Szemed lángját őrzöm ...

Szemed lángját őrzöm...

Ágyamon fekszem zaklatottan,

De nem jön álom a szememre

A bánat ül fájó szívemen /lelkemen/

A csend árnyai osonnak az éjben

A Hold fehér fénye ölel szelíden

Szívem bolyong az emlékekben

Szemed lángját őrzöm a lelkemben

A világban ketten ...

 A világban ketten ...

https://www.youtube.com/watch?v=PX99WGpNumo

Tudod arra gondoltam,

hogy sok ember él a világon,

akiket összeköt a közös,

az, hogy emberek mindnyájan…

és vannak kisebb közösségek,

kiket a közös haza,

a közös nyelv, a közös otthon,

az együvé tartozó család tart össze…

de hiába minden,

mert minden ember

egy külön világ,

s mert egy szál virágként áll

abban a világban,

attól oly magányos,

akkor is, ha sok kis külön világ

körülötte kering…

külön világ,

hol mindenki az ügyvédje

saját magának,

mindenki képviseli a legfontosabbat,

önmagát…

s míg ez így van, addig az ember,

hiába is sok a közös vonás,

csak marad magányos…

hogy ne legyen az,

talán nyitni kellene,

belépni egy másik világba,

ahol él más is,

ahol minden olyan fontos,

talán még fontosabb,

mint a saját…

de oda csak

a szeretet útján lehet jutni,

és ha nem csupán önmaga ügyvédje,

amikor már fontosabb a sajátnál

a másiknak az élete,

a másiknak a világa,

akkor talán összemosódik idővel

az enyém és a tied,

s ha a világban ketten van az ember,

az pont elég ahhoz,

hogy ne legyen magányos.

2011.szeptember.17.

A szerelem érzésével

A szerelem érzésével

https://www.youtube.com/watch?v=ZYi3zw6ZlKc

 

Szeretnék mindenhol heverészni
A kék ég alatt álmodozni
Minden madárral dalolni
Izzani és szeretve szeretni
A fény ezer színével ragyogni
A madarakkal az eget hasítani
A fellegekkel az égen szeretkezni
Szívemben csordultig töltődni
A friss, harmatos fűben hemperegni
A szerelem érzésével, mámorával
A ragyogó, kék ég alatt ábrándozni
A bokrok, a fák árnyékában pihenni
A fűben a harmatgyöngyökkel ébredni
A széllel beszélgetni és üzenni neked
A rózsaillatot mélyen beszívni
A tücskök szerenádját hallgatni
Felhők alatt, az esti árnyban
A Hold, az égi vándor erejét csodálni
A lángarany napból repülni
Az árnyak, az álmok otthonába.

 https://www.youtube.com/watch?v=bmiQLpJu52c

Az élet egy be nem ültetett kert ...

Az élet egy be nem ültetett kert ...

Tudod arra gondoltam,

hogy kezdetben talán

az élet olyan volt,

mint egy hatalmas,

még be nem ültetett kert,

s aki érkezik a világra, művelésre

egy darabot kap belőle…

ki kisebbet, ki nagyobbat,

és az ember,

aki azt soha sem tanulta,

kertészkedik benne...

először még nem tudatosan,

mindenféle színes virágot ültet bele

nagy lelkesen,

(öntözni elfelejti sokszor)

és nem figyel

az egyre szaporodó gyomokra,

ami bizony könnyen terjed,

amiből egyet-egyet kihúzni

egyszerű dolog, de a nagy területhez

már túl sok energia kellene,

az egésznek a halálához vezetne a méreg…

amikor sok az elburjánzott,

kéretlenül is odatolakodott gaz,

akkor kiderül az ember számára,

nem is szereti a kertet, a sajátját,

(azt gondolja, a szomszédé szebb lett,

pedig talán,

hogy olyannak látja,

teszi csak a távolság)

végül az egész nem lesz más,

mint kellemetlen kötelesség...

hogy ne az legyen,

szeretni kéne,

de nem lehet szeretni a gazos,

az elhanyagolt kertet,

hacsak,

az egészből meg nem szeret

egy szálat,

csupán egy szál neki kedves virágot,

akkor, annak az egynek a kedvéért

értelmet kap a kertészkedés,

már nem csupán kötelező tananyag,

 nem a gyom lesz a mértékadó,

hanem az az egy szál virág,

aminek a kedvéért

szerethetővé válik az egész világ.

2011. szeptember 16.

Fényt hint ...

Fényt hint ...

www.youtube.com/watch

Te vagy szemem világa

Napfényem, életem reménye

Hangod lágy muzsikája

szívemet megdobogtatja

Fényt hint az ezüst Hold

együtt a csillagok, s az égbolt

Árnyak kúsznak az éjszakában,

táncolnak a holdsugárban

Ló, lovas és a szeretet ...

