és az ablakon át a vizet nézve – szomorúan, könnyes szemmel
emlékezett. Az éjszakában távolról hallotta a csobbanásokat. Időnként
szárnycsapások surrogtak a víz felett. Gondolataiban újra élte azokat az
estéket, amikor szívét megérintette a csoda – amikor megismerkedtek.
Május volt. Béci
péntek délután érkezett meg a hétvégi programra. Elfoglalta szobáját,
kicsomagolta holmiját és kiment a partra. Végigjárta a kedves, ismerős helyeit,
hiszen már harmadik éve visszatérően részt vett ezeken a vízi hétvégeken.
Azután a vacsorához
készülve – ment az étterembe, ahol már kellemes zene szólt. Pincérek siettek a
vendégek kiszolgálására.
Az egyik asztalnál
fiatal nő ült – egyedül. Odament hozzá és megkérdezte, csatlakozhat e.
A vacsora kellemesen
telt. Udvarias beszélgetést folytattak, majd táncoltak is az andalító
melódiákra.
Éjfél után tért
szobájába, kissé fáradtan, hiszen régen elkezdődött a napja. Pillanatok alatt
mély, egészséges álomba merült.
Másnap csodálatos
reggelre ébredtek. A reggeli után ismertették a napi programot, amelyben a
vendégek nekik tetszően vehettek részt. Evezés, úszás, napozás, csónaktúra is
szerepelt a programban, de többen kirándultak a környéken. Az egész napot
Ilkával töltötte - nagyon kellemesen. Késő délután értek vissza a hajóhoz,
bizony, kissé fáradtan.
Rövid pihenés után az
étteremben találkoztak – a vacsorához és az esti programhoz készülve. A
partszakaszon tábortűz fénye lobbant. Párok kéz a kézben üldögéltek, italt vagy
kávét kortyolgattak. Beszélgettek, meséltek, nevetgéltek., és a zene andalító,
lágy ritmusára ringtak. A fény sejtelmesen vibrált az arcokon. A vörösen izzó
fények szemükben aranylóan táncoltak. Az izzó fahasábok pislákoló lánggal
hamvadtak el, amikor ők is kéz a kézben sétára indultak a parton. Nyugalom,
békesség töltötte el őket. Teljesen belefeledkeztek a hullámzó, ragyogó fényű
víz látványába, amelyben visszatükröződtek a csillagok. Selymes szellő
simogatta arcukat. A felhőfoszlányok közül az ezüst Hold mosolyogva kacsintott
a szerelmesekre. Az égbolt sötétbársony lepelként borult föléjük. Föld és ég
összeölelkezett, ahogy átölelték egymást és talán ennek a hangulatnak tudhatóan
- első csókuk megtörtént.
A hétvégi weekend
vasárnap délelőtt véget ért. Béci számára nem indult fényesen a nap. Fáradt
volt és a tegnapi csodálatos este után bizony zaklatottan telt az éjszakája.
Érzésviharok törtek rá. A férfi elvált volt. Szerelmi csalódása után nehezen
talált magára. Mindig is problémát okozott túl romantikus lelke.
A lánnyal még egyet
eveztek és elbúcsúztak egymástól. Kora este ért haza kis lakásába.
A hétfővel
elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Az idő úgy rohant. Mindez már másfél éve
történt. Ismeretségük romantikus kapcsolattá, szerelemmé mélyült. Minden
szabadidejüket együtt töltötték. Ezeken a programokon is együtt vettek részt,
hiszen mindkettőjüknek a víz, a napfény volt a szerelme. Ilka 26-ik
születésnapját is itt ünnepelték tavaly szeptemberben. Kedvenc virágaival – 26
szál aranysárga rózsával lepte őt meg.
Csodálatos volt ez a
másfél év, amit együtt töltöttek el. Már a jövőjüket tervezgették – a közös
jövőt. A férfinek márciusban volt a születésnapja. Meglepetésként – eljegyzési
gyűrűket vett. Azon a szombaton a lányt várta – ünnepi vacsorával.
Ilka vidékről
autózott haza, hogy Kedvesével töltse ezt a hétvégét is. Születésnapi ajándékot
vásárolt és arra gondolt, milyen kellemesen fogják eltölteni az időt. Szerelmes
volt. A férfi pillanatonként lopta magát a szívébe.
A férfi nyugtalan
volt. Hogy miért? – nem tudta magának megmagyarázni. A Tv-ben pörgő mozgalmas
filmre sem tudott igazán figyelni. Gondolataiból a telefon rikoltozása
riasztotta fel. Fel sem fogta a szavak értelmét, amit a telefon másik végén
lévő férfihang mondott.
„Egy kamion ... azonnal
meghalt ...”
Az eltelt hónapokat
zavarosan élte meg. Másfél éve! Akkor ismerkedtek meg - tavaly májusban.
... És most újra itt
van! Elhozta kedvenc virágait, az ő szerető sárga rózsáit – Szerelmének!
Magához ölelte a 27
szál aranyló, sárga rózsát – kilépett szobájából, a hajóról és elsétált a
parton oda, ahol az első csók történt.
Beledobta az aranyló,
sárga rózsákat a vízbe. A feltámadó, szeptemberi, esti szélben, a hullámok
hátán elindultak a szerelem-rózsák az emlékezés útján. Könnyes szemmel nézte
amint viszi a víz boldogságát, a csobbanások első csókjuk emlékét őrizve.
„A szomorúság olyan
fal, amely elválaszt két kertet”
/Kahlil Gibran/
Az ő közös kertjükben
már csak az emlékezés virágai úsznak a hullámokon.
