A barátság ...
2018. március 26., hétfő
A szeretet - érték ...
A szeretet - érték ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az igaz szeretet
nem mindennapi,
ritkán előforduló
dolog,
de talán, mégse olyan
igazságtalan a sors,
legalább egyszer az
életben
mindenki találkozik
vele,
csak a különleges
értéket
nem mindenki látja
meg benne,
nem mindenki veszi
észre,
hogy az érték: maga a
szeretet,
többet ér
a legkülönlegesebb
ékszernél…
a megajándékozott
forgatja egy ideig,
aztán úgy dönt,
nincsen rá szüksége,
pénzzé nem teheti,
ő inkább mást
szeretne,
hajítja a
szemétbe...
és akkor talán vége,
ha az volt neki
rendelve,
mint ahogy a saját
élete…
így születik a
szeretet koldusa talán,
aki aztán érezve a
hiányt,
az igazi kincset
várja remegve,
de olyat többé már
nem talál,
mint az az egy, a
saját,
mint az a
visszautasított…
csalódottan keresgél,
mint kit büntet a
sors,
meg sohase tudja,
hogy amit oly nagyon
kutat,
azt ő már megtalálta,
meggondolatlanul
visszautasította,
talán, mert
túlságosan üresnek gondolta,
mert nem tudta
hogy az érték az a
szeretet maga.
2011. december 20.
Álmot hint ...
Álmot hint ...
Az álom mesékben
ringat
A messzeségben illan
tova
Lüktet a szív, vadul
ver
A horizont sötét
bársonylepel
A múlt idők emléke
bolyong
A vándorló csillagok
között
Égi fényt sugároz az
ezüst Hold
Kibújik lassan a
felhők közül
Álmot hint selyem
pilláidra
A csillagok fölébe
szállva
Életre születve ...
Életre születve ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
mennyire életképes,
az nem akkor derül
ki,
amikor vigyázzák a
lépteit,
hanem amikor
önállósodik,
amikor
megpróbáltatások érik,
amikor nincsen
kipárnázva az élete…
és talán ilyen a szeretet,
amíg
viszont-szeretetre talál,
amíg a létének
más számára is van
értéke,
addig el van
kényeztetve,
addig könnyű minden
lépése,
míg vészhelyzet
nincsen,
nem látni, mennyire
sérülékeny…
hogy mennyire
életképes,
meg az mutatja,
tud-e a válság után
is újra,
meg újra talpra
állni,
vagy inkább idő előtt
feladja keresve új
utakat …
az egész élet a
szeretet próbája,
s ha végül hagyják
teljesen magára,
ha már nincsen
kapaszkodója,
ha már egyedül kell
élnie,
ha túl éli a viszont
szeretet halálát is,
az a legnagyobb
bizonyíték arra,
hogy életre
született,
hogy életképes
akkor is,
ha útitársként már
neki
itt a Földön
csak az örök fájdalom
marad.
2011. december 19.
Mint égi magányos csillag ...
Mint égi magányos
csillag …
Az üvegben gyertyaláng,
Fények, árnyak imbolygása,
Az ablakok mögött az éjszaka.
Szobád mélyén egymagad,
Mint az égi magányos csillag.
Álmaidban élnek az emlékek,
Életed minden egyes pillanatával,
Messze jársz, messze szállsz,
Hallod a távoli hangokat.
A hajnal feloldja a titkokat.
Suhansz a csillagok közt,
Kíséred a Hold fényeit,
Lelked találkozik a lelkekkel,
Ég és föld összeölelkezik.
Fények, árnyak imbolygása,
Az ablakok mögött az éjszaka.
Szobád mélyén egymagad,
Mint az égi magányos csillag.
Álmaidban élnek az emlékek,
Életed minden egyes pillanatával,
Messze jársz, messze szállsz,
Hallod a távoli hangokat.
A hajnal feloldja a titkokat.
Suhansz a csillagok közt,
Kíséred a Hold fényeit,
Lelked találkozik a lelkekkel,
Ég és föld összeölelkezik.
Mórai gyerekek
Mórai gyerekek ...
Tudod arra gondoltam,
már-már meseszerűnek
tűnhettek
a Móra-i szegény
gyerekek,
és most újra csak
lettek
olyanok, akiknek jó,
ha jut a fa alá
rongybaba,
míg másoknak,
akik azért nem
érdemelték ki jobban,
ott van a fa alatt,
mi szem-szájnak
ingere mohó gyermeki
vágynak…
ilyen lett a világ
újra,
de azért ott a fa
alatt
talán van egy
pillanat,
amikor a rongybaba
nagyobb örömöt tud
okozni
mindenféle kincsnél,
amikor a sok-sok
ajándék láttán
a gazdag gyermek
szája legörbül,
mert valami mégis
hiányzik…
érdekes dolog ez,
szinte valószínűtlen,
már-már meseszerű,
mintha az Isten arra
az időre,
abban a rongybabában
a szeretetet
megmutatná …
talán az a boldogság
csak arra az egy
estére szól,
másnapra már ott a
szomorúság,
látva, hogy más mi
mindent kapott,
de azért az a pillanat,
amikor az ajándék
áttetszővé lesz,
és láthatóvá válik
a benne lévő
szeretet,
azt mindenki más,
akinek olyan ajándék
nem jutott,
irigyelheti méltán.
