Kialszik szemünkben a fény ...

Kialszik szemünkben a fény ...

http://www.youtube.com/watch?v=z73L4odi4o8

Az ég azúrkéken ragyog,

illatokat sodor a tavaszi szél (játékos)

a patakparti nádasok felől

a horizont kárpitja sejtelmes,

a felhőfodrok összeölelkeznek,

a természet neszei zizzennek,

a Szép, s a Remény éltet,

szívünk, lelkünk reszket.

Átölel bennünket a szeretet

Szavaink áldással telve.

Angyalsereg vigyázza léptünk.

Fátyolt borít ránk az emlék,

bennünk a fájdalom röppen szét

a felhők mögött a Nap ragyog,

de a szél minden reményt elsodor.

Kialszik szemünkben a fény ...

A fény felé indulni ...

A fény felé indulni

Tudod, arra gondoltam,

hogy ezen a világon vannak,

kik csak a lábukat lógatják,

miközben értelmetlenül vigyorognak,

a jobb életért semmit se tesznek,

azt hiszik, megérkeztek,

minek is hajtanának,

egyszer úgyis utoléri őket a végzet,

ha egyáltalán valamit hisznek,

mert ők a bolondok,

rájuk mondja ki a világ,

hogy ő csak egy bolond,

bolond, mert nem építkezik,

mert a semmivel megelégszik,

mert nem akar feljebb kerülni,

és valóban bolond az,

aki úgy él,

mint aki megérkezett,

de talán,

ha valaki ránk kívülről tekintene,

ha olyan lenne,

aki a rejtett tudás ismerője,

az azt mondaná,

kétféle bolond él a földön,

az egyik azért bolond,

mert úgy él,

mint akinek semmi dolga,

a másik pedig azért,

mert mást tesz,

mint amit tennie kellene,

folyton építkezik,

de a senki várát építi,

míg a magáét hagyja összeomolni,

az út a cél, azt hiszi,

ezért különféle hamis,

elérhetetlen célokat kitűzve bolyong

a sötét, kilátástalan erdőben,

ahelyett,

hogy a fény felé indulna,

azt gondolja, megy előre,

mert az örökös körforgásban

nagyon elfárad,

de van egy harmadik fajtája is a bolondnak,

aki hiszi, hogy az út csak eszköz,

és hogy a cél nem kívül van,

a célt saját magában hordja,

hogy ez a csetlős botlós világ

maga a tisztítótűz azért van,

hogy belülről építkezzen,

hogy önmagát építse komfortosra,

hogy a legmagasabb célt elérje,

a célt, ami talán azonos a régen volt starttal,

az első harag, az első gyűlölet,

az első háború előtti állapottal,

mikor az ember még nem volt más,

mint egy őszinte, ártatlan,

mindent tudó kisgyerek,

amikor mint egy jó anya,

a Föld az ő gyermekének

naponta bőségesen megterített.

2009.ápr. 09,

Katicának - Boldog Születésnapot!

Drága Katicám!

 https://www.youtube.com/watch?v=Hy8iNzM_ODE

Arcodon a napsugár fényes mosolya,
szívedben az ifjúság örök illata.
Kívánom, álmaid mindig elérhesd,
vágyak szárnyán lelkedet magasba repíthesd.
Ragyogjanak fényesen rád a csillagok,
kívánok nagyon boldog születésnapot.

 https://www.youtube.com/watch?v=BZv3scqH18M

 

Drága Kicsi Pollácska - Boldog Születésnapot!

Drága Kicsi Pollácska!

https://www.youtube.com/watch?v=Gb7K6scWxVw 

Az Úr legyen előtted,
    hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted,
    hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted,
    hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad,
    hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
    hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
    hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted,
    hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
    ma, holnap és minden időben. 

https://www.youtube.com/watch?v=0NA6lctzRA4

A szépet a jóért látjuk meg

A szépet a jóért látjuk meg 

Tudod, arra gondoltam,

hogy az értő szem

a szépet

a jóért látja meg,

a jóért lesz szép a szép,

nem a külső maszk ámítja,

hanem a mögötte megbújó jó,

ha ott csak űr tátong,

vagy értelmetlen káosz,

legyen kívülről bármily gyönyörű,

csak addig tündökölhet,

amíg a fénykora tart,

nincs belülről mi éltesse,

úgy hullik le,

mint fáról a terméketlen virág,

ami soha sem hoz gyümölcsöt,

a tavasszal pompázó rét,

az ébredő természet gyönyörű,

de ha csak a szépségéért lenne,

ha kizárólag gyönyörködtetne,

az értéke sokkal kevesebb lenne,

attól műremek,

amit titokban önmagában rejteget,

bármily jó tollú a vers költője,

ha csak szép szavakat rak rímekbe,

a laikust ugyan megtévesztheti,

de az értőt,

akinek a belső jóért lesz szép a szép,

azt nem tudja becsapni,

a külsőt nem keveri

azzal az értékkel,

ami a szerető szemnek

a csúnyát is széppé varázsolja,

vagyis nem is varázsolja,

a belső jó átüt átüt a külsőn,

de csak az látja,

az láthatja, aki szeret,

ez a szépség

csak kiváltságosoknak látható,

a hozzá nem értő

megelégszik a csillogással,

a csomagolással,

a felszínnel, mert ő érdektelen,

nem kívánkozik a mélybe tekinteni,

nem kérdezi,

mitől lett ilyen szép a szép,

illanó, vagy mélyről fakadó,

sokszor nem a jóért szeret az ember,

hanem kizárólag a vakító szépért,

a színtelenedőért, a múlandóért,

a múló idővel korosodóért,

nem az örökifjúért,

a szerető szemnek naponta szebbé válóért,

így aztán könnyen megszeret,

és könnyen felejt is az ember.

