A Nap a felhők mögül ... Egy pillantás ...
Virágok
tarkították az ösvény mindkét oldalát – ameddig a szem ellátott. Madarak
röpdöstek, csiviteltek. Erős, illataroma szárnyalt a légben. A tisztáson egy
tavacska volt. Partján kis faházak álltak. Az egyik ház felől beszélgetés
foszlányait lehetett hallani. Kellemes, barátságos volt a hely. A tó másik
felén nagyobb épület állt, a tábor központi épülete. Mellette közvetlenül
színpad volt építve.
A látvány káprázatos. Mindenhol virágok, fák, bokrok.
Pergolák adtak árnyat a pihenőknek. A központi épület felől finom illatokat
hozott a szellő.
Elindult a recepció épülete felé. Régi, kedves ismerősként
fogadták. Átvette a kulcsokat és bement a házba elrendezkedni. Érezte szemében
könnyeinek melegét, s szívében feltolultak az emlékek. Hamarosan megérkezett
lakótársa is.
A házból kilépve
minden vibrált a fényben. A főépületbe mentek, a megnyitóra, majd vacsora
következett. Ezután pedig irodalmi műsorral telt az este. Teljesen körbezárták
az érzések. Könnyezve, mosolyogva élte át a felolvasott verseket, írásokat.
Nagyon sokáig volt együtt a társaság. Jóval éjfél után
tértek be faházaikba pihenni.
A másnap
reggelivel kezdődött, ezután mindenki a neki tetsző programon vett részt.
Szeretettel figyelte a fafaragókat, a festőket. Végigjárta a környéket, nagyon
sokat fotózva. Leült egy padra, hallgatta a madarak énekét, figyelte a fények -
árnyak játékát. Szívével is végigfotózta a látottakat.
Ebéd után kicsit pihentek. Lágy zene szólt távolabbról. 3
óra előtt újra összegyűltek a központi épületbe és mindenki nekiállt a vállalt
feladatának. Részt vett az előadásokon, melyek az esélyegyenlőségről, a
mozgáskorlátozottak akadályozottságáról, életükről szóltak. Sok értékes,
érdekes témát boncolgatott az előadó. Vegyes érzésekkel hallgatta. Sok minden
örvénylett benne. Érzelmek és gondolatok teljes összevisszasága kavargott
lelkében.
„A tánc és a zene
bennünk van. Mindkettő örök.”
– ennek jegyében telt az este! Vacsora után szabadtéri program volt. A tóparton és a
színpad körül kerti mécsesek világítottak, az asztalokon gyertyafény lobogott a
szürkülő estében. Egy gitárpáros lágy akkordjai szóltak. A zene beburkolta,
körülölelte, rabul ejtette. Merengve hallgatta, felnézve a bársonypalástú
horizontra. Jól kivehető volt a tópart és a távolabbi terület az estben.
Tücsökzene és békakoncert zengett, a víz is dallamokat dúdolt, a szellő
szárnyán szárnyalva tova. Mesés volt a horizont. A csillagok megjelentek
felettük, sziporkázó fényük kiemelte az égbolt szépségét. Úgy érezte, a
dallamok szárnyán szállt ő is a végtelen felé. Az érzések nagyon mélyen
érintették, átölelték. Ilyen repülésben még soha nem volt része. A zene, a
ritmus hatására emelkedett, szárnyalt egy másik világ felé. A vízen ragyogtak,
csillogtak a fények – a színpad felől végigpásztázva a tavat. Nagyon kellemesen
érezte magát. Ritmusosan együtt mozgott a lengedező szellővel.
A gitárhangok
elnémulása után a csend telepedett a tájra, de csak pillanatokra. A színpad
szélén hangoltak a zenészek, a színeffektusokat állították be, majd hirtelen
kigyúltak a színes fények. Csinos táncospár jelent meg kézen fogva a színpadon.
Megszólalt a zene. Kellemes latin melódiák töltötték be a teret. A pár latin
táncokat mutatott be: salsát, szambát, mambót, cha-cha-chát és pasodoblét.
Repültek a zene, a tánc, a ritmus szárnyain. Testük minden íze hangsúlyosan
dobbant.
Ahogy hallgatod ezt a zenét, ahogy nézed a táncosokat, -
szárnyalsz, - egy ütemben dobog a szíved a ritmusra, lüktetsz a zene ütemére és
úgy érzed, az egész életed ritmus, szárnyalás – a csodák birodalmába.
Hajnal felé járt az idő, mikor szobájukba tértek. Még sokáig
beszélgettek az eltelt, kellemes estéről.
Borongós reggelre
ébredtek. Talán a szomorúság a búcsúzás miatt nyomta rájuk bélyegét. Reggeli
után összecsomagolt, még egy búcsú kávét megittak közösen, majd 10 órára
összegyűltek, hogy értékeljék az elmúlt napok eseményeit, kiosszák az elért helyezések
díjait. Ő is több ajándékot vihetett haza.
Mikor barátnője megérkezett, hogy hazavigye, - szeretettel
és kicsit fájó szívvel búcsúzott régi és újdonsült ismerőseitől. Az úton
hazafelé haladva szíve mélyére tárolta el az átélt, megélt események emlékét.
Már kora délután volt, de a Nap a felhők mögül még csak most
somolygott ki – ébredezve – arany ruhájában.
