Az évszakok repólnek (Megérkezett végre ...)

Az évszakok repülnek (Megérkezett végre …)

http://www.youtube.com/watch?v=W7H2fnwn5Sk

Az évszakok repülnek, olyan gyorssá válnak.

Észrevétlen suhan az idő, a pillanatok és én azt tudom és érzem, hogy egyre mélyebb az irántad érzett szeretetem.

Újra – körforgással – tél után a tavaszt, a napfényt hoztad életembe. Szeretetem ragyog, lelkem húrjain dallamok szállnak. Szívemből a zenék, minden dallam Neked zeng.

Szememben olyan szép vagy, mint mikor először láttalak. Szemem csak ámul, minden szó bennem ragad. A benned lévő szépséget lehetetlen lenne lefesteni, de nem is tudok festeni.

A legszebb festmény Te magad vagy. Te magad, - az én csodám.

Cirógató érzés – ami mindig bennem van, hogy vagy nekem. Tudom, - biztosan tudom, soha nem fogynak el a szavak egymás felé és a csendünkben is tudjuk, hogy vagyunk egymásnak.

Az én arcom sem méri az évek számát, az elszenvedett fájdalmak súlyát, a fájó pillanatokat.

Azt hiszem, mindezt Neked köszönhetem.

De azt is tudnod kell – semmivé válok nélküled, mert nekem Te vagy mindenem, az életem. Kincs vagy nekem, az új kikeletem, a friss tavaszom. Szeretlek!

*
A venyigék rügyeket hajtanak
új levélkék életre pattannak
virágsátrak borítják a fákat, bokrokat.
A tavasz játékát érzem a szívemben
a kék ég felé repül, száll a lelkem
Te vagy szívem dalnoka, öröme
A kikelet, s a zene vagy nekem,
jöjj velem, és fogd a két kezem
hisz Tiéd szívem, lelkem, életem

A asors kegyéért hálásnak lenni

A sors kegyéért hálásnak lenni

Tudod arra gondoltam,

talán, a sors

mindig a kiindulópont,

amit az ember jól,

vagy rosszul használ,

eldönthető, választható,

hogy azután a sorsát,

vagy okolja inkább önmagát,

máskor,

saját teljesítményére legyen büszke,

vagy legyen hálás a sorsának érte,

hogy odavezette,

sorsa,

hogy hova, hogyan érkezett,

(hamarább ér a csúcsra,

aki hozzá közel született,

nagyobbat is lehet zuhanni onnan)

de az is,

kivel, kikkel hozta össze útközben,

még talán az is,

hogy a tudomány hová fejlődik,

segít, vagy árt neki…

ha rossz is a kezdet,

lehetőségekkel találkozhat,

kínál a sors többfélét,

az ember jól, rosszul,

de választhat,

az eredményért hibáztathatja,

vagy dicsérheti magát,

vagy épp a sorsát,

de talán az a boldogabb,

ki a jó miatt hálás,

az ajándékozóra

hálatelt szívvel gondol,

a rosszra pedig úgy,

hogy ő, saját maga volt,

aki nem tett meg mindent,

nem használta ki jól

a sors kínálta lehetőséget,

talán, mert nem abba az irányba indult,

amerre a jósorsa csalogatta...

hogy az ember honnan nézi,

a tényen nem változtat,

de igazságosabb kárhoztatni

az útközben ért rosszért

önmagát,

mint a sorsot igaztalanul elítélni,

és ha a büszkeség kiérdemelt is,

annál talán sokkal nagyobb boldogság

 a sors szerető kegyéért hálásnak lenni.

2011. ápr. 01.

Szemed ölelésében

Szemed ölelésében

Szeretem szemeidet
Ha mosolytalan,
gyötri szívemet.
Simogat, ha ragyog,
öleli lelkemet,
s a végtelenben szárnyalok.
Fényt adsz utamon,
reményt hozva napjaimba.
Csillagokként sziporkázol
bús, magányos életemben.
Ha könnyeid csillognak,
a fájdalom forrón perzsel