Ló, lovas és a szeretet ...

Tudod arra gondoltam,

meglátni egy szép lovat,

szemébe nézni, és megszeretni,

az lehet olyan,

mint ismeretlen ízű gyümölcsöt,

nem ismerve a lényegét,

megszeretni a formájáért csupán…

mert hogy is tudná,

aki még soha sem ült lovon,

hogyan lehet a lovat szeretni,

hogy milyen

fölvenni a ritmusát,

milyen érezni

a vágtató ló verejtékét….

de még  kevés az is,

ahhoz képest,

amikor azt érzi az ember,

hogy a ló is alkalmazkodik,

ha a lovasa tetszik neki…

de a legkülönlegesebb,

amikor megszűnik a külön,

amikor a ló és lovas egy vágta,

és nincsen már én ritmusom,

már csak a kettőnkké van…

és az ember még akkor se tudja,

mennyire szereti a lovat,

olyan természetes, hogy van,

mintha egy lenne vele…

 a szeretetet talán

a maga valójában

akkor érezni csak,

amikor az elvesztés szele

megcsap,

talán a leghívebb kifejezőeszköze

a fájdalom kínja…

és az ember meglát egy másikat,

a sok közül egy másik embert,

pillanat alatt megszereti,

de mi ez ahhoz képest,

hogy annyira ismerni,

a jelenlétét a saját lelkében érezni…

hogy mennyire fontos, élesen

csak akkor körvonalazódik,

amikor azt hiszi, elveszíti.

2011. szeptember 15.

Te vagy ... téged látlak

Te vagy ... téged látlak

http://youtu.be/BCM3bjdvnwY

„Téged látlak az egeknek

Magas, tiszta kékjében:

Téged látlak a vizeknek

Folydogáló tükrében:

Nappal a nap aranyának

Ragyogó láng-fényében:

Éjjel a hold világának

Reszkető ezüstyében.

Minden időperczenetben,

Mindennémű szegeletben”

*

Napokkal előtte ünneplőbe öltöztetem a szívem, mikor várlak Benneteket. Nagyon szeretném elmondani, mit is jelentesz nekem, de minderről olyan nehéz beszélni. Biztosan érzem, - túlzottnak tartod, - de mikor eljössz hozzám, tiszteletedre ragyog a Nap. Tiszta, ragyogó, vidám, azúrkék az égbolt, még ha hideg is a levegő. Fénylő sugarak játszadoznak az ablaküvegeken. Titokban figyelem a szemed. Ragyog a fényben és az én életemben.

Ha szomorúság, bánat van is Benned, mikor hozzám jössz,

- szíved mélyére rejted, hogy örömet, szeretetet hozz életembe.

Vigaszt hozol – tudtodon kívül – vagy tudatosan. Ragyogó kincsem vagy, akire rátaláltam – szelíd balzsam fájó szívemre. A szereteted talán már rögeszmémmé vált, de nélküled a reménytelenség fonna körbe. Mióta megismertelek, bennem élsz – minden pillanatom lételeme vagy. Példaképem – minden tekintetben. Félszegen ölellek meg, mikor találkozunk – féltve a varázst, hogy hirtelen álommá foszlik. Pedig valóságom vagy. Felejtek kínokat, fájdalmakat, ha itt vagy. Szivárványom vagy, csendes kis életem színes reménye. Lényed dallamokat zeng, körülölelnek melodikusan. Szívem, lelkem boldogan szárnyal, fürdik éltető szeretetedben.

*

Te vagy az én italom

Te vagy az én kenyerem

Te vagy az én fényem

Te vagy az én életem

Test és lélek harmóniája ...

Test és lélek harmóniája ...

Tudod arra gondoltam,

hogy merre tovább,

az utolsó szót

mindig az ész mondja,

de hogy benne milyen gondolat fogan,

azt a két hiteles tanácsadó,

a test és (vagy) a lélek súgja,

hogy végül is

melyik útra vigyen a gondolat,

el az dönti, melyik az erősebb,

a léleknek a szeretete,

vagy a testnek a félelme

az elmúlástól, az éhezéstől,

a magánytól…

a félelem, ha az embert átjárja,

ha a gondolatot az befolyásolja,

akkor el olyan úton indul,

ahol a félelem az úr,

ahol megijed az árnyéktól,

ahol árnyékban van minden,

vele a halandó

élni nem képes szabadon …

de ha a szeretet járja át,

(ami legyőzi a félelmet)

akkor ő mutatja az irányt,

nem mást,

csak minden rossznak az okozóját,

csak a félelmet győzi le,

nem harcol senkivel,

nem akarja magát megvédeni,

mint aki tudja,

nincsen erősebb nála,

ha ő beköltözik valahova…

nem siet,

mert nem ismer időt,

nem fog lekésni semmiről,

ha ő befolyásol,

akkor a gondolat

olyan az útra visz,

amelyik elvezet

a test és a lélek

közös harmóniája felé.

