Színház az egész világ ...

Színház az egész világ ...

Tudod arra gondoltam,

míg az ember gyerek,

könnyen tanul nagyon,

és észreveszi hamar,

hogy szeretve akkor van,

ha megfelel az elvárásoknak,

ha önmagát ügyesen

a háttérbe szorítja,

vagy inkább visszafojtja,

a növekedésben megakadályozza,

elkezdi játszani azt,

hogy ő más,

ő sokkal okosabb annál,

ügyesebb, jobb és szebb is…

így lesz a világ színház,

az ember a színpadon

a megrendezett darabot játssza,

az előre megírt szöveget mondja,

és ezt olyan szintre fejleszti,

hogy észre se veszi,

a taps nagy, a siker tökéletes,

és a sok ember, a közönség,

aki közben mindegyik színész,

mind őt ünnepeli,

de egyszer talán,

egy nehéz nap nehéz éjszakáján

rájön,

hogy akit szeretnek, az nem ő,

az csupán a műsor,

ő valahol, a csetlő botló,

a háttérben megbúvó

sehol sincsen,

senki se őt szereti,

csak azt a kitalált másikat,

aki megfelel az elvárásoknak,

az pedig csak egy színész,

aki otthon a maszkot leveszi,

és nagyon magányos a sete-suta,

valódi önmagával,

akit talán,

ha engedett volna fölnőni,

valaki számára

még szerethető is lehetne,

de hol van ahhoz elég bátorság,

mikor színház az egész világ.

2010. aug. 05.

Akik szeretnek - akiket szeretek ...

Akik szeretnek – akiket szeretek …

Sokszor teljesen összekuszálódik bennem a szerelem és a szeretet
Olyan érzés, mint mikor két ember eggyé válik, eggyé lesz
Amióta csak élek, szerettek és szerettem és szeretek
Szívemmel, lelkemmel szerettem
Szívemmel, lelkemmel - szerelemmel, de inkább szeretettel  - szerettem - szeretek
Mi marad utánam, ha elmegyek?
Mit hagyok itt, ha elmegyek?
Kérdezhetnéd, kérdezhetném, de válaszolni nem tudnék rá.
Biztosan nem lenne nagy fájdalom senkinek, hisz mi is az, amit magam után hagyok?
Éltem, harcoltam, csatáztam, - önmagammal és másokkal, de talán itt marad utánam
szeretetem nyoma - az érzés a szívekben - egy-két szívben
Azokban a szívekben, akik szeretnek, s akiket szeretek
Vajon fontos volt e az életem? - Számadás? Meglehet.
Itt állok kérdéseimmel és az irántad érzett mély szeretetemmel

Szeretni áldott állapot ...

Szeretni áldott állapot ...

Tudod arra gondoltam,

amikor egy baba megfogan,

az mindig áldott állapot,

de van úgy,

hogy a körülmények miatt

teherré lesz az anyának,

ha nincsen úgy fogadva,

ha nem időben érkezik,

ha a létét mérlegelik,

szentségét megkérdőjelezik,

ha belőle hasznot húzni akarnak,

ha valami okból rejtegetik,

ha a kocsma szintjére leviszik,

oda, ahol szitokszó lehet

a legszebb szentség is,

ha nem áldásként,

de teherként fogadják…

ilyen szent áldás a szeretet,

teljesen mindegy,

milyen körülmények közt fogan meg,

szeretni áldott állapot,

a léleknek a más,

a különleges állapota,

míg csak az ember

nem teszi mérlegre,

nem fontolgatja,

nem rejtegeti,

kocsma szintre nem viszi,

mert azon a szinten,

friss oxigén nélkül,

a szeretet is elpusztul.

2010. aug. 04.

Bíbor égbolton ...

Bíbor égbolton …

Bíbor pirkadat, színekben tobzódó égbolt.

Az ébredő napsugarak fényesen ülnek a tájra,

a fákra, minden egyes fűszálra.