Érzések

Érzések 

https://www.youtube.com/watch?v=vBnq2aVDg0o

Tudod arra gondoltam,

hogy vannak az ember életében

számára fontos,

igazán nagy események,

amikhez megfelelő ruhát ölt,

és a ruhához hűen

viselkedést illőt,

ezek az alkalmak nagy örömök,

vagy a nagy bánatok idői,

legtöbbször jogos az öröm,

és a bánat is indokolt,

de valamiért

egyiknek sem hagy szabad folyást,

az érzéseit,

mint a korlátlan levegőt,

nem engedi szabadon áramlani,

akár, ha épp azt akar,

egyik partról a másikra csapongani,

a fekete ruhát felveszi,

a könnyeket vele,

és mintha sötét örvénybe kerülne,

mosolytalan

a gyász egyre mélyebbre lehúzza,

nem enged pillanatnyi szünetet se magának,

nem engedi az érzéseinek,

hogy megmutassák,

önmaguktól mire képesek,

talán ezért,

hogy a folyton ömlő könnyektől

ritkán jut el a belülről induló,

a fájdalmat megkönnyítő,

a lerakódásoktól megtisztító

könnyebbséget adó sírásig,

amit akár

egy sebeket enyhítő mosoly is követhet,

a könny is, mint ahogy a mosoly,

segíthet,

de ha felveszi az ember a fekete ruhát,

akkor kívül belül öltözik feketébe,

sebeit tépkedve

kizár minden színt az életéből,

és nem jut el önmagáig,

az önmagától patakként elinduló,

fájdalmas de mégis fájdalmat enyhítő,

borogatásként ható könnyekig.

2010. ápr. 29.

Érintsd lelkem

Érintsd lelkem

 https://www.youtube.com/watch?v=7fMhyR2sPu8

A horizonton kúszik már az este

Szürke homály lapul a fák felett

Az égbolton halvány csillagfény gyúl

Körülöttünk árny és titok leng

Hadd hajtsam válladra fejem

Ölelj át Kedves, ringass szelíden

Feledhessem fájó bánatomat

Érintsd lelkem lágyan, csendesen

Emeld fel gyengéd kezeddel bús fejem

Töröld le arcomon pergő könnyeim

Hűsítsd lázam, múljon a reszketés

S hozzanak békét, nyugalmat álmaim.

A lélek, ha párban van ...

 A lélek, ha párban van ...

https://www.youtube.com/watch?v=6BA23LnXYug

Tudod, arra gondoltam,

ha valóban testből,

és lélekből van az ember,

akkor a találkozások,

két ember találkozása

a testnek, és a léleknek

a találkozása kell,

hogy legyen,

ha az anyaggal

csak az anyag találkozik,

ha a kettő össze is csiszolódik,

de nem táplálja őket a lélek,

ha csak a test szereti a testet,

a mulandó szereti a mulandót,

akkor a kettőre szép évek várhatnak,

de legyenek bármekkora összhangban,

ha nem jut szerep a léleknek,

mint ahogy halandó a test,

halandó az a szeretet,

olyan ez a mozgás,

mint a zene nélküli tánc,

lehet mégoly harmonikus,

idővel csak ismétli önmagát,

mert a test korlátok közé van zárva,

ahogy múlik az idő,

ahogy gyengül a test,

úgy múlik,

úgy gyengül a szeretet,

zene nélkül a legszebb tánc is megfakul,

a test is, a szeretet is megöregszik,

míg egy napon

mindkettő végleg elszenderül,

a halandó szeretet ereje

kevés ahhoz,

hogy a végig,

és még a vég után is elkísérje az embert,

ha csak zene nélküli a tánc,

akkor a lélek unatkozik,

hiszen dolga nincsen neki,

és mint akire szükség sincsen,

messzire kóricál,

de ha a két lélek talál egymásra,

a kettőjük zenéje mennyei zene,

arra a tánc fáradhatatlan,

megunhatatlan,

a lélek, ha párban van,

viszi magával a szeretetet

az öröklét csodás ösvényén.

2009.április 29.

Misztikus fények bűvöletében

Misztikus fények bűvöletében

Szép szemed sugarát

látom a csillagok fényében

Rezgő, szárnyaló érzések

repítenek Veled a végtelenben.

Misztikus fények bűvölik lelkem

szívem beragyogják szerelemmel.

Két dolog felelős ...

Két dolog felelős ...