2011. december 16.
2018. március 25., vasárnap
Ajándékkosár
Ajándékkosár
Ajándékkosár az asztalon,
Rajta arany színű szalagcsokor
Benne érkező sok finomság,
Lelkem húrjait simogatják.
Számomra az a szeretet,
Mely tőletek szárnyal felém:
Fénye öleli fáradt szívemet.
Rajta arany színű szalagcsokor
Benne érkező sok finomság,
Lelkem húrjait simogatják.
Számomra az a szeretet,
Mely tőletek szárnyal felém:
Fénye öleli fáradt szívemet.
2018. március 24., szombat
A szeretet gazdagsága..
A szeretet gazdagsága
Tudod arra gondoltam,
hogy az embernek
tudata van,
beleélni magát mások
helyzetébe
mégse képes, még abba
se,
amit maga is átélt,
ha nagyon régen volt,
ha egyszer
elfelejtette…
nem könnyű átérezni
a születés iszonyát,
milyen lehet
a megnyugtató örök
sötétből érkezve
elviselni a szörnyű
fény
kegyetlen támadását,
a természetes csönd
után
a hang fülsértő,
dobhártyát szakító
zaját…
hogy szegény,
élete legnagyobb
traumája után
mégis marad végül,
csak azért van talán,
mert visszaút
nincsen,
nem hozhatja helyre a
bajt,
csak a különleges
szeretet…
és nem tudja az ember
átérezni,
megérteni sokszor
a szülei
szeretetlenségét,
pedig aki maga nem
kapott,
továbbadni se tudja
a túléléshez
szükséges csomagot…
és aki azt az alapot
nem birtokolja,
az nehezen tud
begyűjteni,
mert aki szeretet
nélküli,
az nem méltó a
szeretetre…
ördögi kör ez,
olyan, mint a
szegénység,
amelyik apáról fiúra
száll...
csak néha akad
egy-két kivétel,
aki alapcsomag nélkül
is
a gazdagságra képes,
a szeretet
gazdagságára,
mert akinek van,
mert kapott maga is,
továbbadni csak az
tudja.
2011. december 15.
Szívemben ragyog ...
Szívemben ragyog …
Szemed fénye
szívemben ragyog,
lelkemig ér sugara.
Erős kötelék kettőnk
között.
Életembe virágokat
hajt, erőt, hitet nyújt,
szeretetet ragyog a
homályban.
Jéggé dermedt
szívemet felolvasztotta,
örömet csókolt
szemeimre,
dallamokat
szárnyaltatott érzéseimmel.
Távolról figyelsz
rám, s kísérsz.
Az álmokban kopogsz
be szívem ajtaján.
Rend a lelke ...
Rend a lelke ...
Tudod arra gondoltam,
úgy igaz,
hogy mindennek a rend
a lelke,
de talán nem elég, ha
szépen,
sorba van állítva
minden,
ha a fontos és a
kevésbé lényeges
logikátlanul váltja
egymást,
mert hiába való a
rend,
ha nincsen meg benne a
rendszer,
ha nem átlátható az
egész…
a régi dolgokat az
ember gyűjti,
sajnálja őket a tűzre
vetni
nosztalgiából,
ami nem is baj talán,
ha mindennek a maga
helye megvan,
a polcon az első
mindig a legfontosabb,
hogy kéznél legyen,
hogy keresni ne
kelljen,
nehogy azok vegyék el
a helyét,
amit oda csak a
megszokás helyezett…
de kell a rend, a
rendszer
nem csak a polcokon,
de az agyban, a
gondolatok között,
mert a sokat tudása
is hiába,
ha a lényegtelen az
első helyet elfoglalja…
és az érzések
kavalkádja között is
rendet kell tudni
tartani,
mert ha a lényegtelen
elfedi
a nagyon fontosat,
ha a rossz érzés
elbújtatja a jót,
a rossz szó
láthatatlanná teszi a jót,
hogy ők is ott
vannak,
az ember hajlamos
megfelejtkezni róla…
ha a szeretet, mint a
legfontosabb
az előtérbe kerül,
(azért ő kiharcolja a
maga helyét)
akkor a sokszor fájó,
de
megváltoztathatatlan múlt is
alig lesz látható
az is csak addig,
míg a növekvő
szeretet
el nem takarja
teljesen.
2011. december 13.