Harmatpára cseppek a lélegző reggelekben.

Apró, kis vidám fellegek kergetőznek a szellő szárnyán,

messze szaladva az azúr égbolton.

Az alkony bíbor színt fest a hűvös horizontra.

Csönd borul az estékre, az éjszakáinkra.

Angyalok szárnyalnak az álmokban.

Az álom ...

Az álom ...

A szeretet ereje

A szeretet ereje

Igen, a szeretet ereje! Ami világokat tud megmozgatni, - életre kelti azokat, akiknek már a végső útja visz egy megmásíthatatlan világosságba, vagy sötétségbe. De az eljátszott szeretet?
az a szeretet vajon volt e, - őszinte volt e valaha? Gyógyít e, - vagy még betegebbé , esetleg halottá – lélek halottá teszi a még vegetáló embert is.  Nincs orvos által felírható szeretet - és én nem hiszek a szeretetterápiában sem.  Az tény, a szeretet gyógyít, - a fájó lelkeket gyógyítja, mert hisz a sebeket nem valószínű – bár már ilyenről is hallottam.. megváltoztat, - sok mindent meg tud változtatni - a borongós időt - napsütötté, - kedvessé tudja tenni.. azt az embert is meg tudja változtatni – a szívét, a lelkét , - a belső világát , - az érzéseit tudja
megváltoztatni , - azt is meg tudja változtatni, aki úgy érzi, már nincs értelme semminek. Nem, - a szeretet nem olyan, mint a vitamin, nem is helyettesíthető, - és kötelességszerűen sem lehet szeretni, vagy nem szeretni. Mert hisz hogyan is lehetne megparancsolni egy bimbónak, hogy ne nyíljon ki, ha annak eljön az ideje, és a természet  ereje ezt meghatározza. Ugyanígy a szeretetnek megparancsolhatod e, hogy ne áramoljon, ne szálljon lélekszárnyakon, érzésekkel ..
Vajon, a szeretet tudatosan jön hozzánk? illetve tudatosan áramlik e, - hamisítatlanul, őszinte erejében? Úgy érzem, a szeretet olykor csendességében is érző, - nagyhatalmú,  mert körülölelő, - magához vonzó. Ha nincs a közelünkben, akkor is érezzük, ha valóban szeretünk és szeretnek .. Mit kell tennünk? A szívünkre hallgatni, és legyünk önmagunk. A szeretetet nem befolyásolhatjuk, - nem üldözhetjük el, és nem is uralkodhatunk felette. Olyan, mint egy nagy utazás,  - hatalmas érzés.

Én nem tudok tenni ellene, de nem is szeretnék. 

Érzem, - mindig itt van velem, - mutatja az utamat, - a szívem útját, a lelkem útját. A szeretet erejével körülfonva élek, ezáltal színesebbé, illatosabbá válik a világ amelyben élek.

Ahogy a Föld gömbölyű ...

Ahogy a Föld gömbölyű ...

Tudod arra gondoltam,

ahogy a Föld,

talán a világ is gömbölyű,

de az embernek a világlátása olyan,

mintha lapos korong volna valójában,

sokan hasonlóan,

és sokkal kevesebben vannak,

akik egészen másként látják,

mintha ők egy másik részt,

egy másik világot,

talán a korong peremét néznék,

akik a nagy,

a kerek felületet tapasztalják,

azok nem értik,

miről beszélnek,

akik a világ csodájáról mesélnek,

lehet, hogy igaza van mind a két résznek,

csak nem épp egyforma helyről látják a világot,

de talán a világ látása nem is függ attól,

honnan nézi az ember,

hanem,

hogy mit tart a legfontosabbnak benne,

mit hoz a szeme elé közel,

ha a bajokat, a gondokat,

a gonoszságokat,

akkor a világ sötét,

mint amit napsugár sose ér,

de ha, mint anya a gyermekét

a szereteten keresztül figyeli az ember,

akkor,

ha nem is mindig látszik tökéletesnek,

nem a szemének,

és nem a fülének hisz, csak az érzésének,

hogy akit olyan nagyon szeretnek,

arra mondjon bármit is a világ másik fele,

rossz nem lehet,

talán,

mert a világot

az ember legjobban,

a szívével látja.