2009.ápr.08

Zokogó zápor

Zokogó zápor

Haragosan tombol a vihar

A ragyogó kékség elszürkül

Villám hasít a mennybolton

Beleremeg a világ, úgy megdördül

Hajladoznak, sírnak a fák

Szikrázik a Föld és az ég

Dübörög, dobban a messzeség

Zokogó zápor ömlik szerteszét

Hálátlan az ember ...

Hálátlan az ember ...

Tudod, arra gondoltam,

nem jellemző tulajdonsága

az embernek a hála,

ami talán nem is nagy baj,

hiszen aki hálát vár,

az üzletet kössön inkább,

aki ad, saját örömére adjon,

pénz helyett hálát se várjon,

a hála ugyan nem,

de a hálátlanság,

mint jelző

nagyon ráillik az emberre,

hálátlan a Vízhez, a Földhöz,

a Levegőhöz,

az állatokhoz,

és hálátlan a másikhoz,

igaz, a Föld, a Levegő, a Víz

nem tudatosan adja önmagát,

de mégiscsak naponta megterít,

vagyis hát számunkra megteremtik

az élethez szükséges feltételeket,

hálát, mint a jó szülők

ők sem várnak,

nem fáradság az nekik,

nekik az semmibe se kerül,

talán csak az ember jóvoltából,

egyszer majd az életükbe,

ők önmagukat adják,

ki tudja, talán a saját örömükre,

a kisrigó azért csipeget,

hogy jól lakjon,

hogy épp a kártevőket szereti,

az már az ember szerencséje,

nem érdemel hálát érte,

mint az, ki saját örömére

segít a másikon,

se a Föld, se a Víz, se a Levegő,

se a csipegető kis rigó

nem háláért teszi, amit tesz,

de azt biztosan ők se értik,

miért robbantja, miért mérgezi,

miért űzi el a hálátlan ember,

az ember,

aki nélkülük nem is élhetne.

2009.ápr.07.

Távolba vész ...

Távolba vész …

Fáradt, sebzett vagyok,

Életem lassan távolodik.

Egyedül, magányosan járok,

Örömpillanataim eltűnnek.

Emlékeim szívembe marnak,

Rózsáim csendben elhervadnak.

Te más vizeken evezel,

Kezed számomra elérhetetlen.

Börtönbe zártad lelked,

Föld és ég magához ölel.

Távolba vész minden szó,

Ránk boruló örök takaró.

Mindig nyomaszt bennünket valami

Mindig nyomaszt bennünket valami

Tudod, arra gondoltam,

hogy az ember gondol,

vagy épp nem gondol rá,

de mindig nyomasztja valami,

valami, ami rátelepszik a külsejére,

a hangulatára, a mindennapjára,

valami mindig gondoskodik róla,

hogy ne legyen felhőtlen a napja,

mindig oka van rá,

hogy sajnálja, hogy sirassa önmagát,

hol egy sértő szó,

hol egy igazságtalan ítélkezés,

félelem a biztonság elvesztésétől,

félelem az elmúlástól,

valós, vagy képzelt gondok

rontják az életünk minőségét,

ránk telepszenek sötét felhőként,

velük semmi nem megy úgy,

mint ahogy nélkülük mehetne,

baja mindig van az embernek,

mióta világ a világ,

és az meglátszik minden gondolatán,

minden szaván, minden munkáján,

minden önmarcangoló versén,

minden tevékenységén,

minden alkotásában

benne van az önsajnálat,

minden elindult szabad gondolat

visszakanyarodik az én rabságába,

nem tud az ember elfelejtkezni magáról,

a bajok a mélybe húzzák,

nem engedik szabadon szárnyalni,

hogy szabad legyen,

önmagától kellene szabadulni,

ahhoz pedig kellene valami,

ami nálánál sokkal fontosabb,

de nem lehet,

mert örök figyelmeztetőül ott van

a nincs fájdalma, még olyan sincs,

akit önmagánál jobban tudna szeretni,

nem tud magáról megfelejtkezni,

olyan szoros kapcsolatban van magával,

önmagától nem tud távolságot tartani,

ha valaki hozzá közelebb tudna kerülni,

ha a Te kiszorítaná az én-t,

ha egyszer elfelejtetné a „Te” fájdalma

az „én” fájdalmát,

akkor biztosan könnyebb lenne az élet,

mert aki szeret,

az nem engedi a másikat zuhanni,

szeretné szeretetével magasra emelni,

de ahhoz magának is fel kell emelkedni,

hogy sikerüljön, a gondokat ki kell dobálni,

a magasban olyan csodát látni,

hogy ketten biztosan érezhetik,

a pontként látszó hibák ellenére is jó élni.

2009. ápr. 04.

Ritácskának - boldog névnapot!

Drága Ritácska!

 https://www.youtube.com/watch?v=p_rh9wLvaUY

 

Isten áldjon Téged,

Jövelje jókedved,

éltesse szépséged!

Ünnepeljünk Téged,

Ma van neved napja,

Áldjon meg az Isten

Boldog névnapot kívánunk Neked! 

Zsófinak, Karcsinak

Zsófinak, Karcsinak!

 https://www.youtube.com/watch?v=X0lH6VDOO1E

Boldog névnapot, 

boldog születésnapot kívánunk!