2016. február 15., hétfő

A lélek szabadsága



A lélek szabadsága


Tudod, arra gondoltam,
hogy az ember egyre jobban bezárja magát,
minden egyes parancsolat lakat a lélek szabadságán,
a parancsok megalázzák az embert,
az embert azt gondolja, parancs nélkül gyarló, és tehetetlen,
mintha ö csak egy báb, vagy csak egy pocsolya lenne,
pocsolya, amit nagy erőfeszítések árán kellene megőriznie ,
amit felszippanthat az első napsugár, kiszáríthat az első szél,
mintha más lehetősége nem lenne, csak megvédeni pocsolya önmagát,
pedig ő egy óriási folyó, amelyik a medrét saját maga ássa ki,
arra megy, amerre akar, nem gátolhatja semmiféle akadály,
és mégis szabályok közt éli az életét,
a tévedése miatt, hogy egyedül csak a betartásuk üdvözít,
gondolja, előre halad, nem látja, csak egyhelyben lépeget hátra és előre,
mint ki a teremtőtől csak sírhelynyi lehetőséget kapott,
eszébe se jut büszkén visszaadni,
köszönöm, ebből én nem kérek, mindent hamisságot elfogad,
mert nem látja a saját szárnyait, az önön mélységét, a véghetetlen lehetőségét,
meg se próbál repülni, hiszi, épp elég, ha nem öl, és nem rabol,
úgy akar üdvözülni, hogy közben egyfolytában hazudik,
hazudik magának urat, és parancsolót,
nem tudja, hogy akinek parancsolnak,
és aki a parancsnak engedelmeskedik,
aki parancsra szeret, vagy nem szeret,
az nem szabad ember, az csak hitvány szolga,
és akinek szolga a lelke, az soha nem látja meg az eget,
hogy nyitva van az út felfelé,
nem látja, milyen határtalan a határ,
aki más jóságából él, az annak mindig is adósa, alárendeltje marad,
aki hiszi, ez a lehető legjobb, annak eszébe se jut,
hogy akaratával ő is teremtő lehet.

2008. febr. 17. 

Mesevilágunk ...



Mesevilágunk …

Mesélnek a fák a szélben, mesél a kert, minden virág;
Mesélnek a vizek, a partok; mesélnek a szelek;
- mesélnek az évszakok, mikor egyikből a másikba váltanak.
Szelíden mosolyog minden, vagy vad durcával támad.
Mesél számunkra a múló idő, - minden egyes "volt" pillanat.
Mesélnek csivitelve a madarak, a felettünk vonuló felhők,
Mesél minden egyes esőcsepp, és a gyöngyöző harmatcsepp,
Mesélnek a bennünk élő emlékek…
Szitakötők, pillangók, a vizek felett.
A kövek ugyan merevek, de a meséket azok is kopogják.
A rét, a mező, az erdő meséket susog, hozzá dallamok zengnek.
Minden egyes pillanatunk, az életünk mese – és mese.

2016. február 13., szombat

Szerelem-mese ...



Szerelem-mese ...

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy fiú,
és élt egy leány,
vannak, akik úgy mondanák,
hogy egy férfi, és egy nő,
mások pedig,
hogy egy bácsi, meg egy néni,
szóval jó rég óta éltek már ezen a világon,
volt annak már fél évszázada is,
amikor ők ketten összetalálkoztak,
vagyis ők nem, csak a hangjuk,
de az úgy egymásba gabalyodott,
hogy ki sem lehetett bogozni őket,
ahogyan ez a két hang egymásba fonódott,
úgy szerettek egymásba a hangok tulajdonosai,
a fiú, meg a lány,
a férfi és a nő,
a bácsi, meg a néni,
vagyis ők ketten,
de még csak nem is érintették,
nem is látták egymást,
a szerelmük akkor se csökkent,
akkor is csak fokozódott,
mikor először ott álltak egymással szemközt,
az érzés csak nőtt, növekedett,
és mint egy színes léggömb
mind magasabbra szárnyalt,
felszállt a csillagos égig,
még azon túl is,
akkor már hallani se hallották, látni se látták,
csak nagyon szerették egymást, és úgy hitték,
ez az érzés soha sem fog véget érni,
s hogy lesz-e valaha vége,
kipuffan-e a színes léggömb,
vagy repül a végtelenbe,
azt nem tudni lehet,
mert tovább az élet írja a mesét.