2010. aug. 03.

A szeretet - létszükséglet ...

A szeretet –létszükséglet ... 

A szeretet csendes, hangtalan – mégis mélyen hat.

Még az egyedül élő ember sem él önmagában.

Mindig van vele valaki, ha nem is kézzel érinthetően,

De a szívében, az emlékeiben, gondolataiban.

A szomorúság, a bánat időnként elér mindenkit,

Még ha nincs is meg rá az oka.

Valahonnan a mélyünkből érint meg.

Befelé figyelsz magadba és nyomasztó érzések törnek rád.

Elnémul benned minden, a sírás fojtogat,

És magad sem tudod, mi történt veled.

A szeretet is mélyen benned van, belőled indul.

A szeretet életszükségletünk.

Legtöbbször a szeretetben csalódunk ...

Legtöbbször a szeretetben csalódunk ...

Tudod arra gondoltam,

hogy akit sok csalódás ér,

az a rosszal szemben

megerősödik az idővel,

sokkal ellenállóbb lesz,

legtöbbször

a szeretetben csalódik az ember,

annyi nincs is a világon belőle,

ahányszor a világ összedől benne,

végül úgy lesz ellenálló,

hogy hívőből lesz hitetlenné,

ha újra közelít felé,

messziről, mint a bűnt kerüli,

aki sokszor csalódik,

az egyszer azt is elhiszi,

hogy olyan nincs is,

mint ki Istenben csalódik,

mint aki Istenből ábrándul ki,

ki már az Istenben sem hisz,

pedig aki benne csalódik,

hamis istenséggel randevúzik,

aki a szeretetben csalatkozik,

az hamis szeretettel találkozik,

mert ő olyan Isten,

amelyik bánatot nem okoz,

a könnyeket letörli,

soha nem fakasztja,

aki sokat csalódott, azt hiszi,

igaz szeretet a világon nincs is,

csak a mesében van igazi,

az alma,

amelyik mérgezve van,

az nem az a gyümölcs,

ami egészségre válik,

de nem minden alma mérgezett,

nem minden szeretet végződik

a szeretet halálával,

talán, amelyik szeretet meghal,

az nem is szeretet,

az hamis, lassan ölő méreg,

de mert lassan gyilkol,

hamisságát észre se veszi az ember,

vagy ha igen, azt gondolja, nem lehet,

nem hisz a saját szemének,

pedig, mikor a szirmok sorra hullnak,

akkor az nem lehet valódi,

az igazi kincs,

örök pompában virul,

hervadhatatlanul, fáradhatatlanul,

csalódást soha sem okozva,

amiben csalatkozik az ember,

az szeretetet nem volt sohasem,

ha a hamis szeretetet

sokáig kóstolgatja az ember,

a kedve az igazitól is elmegy,

akkor sohasem tudja meg,

bizalmatlanságával életet veszített.

2009.aug.03.

Gondolatok a "szeretet színeiről"

Gondolatok a „szeretet színeiről.”

A lelkem ép és szabad.

Szeretek álmodozni, és azon gondolkodni, hogy talán mégis van és volt értelme az életemnek  Sokan nem merünk mások lenni. Ha mégis azok vagyunk, furcsállnak az emberek. De nem is merünk mások lenni, ezért szembeszállunk a természet rendjével. Pedig bizonyos értelemben mindenki egyforma.

Elgondolkodtam azon, hogy milyen sok mindent szeretek.