Tudod arra gondoltam,

hogy a világon minden jóért,

minden rosszért,

ami történik az emberrel,

és általa az egész világgal,

két dolog a felelős,

az egyik a szeretet,

a másik talán nem is a szeretetlenség,

nem a szeretet hiánya,

ki még nem találkozott vele,

azt se tudja, hogy mit veszít nélküle,

miért is okozna az ilyen hiány törést,

a közömbösség egyhangúsága az övé,

nem is a gyűlölet,

az ellen tüskét növeszthet,

hanem a legnagyobb bűnös,

a legártalmasabb ellenség a világon

a színlelt szeretet,

minden hazugságra fény derül,

és aki egyszer csalódik benne,

az többé már hinni sem tud senkinek,

az igaz szeretetre

szinte minden esélyét elveszítette,

mintha biztosnak hitt otthona lenne,

és máról holnapra felkészületlen

az utcára kerülne,

ha valaki csalódik benne,

ha hamis volt a szeretet,

akkor annak minden,

aminek addig értelme volt,

a szeretettel együtt szertefoszlik,

megszűnik a jóság értelme,

a tisztaság, a hála értelme,

a ragaszkodás, a becsület,

a szeretet értelme,

értelmetlen lesz az egész világ,

még az élet is értelmét veszíti,

olyan lesz

a szeretetben csalódott ember,

mint egy valamikor gondozott növény,

akit magára hagynak hirtelen,

vagy megbetegszik,

és elpusztul,

vagy elburjánzik, elvadul,

többé nem lesz örömére senkinek,

senki el se hinné,

hogy ez a maga mellől mindent kiszorító,

valamikor sokaknak gyönyörűségére volt,

vagy mint az elvadult,

cserbenhagyott kutya,

aki addig mennybe szállt

egy simogatástól akár,

és aki megtámad minden arra járót,

mert ha az elhagyta,

aki őt hite szerint szerette,

az idegen világtól.

már nem várhat semmit jót.

2009.ápr. 29.

Tavasz hintón ...

Tavasz hintón …

https://www.youtube.com/watch?v=R0IKvW1Wr60&feature=youtu.be

Szikrázó napsugarak életet lehelnek a földbe.

Nárciszok, krókuszok, jácintok, ibolyák  bújnak elő. Virágba borulnak a bokrok, a fák.

Sárga pittypang virít a zöld aranyló kavalkádban. Simogató szél friss, tavaszi illatot hoz.

Fények hullnak, habos felhők játszadoznak az azúrkék égen.

A madarak fészket raknak, vidám trillájuk messze zeng.

Puhán simul ránk az alkony. Csillagszikrák szóródnak szét az égi óceánon.

Holdsugár ezüstlik udvarán. Álmok útján utazunk a csendes éjben, a természet újjászületésében.

Élet, szerelem ...

Élet, szeretet ... 

Kerengő galambok

Kerengő galambok

 https://www.youtube.com/watch?v=-iYvJhBEx1M

Az enyhülő levegőben

felettünk galambcsapat száll

Szárnyukat kitárva lebegnek,

ezüstösen fénylik át rajtuk a Nap,

csillaggá téve szárnyalásukat

az azúrkéken ragyogó horizont alatt

Amikor megszületik az ember

Amikor megszületik az ember 

Tudod arra gondoltam,

talán,

amikor megszületik az ember,

akkor van önmagához legközelebb,

és ahogy múlnak a napok, a hetek,

ahogy sokasodnak az évek,

úgy távolodik önmagától messzire el,

az addig nyitott élet

a sok apró karcolástól kisebesedik,

végül a seb begennyesedik,

betokosodik,

és fokozatosan bezárul,

ez a gennyes seb láthatatlan,

mégis ő irányít, attól kezdve

soha se lesz az ember önmaga,

minden szava, minden gondolata

a beteg szava, a beteg gondolata,

aki azért egészségesnek akar látszani,

el se hinné, hogy szinte már haldoklik,

hogy a megvastagodott faltól,

a bezártságtól fuldoklik,

ettől az ember kiszámíthatatlan,

a betegség mély nyomot hagy,

egészségtelenek lesznek a gondolatai,

pedig amit mond, ahogyan mondja,

az mind ki van számolva,

mégis mindig ellentmondásokba kerül,

önmaga ellen tesz, amikor azt gondolja,

hogy a saját érdekét védi,

nincs orvos, aki felvágná,

aki a gennytől megszabadítaná,

mert a seb, mert a genny

valójában nincs,

ahogyan a lélek sincs,

ami azért nagyon tud fájni,

vérezni,

de az már az életnek a biztos jele,

amikor végre kifakad,

mikor megállíthatatlanul ontja a könnyeit,

de nagyon hosszú az út, mire meggyógyul,

(már ha meggyógyul)

mire visszakerülhet a kezdeti állapotba,

a karcolás nélkülibe, a sértetlenbe,

olyankor kezd melegséget érezni ott,

ami valójában nincs is,

de ami mégis megváltoztatja az életet,

az ember újra sértetlen gyerek lesz,

nem, nem a test, hanem a lélek,

a friss levegőtől feléledt,

mint egy simogató meleg szellő,

és újra szeretni kezd őszintén,

érdektelen,

mint a ma születetett kisgyerek.

2009.április28.