2008. július 17.

Csitáry-Hock Tamás - Szerelem



Csitáry-Hock Tamás


Ha valakit igazán szeretsz, mindig mosolyát látod... akkor is, ha éppen rossz kedve van, akkor is, ha mérges, ha aggódik, ha szomorú. Te mégis a mosolyát látod. Azt a mosolyát, amit majd te varázsolsz arcára, szívébe, amikor fáradt, mérges, vagy bánatos. Mert szereted. Ilyenkor is. Sőt. Ilyenkor igazán.
*
Lehetne szerelem... száz is, ezer is. Bármennyi. Lángoló, szép, kellemes, magával ragadó. Lehetne fájó, felkavaró, szenvedélyes vagy csendes. Lehetne bármilyen, lehetne bármennyi. Lehetne szerelem. De már nem lehet. Már nincs szerelem, nincs lángolás. Már te vagy. Csak te. A mindennél több, a mindennél szebb. A rendkívüli, az egyetlen, a felkavaró. A fájdalmas, a csodálatos, a kívánatos. A mélység és a magasság, a vihar és a csend, a pillanatnyi és az örök. A minden.

Egymás szívébe ...

Egymás szívébe ... 

Mondd, érzed e,
hogy szeretetem mily végtelen.
Eget, - földet egymás szívébe zártuk,
Te messzi útra mentél,
az örök végtelenbe:
Nem pótol többé senki sem

A Nap fénye ...




 A Nap fénye ...

A Nap fénye egyformán mindenkié,
legfeljebb csak egymásnak megmutathatjuk,
egymást szeretettel figyelmeztethetjük rá,
hogy ne felejtkezzünk
egy pillanatra se el a csodáról,
ami körülvesz bennünket,
nézd, lásd, és örülj a kegynek,
hogy itt élhetünk,
itt találkozhattunk mi ketten,
ennyi gyönyörűség közepette.
Kell ennél szebb színpad?
Hogy milyen a darab,
az pedig kizárólag rajtunk múlik.

(2008)



2016. február 12., péntek

Emlékmorzsák ...





Emlékmorzsák ...

 


Itt élsz még bennem,
Szíved dobban a szívemben.
Piros szegfűvel kezedben
Az utad hozzám vezetett.
Deres hajadon csillagfény,
Emlékmorzsák az estben
Zokogó, folyó viaszkönnyek,
Lidérces álmok kísértenek

Nehéz egyet szeretni ...



Nehéz egyet szeretni ...

 Tudod, arra gondoltam,
nehéz egyet igazán szeretni,
sokkal könnyebb többet felületesen,
mint valakit elfogadni mélyen,
erényivel, és hibáival,
ahogy a világot is nehéz szeretni
olyannak, amilyennek látható,
ami látható, csak a szokások,
viselkedések, külsőségek,
a lényeg mélyen van, a lelkében a világnak,
talán még senki sem látta,
vagy csak nagyon kevesen,
mindig szebbre, jobbra vágyik az ember,
pedig lehet, hogy ez a lehető legjobb,
legszerethetőbb,
a lényeget eltakarják az apró részletek,
a másik embert is így látja az ember,
csak a külsejét, a szokásait ismeri,
ismeretlenül is van róla elképzelése,
milyen legyen az, akit megszeretni tudna,
milyen legyen a neki való társ,
mint a világgal, úgy van vele is az ember,
akkor lenne elégedett,
ha minden a kedve szerint lenne,
ha mindig a nap melengető sugara simogatná
az út tarka virágokkal vidítaná,
de nem szereti viharban,
vagy éppen kánikulában,
pedig talán van valami, valami más is,
ami ismeretlen lényege az egésznek,
valami önfeledt tánc,
amiért így, vagy úgy,
mindenképpen szerethető az egész,
önmagáért, feltétel nélkül szerethető,
ahogy nem ismerjük a világ lényegét,
úgy nem ismerjük az emberét,
a legfontosabbat nem tudjuk,
amit ismerünk, a részlet csak,
nehéz egyet szeretni, mert senki nem tökéletes,
s mert amire vágyik, az egyben nincs,
csak többen van meg,
vannak eléképzelések,
leginkább a változó formáról,
a tanult viselkedésről,
kicsit hasonlítson Istenhez,
de azért még ember legyen
sok közül keresi az ember,
kit szeressen,
van valami mindenkiben,
egyben sincs meg minden,
úgy keresgél,
mint ahogy a lakások között
keresi az elképzeltet,
de valami hiányzik mindegyikből,
talán pont a lakás lelke, az otthon,
nehéz egyet szeretni,
ha az embernek vannak elvárásai,
ha a lényeget, a lényegtelen közt keresi,
lehet, hogy mélyebbre kéne kerülni,
ahol fel kellene ébreszteni azt az alvó táncost,
aki egyértelműn szerethető,
akkor kiderülne, a világ gyönyörű,
hogy nincs szükség többre,
megvan minden az egyben,
ami boldoggá teheti az embert.