Szeretem a tavaszt: mikor ébred a természet. A harmatos reggeleket, a tavaszi virágokat, szeretem, ahogy a fák életre kelnek és virágba borul az egész természet. Szeretem a reggeli madárdalt,  a friss tavaszi szellő illatát, ahogy lágyan a hajamat borzolja és arcomat simogatja.

De szeretem a nyarat is - minden forróságával együtt. Szeretem a hajnalokat,  a forrón tűző napot, a fényjátékot, ahogy az ablakon vibrálva áttör, nyújtózkodik. De nagyon-nagyon  szeretem a holdat, a csillagokat, a nyári bodros felhőket: és szeretem bámulni az eget. Imádom a  szivárvány ezer színét és a naplementéket – ragyogó, vörös színeivel. Szeretem nyári meleg estéken hallgatni a tücskök muzsikáját.

Óh, és mennyire szeretem az őszt: gyönyörű rozsdás, barnás, vöröses színeivel - amikor elhozza szívembe az elmúlhatatlant. Még a szürkülő pillanatait is szeretem, hisz olyan jó  veled összebújni és annyira jó rád gondolni. S szeretem a levél kavalkádot, ezt az óarany világot.

De szeretem a telet , a hóesést: mikor a jó meleg szobából ábrándozva figyelhetem a hópelyhek táncát  az ablakon keresztül. A gőzölgő finom tea illatát,  az ünnepek hangulatát,

a gyertyák fényét, a melengető lángot. Szeretem hallgatni a csendet, ami a hóeséstől kellemes puhaságot nyújt.

Szeretnék még egyszer olyan igazán őrült lenni - őrülten szeretni és szeretkezni. Csókolózni mint egy kis csitri – úgy, hogy ne szégyenkezzek,  hogy ne kelljen szégyenkeznem az érzéseim miatt.

Hogy nézhessem még a felhőket, a naplementéket. Hogy beleképzelhessem, hogy a naplementében ott van Isten, és csak nekem és nekünk van – hogy miértünk van.

S nagyon szeretek a szívemben érezni egy lágy zenét,  átérezni a szövegét.

S nagyon szeretem a mosolyt, a nevetést. Úgy nevetni, hogy szinte fájjon.

Szeretek őszinte lenni : őszintén szeretni és nagyon szeretem, ha szeretnek.

S minden fájdalmam ellenére nagyon szeretek élni és téged szeretni.

Szeretni, szeretni!

Az elhalasztott - pótolhatatlan ...

Az elhalasztott - pótolhatatlan ...

Tudod arra gondoltam,

az ember a jó dolgon,

a szépen,

ami sok időt érdemelne,

keresztül szalad gyorsan,

fut el észrevétlen,

egy kedves mosoly mellett,

az ilyen virágra nincs ideje,

a mosoly, a kisvirág

számára haszontalan,
pedig az elhalasztott,
az már bepótolhatatlan,

helyette ott a sok baj

a megoldásra váró probléma,

hat nap is kevés hozzá,

de ami az életet széppé tehetné,

arra csak a hetedik nap való,

többin a problémákat boncolja,

akkor is, ha nincs is megoldás,

hatalmas az a szikla,

felemelni nem tudja,

rá mégis több időt áldoz

élete rövid hetéből,

mint a boldogságos mosolyra,

a szeretnivaló kisvirágra,

ami mosolyt is fakaszthatna,

ha nem takarná el a szikla,

az ember pontosan tudja,

az ő ereje megemelni kevés,

a probléma,

megmarad problémának,

mégis azzal tölti az életét,

hogy felemelni próbálja,

ahelyett, hogy félretenné

egy alkalmasabb időre,

talán az idő lehet a doktora,

a sziklát, ami ma mozdíthatatlan,

a múló idő szétporlaszthatja,

sok a szeretetlenségre fordított

elpocsékolt idő,

és csak egy nap marad a szeretetre,

pedig vele
az egész élete ünnep lehetne.

2009.júl.31.

Szeretni ...

Szeretni ...