2011. szept. 14.

Naplemente

Naplemente

https://www.youtube.com/watch?v=Cnui9WCnJ_I

Lágy, puha bíborgyöngy az

égbolt aranyló ragyogásában.

Titkos utak fénysugarakban,

a sugárszálak búcsúzó érintése.

A lélek tápláléka ...

A lélek tápláléka ...

Tudod arra gondoltam,

hogy az embert a kenyér táplálja,

a földből táplálkozik a búza,

a föld önmagát adja táplálékul,

de csak kölcsön, hasznosításra,

hogy aztán kerüljön vissza

a belőle kivett erő,

az az embernek érdeke,

mert erőtlen legyengítve…

tegnap még

lengette a szél

a kéklő búzakalászt,

holnap, kizsákmányolva,

benne elsatnyul az áldás,

nem termi,

nem teremti meg

az életet adó kalászt,

de megterem benne minden,

ami haszontalan,

minden, ami káros…

mert igénytelen a rossz,

burjánzik olyan helyen is,

ahol a jó csak sínylődik,

ahol végül el is pusztul,

nem terem kenyeret…

a lélek tápláléka a szeretet,

a szeretetet életben

a viszontszeretet tartja,

az az ő tápláléka,

anélkül,

mint az élet napsugár nélkül,

mint víz nélkül a virág…

egy ideig még fájdalmasan vegetál,

majd egy szomorú napra virradva

végleg elpusztul,

táplálék nélkül éhen hal,

s mert ő maga

a léleknek a tápláléka,

nélküle ott sem terem meg a jó,

csak az igénytelen,

a mindenhol gyökeret verő rossz,

a kegyetlen gonosz.

2011. szept. 09.

Sugárszilánkok ...

Sugárszilánkok...

https://www.youtube.com/watch?v=6yPOTHgR81g 

Fények lobognak köröttünk,

széthullnak a sugárszilánkok

Tündököl az azúrkék horizont,

szemünkben tükröződnek a lángok

A Nap ontja a finom aranysugarakat,

a hangok, a színek, s a mozdulat

átfonja létünket selymesen,

bársonyos gondolatokkal betakar

Utunk során dallamok zengtek:

most sorsunk lépcsőit járjuk

Égen és földön halkuló melódiák,

életünk kiszáradt sivatagán

A lélek szeretete

 A lélek szeretete

https://www.youtube.com/watch?v=Sd7FGUJrvSg

Tudod arra gondoltam,

ahogy az ember fejlődik,

ahogy az ordító,

majd gügyögő csecsemőkorból

az iskolás korba eljut,

ahogy a mindenen röhögő kamaszból

a fejlődés folyamán

komoly tudós is lehet

jó esetben,

úgy változik,

úgy fejlődik vele együtt

a benne lévő szeretet…

amelyik újszülött korában

csak gőgicsél,

először nem ismer mást,

csak amit lát,

csak amit lehet megkóstolni,

csak a külső hamvasságot szereti…

később érzékeli

a bőr szerethető

simogatnivaló simaságát,

a hőmérsékletét,

a másik kedvességét…

egy újabb évfolyam,

amikor már fokról fokra

megtanulja

szeretni a másik szokásait,

cselekedeteit,

a gondolatait…

és ahogy a szeretet fejlődik,

ha közben el nem bukik,

megy egyre mélyebbre,

az utolsó szakaszban

elmélyül egészen,

érkezik ismeretlen helyre,

már nem csak a kézzel foghatót,

a szemmel láthatót,

az ehetőt, az ihatót,

de már szereti

az addig ismeretlen lelket is…

szereti úgy, ahogy van,

szereti az embert,

az egészet…

de csak akkor,

ha a szeretet fejlődik egészségesen,

ha nem,

megmarad a gőgicsélős szinten…

egyszer megszűnik minden,

az aszott bőrön már nincsen mit szeretni,

a kifáradt gondolat se túl szeretetre méltó,

egyre hidegebb a hőmérséklet is,

de a lélek szeretete nem hűl ki,

és aki a lelket szereti,

talán a többinek a gyengülését,

ha látja is, de át nem érzi,

mert testével lelkével

szereti az egészet.

2011. szeptember 08.

Drága Kicsi Lizácska!

https://www.youtube.com/watch?v=Y8LS2lDq-0Y&list=PL4A8307376C35B3A7
 

Mikor megszülettél, ünnep volt az égen.

Megkérték a Jóistent a kisangyalok szépen,

Legyen ez a kislány szebb a százszorszépnél,

Ragyogjon jósága szebben az ékszernél.

Egészséget, sok örömet, Boldog életet

kívánunk!