Szívekbe rejtve ...



Szívekbe rejtve ...

 

érzés, öröm, szépség,
meghitt gondolatok
csillagok rácsókolt csillogása,
szemekben szelíd csillagfények
tündökölnek, fénylenek
a lelkek is fényben ragyognak,
szívekbe rejtett gondolat:
találkozások az álmokban

A szerelem ...



A szerelem jelentése


Sokan próbálták már meghatározni, mi is az a szerelem. Az alábbiakat gyerekek mondták, talán ők járnak a legközelebb az igazsághoz? Vagy mégsem?

"A szerelem az, amikor egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást."

"A szerelem az, amikor elmész enni valakivel és a sült krumplid nagyobb részét neki adod úgy, hogy az övéből nem is eszel."

"A szerelem: valaki megbánt téged. Nagyon mérges leszel rá, de nem kiabálsz vele, mert tudod, hogy azzal megbántanád."

"A szerelem az, amikor a mamám kávét csinál a papámnak, de mielőtt odaadná neki belekortyol, hogy biztosan jó-e az íze."

"Az a szerelem, amikor azt mondod egy srácnak, hogy jó a pólója, és aztán ő minden nap ezt veszi fel."

"A szerelem egy olyan dolog, hogy egymás mellett ültök a kávéházban és egymás kezét fogjátok. Ez a szerelem. Egyébként egymással szemben ülnétek."

"A szerelem az, amikor a mamám tudja a papámról, hogy büdös és kövér, mégis azt mondja, hogy jobban néz ki, mint Robert Redford."

"Én tudom, hogy a nővérem szerelmes belém, mert mindig nekem adja a régi ruháit és vesz magának másikat."

"Amikor szerelmes vagy, a szempillád fel-le ugrál, és kis csillagok keringenek körülötted."



A szerelem nem egyszerű dolog, főleg ha a szó definiálásán fáradozunk, mert nézzük mit is jelent: két ember egymás iránti vonzódása, testi-lelki tökéletes harmónia, vagy csak kémiai anyagok lázas támadása, ami az ember szívét marcangolja, és kényesen görcsbe rántja a gyomrot, és egészen addig nem hagy szabadulni e kényes érzés, míg a szeretett lény is jelen van. Megmagyarázhatatlan ez, amolyan távoli és misztikus rejtély.

Mert nézzük csak, a kezdtek kezdetén az óvodában, mivel kezdi a szerelmes, papírgalacsinnal dobálja szíve választottját, vagy meghúzkodja a haját, de vajon miért teszi? Megmutatja neki, hogy felfigyelt rá, odavan érte, de az érzést még szavakba önteni nem tudja, ezért cselekszik így. Felhívja magára a figyelmet. Ahogy nő az ember, változnak az udvarlási szokásai, kezd kifinomulni, a tettek helyett a szavakat is használja, elhangzik: a szeretlek szó és követi a bűvöletes varázs, mely vele jár. A kapcsolt kezdeti fázisában, még vad és erőteljes, idővel azonban átalakul szeretetté, majd előfordul, hogy megszokássá válik a másik.

A szerelem épp úgy része az életnek, mint sok más minden. Egyszerű alapszükséglet, a semmiből menedéket épít, várat mely erős és ledönthetetlen, megtántoríthatatlan leszel és bátor. A kirobbanó vulkán ereje és a tenger sötét mélysége egyszerre van jelen benned. Időnként azt érzed, hogy amellett hogy veled van, tiéd is a világ.