Harc az emlékekkel
Harc az emlékekkel
A mélykék est magához
ölel
Gondolataim szállnak
az árnyakban
Viaskodom veled
álmaimban
Harcolok újra az
emlékeimmel
A vágy és a remény egyre
közelebb hoz,
Fák, virágok, a mesék
országútján
Harangszó karcos
zengésében
Madarak hintáznak a
napsugarakon
Álmaimon túli lágy
melódiákban
Táncolok elárvult
szívem fájdalmaival
Ha a lélek érzéketlen ...
Ha a lélek érzéketlen ...
Tudod arra gondoltam,
hogy a fog,
amiben nincsen az
ideg,
úgy tűnik, hogy
életben van,
de ha már nem tud
fájni,
nincsen benne élet,
hogy létezik, az csak
a látszat…
és talán szeretet
nélkül
a lélek is olyan,
nincsenek érzékeny
pontjai,
nem fáj, és nem tud
boldognak lenni,
a szeretet az ő
idegpályája,
ami nélkül fájhat
és örülhet,
sírhat és nevethet a
test,
de a lélek
mozdulatlan,
érzéketlen marad…
ha a szeretet által
mégis életre kell,
vele minden
megtörténhet,
minden, ami megeshet
az élővel…
a szeretet a léleknek
tud nagyon fájni,
és nagyon tud örömet
okozni,
de ha egyszer belőle
hosszú szenvedés
által
kiölik,
akkor a nagy kínok
után
a lélek lesz
érzéketlen,
csak olyan,
mintha még létezne,
valójában már fájni
nem képes,
nem tud örülni,
hogy él,
az már csak a
látszat.
2011. december 13.
Rád gondolva - Az emlékek
Rád gondolva - Az
emlékek
Fáztam nagyon – és
befészkeltem magam a párnák közé – a kanapé sarkába …Órák óta ülök itt – már az
idő múlását sem igazán érzékelem …Csak ülök – és az életemen gondolkodom …
Tudom, mozdulnom kellene, - írni kellene, - de nem találom a szavakat … Nézem a
gyertya lángját, és csak azt érzékelem, hogy lassan csonkig ég … Az életemre
gondolok – hogy mennyit is ér … Amikor a fájdalom belém mar – Ettyn
gondolkodom, hogy egyik pillanatban még itt volt velem, és? – Minden – az egész
élet pillanatokon múlik … Ettyn gondolkodom, hogy soha többé nem kopog be
hozzám – azzal – a csak RÁ jellemző kopogással – már nem – Ő már végérvényesen
és visszavonhatatlanul elment … És Rád gondolok …Megint eljött az este, az
éjszaka… Semmi nem mozdul, minden megállt.. Amilyen nagy szélvihar volt ma –
minden úgy – olyan hirtelen elcsendesedett … Szavakkal elmondani nem tudom, mit
érzek … Csak ülök itt és didergek … Fázom – rettenetesen – annyira szeretnélek
a karjaimba zárni, hogy érezd, - mennyire féltelek, és mennyire fontos vagy
nekem … Hogy mit meg nem tennék Érted … Álmodozom és vágylak … Te vagy nekem
minden … Ábrándképeimen átsejlik arcod, érzem szívedet, - érzem lelkedet … És
gondolataimban mindig itt vagy, akár a szellő érintése, - az eső illata … Itt vagyok
– Rátok gondolva – és mégis magányosan … Szívemet a fájdalom mellett egy öröm
járja át … Megadatott nekem életem alkonyán még egy csoda … Olyan barátot
kaptam, aki nagyon a szívembe van és csak azt kérem, - ó, Drága Dana – csak azt
kérem, maradjon nekem sokáig meg … Gondolkodom – és szeretnélek Benneteket a
karjaimba zárni, - szeretném átadni mindazt, ami még bennem ér valamit …Amivel
a Te életedet is jobbá tudnám tenni… Nem tudom, mit tegyek, - mert csak a fájó,
feszítő érzés van bennem, amitől üvölteni szeretnék és megnyugodni szeretnék …
Talán …
2018. március 19., hétfő
Az emlékek fátylán át
Az emlékek fátylán át
Az emlékek igazi
kincsek,
Visszahozzák a
múltunkat
*
Az emlékek fátylán át
gyerekkorunk gondtalan szépsége, csodái szívünkben, lelkünkben.
Kísérnek életünkön
végig. Azóta bizony sok-sok év telt el.
Az álmok ma is
átölelnek, zaklatott, bús éjszakákon vigaszt nyújtanak.
Fénylenek, ragyognak,
könnyeket csalnak szemünkbe, fájdalmat bús szívünkbe.
Mesékké válnak
életünk pillanatai, a fájdalmak és az örömök történéseiben.
A csend meghitt
társunk. Sokszor mondtunk búcsút életünk során.
Szívünkbe befészkelte
magát a sok emlék és elkísér kanyargós ösvényeinken.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)