Ne tagadd meg magadtól ezt az érzést, érezd, lebegj, járj derbis táncot, fakadj dalra és tudom, hogy közhelyesen hangzik, de merj élni és merj érezni közben. Szívd mélyen magadba és hagyd, hogy szétáradjon benned.

Ha eltelik egy kis idő, úgyis szerelmi hullámvölgybe kerülsz, melyben szabadon váltakoznak a magaslatok, az emelkedők után a hullámvölgyek. Szabálytalan érzésvilág, a szeretet és a gyűlölet közt feszülő érzésdömpinget hívnám igazán szerelemnek.

Mi emberek mindezt máshogy éljük meg, ki-ki a maga módján saját szájíze szerint van, aki önmagában vágyakozva, van, aki szerényen akadozva, van aki hangosan felbátorodva, és van aki magasról leszarja.

Elmondani neked a szó nagyszerűségét szinte lehetetlen, megfogalmazni mindent, amit ilyenkor érezni kell szintén lehetetlen, szavakat találni erre és megértetni veled, hogy mily nagyszerű, megpróbálom.

Érezz! Kábulj! Nyisd ki a szíved, táplálkozz, meríts erőt a másikból, ragadjon őrült mosoly az arcodra és keveregj a mámorban. A megtaláltad az érzést bódulj, serkenj, és villogjon az elme, száguldjon a gondolat, mintha puskacsőből lenne kilőve.

Soha nem látott mezőkre kalauzol el az érzelem, megnyitja a világ egy másik szegletét és rámutat az igazán fontos dolgokra. Szakadj el a földi korlátaidtól és vívódj a test vágyaival. Borítson el a szenvedély, és a mámort lélegezd magadba! Élvezd ki minden percét az együtt töltött időnek ez ad erőt a mindennapokhoz és varázsolja azt szebbé.

Ha egy nő szerelmes kivirágzik az arca, felölti a szépség érdekes leplét, és bájával próbálja elhódítani a férfit. Aki ha a csábításnak nem bír ellenállni, megadja magát és sodródik a nővel.

Vannak esetek, hogy a szerelem mellé társul a mindent meginogtatni képes féltékenység. Az a jelenség ez, amikor akadályokat építesz magad elé, bár magad sem érted a miértjét, az oka talán: "nem akarom elveszíteni a szeretett lényt"- gondolat, de csak megnehezíti az élményt.

Bűnös gondolatokra ösztökél, elvakítja az elmét, és buta cselekedetekre késztet.

Ha szeretsz valakit, szeress tisztán, bűntudat nélkül, emelkedj mindennek felé, és ne foglalkozz mással, csak a test-lelki megújulás élménye vezéreljen. Hagyd hogy átjárjon a gondolat, engedd, hogy elfogjon az érzés és tárd ki a szíved, hogy beleférjen minden.

Ezt tudnám neked elmondani a szerelemről, mely lehet buja, vagy mámoros, tiszta és szűzies, érző vagy bátor, merész vagy nyámnyila. Élj, de ezt az érzést ne kerüld el, mert boldogtalan leszel, használj ki minden pillanatot arra, hogy átéld és ragadd meg a pillanatot, hogy el ne vesszen. Légy szerelmes, mert e kábító érzésnél szebbet, teljesebbet, jobbat, merészebbet mutatni neked, nem tudnék!


2016. február 10., szerda

Halkuló dallamok ...




Halkuló dallamok ...




Szívemben nem hunyt ki a láng
Bár szenvedélyem csendesedőben
Szeretlek ma is, már gyengédebben
Kiábrándult életem, üresedő szívem
Lánccal kötöztél magadhoz
Bolyongó emlékek sora mögött
Lelkem búsul mély börtönében
Homályos fátylon át látja a világot
Elhalványuló fények álmainkban
Elhalkuló dallamok az éjszakában


Vannak dolgok ...

Vannak dolgok ...



Vannak dolgok, amikből az egy sokkal több, mint a sok.
A szeretet a sok, a szerelem az egy.
A szeretet egy virágcsokor  a tarka mezőről,
a szerelem az egész mező.
A szeretet sok kis világ, a szerelem az egész világ.
A szerelem a vasárnap, a szeretet a hét többi napja.
Szeretni jó, az ember életében sok embert megszeret,
a szeretet természetes velejárója az életnek.
A szerelem csak keveseknek adatik meg,
a szerelem a földi világ legszebb csodája,
mert általa a földre jön a mennyország.

2008.