2015. június 11., csütörtök

Anyukámnak - Örök születésnapodra -



Anyukámnak
- Örök születésnapodra -

Könnyeim forrón égetik arcomat, a bánat betakar.
Szívem mindig keres.
Az örök Végtelenből figyeled, vigyázod lépteimet.
Segítesz utamon.
Élni? – halni? – nehéz. A csönd is fájó.
Veled minden könnyebb volt.
Védtél, óvtál, öleltél, letörölted könnyeimet.
Míg szívem dobog, bennem örökké élsz
DRÁGA ANYUKÁM!

2015. június 10., szerda

A fény a szeretetet adja ...



A fény a szeretetet adja …

Tudod arra gondoltam,
hogy kezdetben,
(az a legkülönlegesebb az egészben)
minden tiszta ragyogóan,
de az idő folyamán minden,
aminek van kezdete,
bepiszkolódik, akarva, akaratlan...
de talán lemosható minden kosz,
minden szennyes
makulátlanná varázsolható,
ha új belőle már nem is lesz,
de úgy a régi is szerethető,
nem kell hozzá más,
mint az utána való vágyakozás,
s vele az erős akarat jön magától …
nem csak kívül,
a dolgok belül is piszkolódnak,
a kosz beszivárog mindenhova...
de hogy az akarat,
a tisztaság utáni vágy meglegyen,
ahhoz látni kell,
a különbséget észre kell venni,
hogy könnyebb még a lélegzet is,
a léptek is ruganyosabbak,
ha a rárakódott felesleg
nem takar el mindent,
 hogy látható, észrevehető legyen,
ahhoz kell az igazi fény,
a pislákoló gyertya nem elég,
kell hozzá a ragyogó szeretet,
ami tündöklésével
felébreszti a tisztaság,
az ártatlanság után a vágyat,
ha az megvan,
az akaratnak könnyű a dolga,
akkor már a tisztaság
nem elérhetetlen álom,
ha a világító fényt
adja hozzá az örök szeretet.

2011. április 12.

Az est árnyaiban



Az est árnyaiban

Lámpafényben ülök a homályban,
árnyak terülnek szét az estében
Távol, messziről harangszó zeng,.
az emlékekben melengetem szívem
Kristálycsillagok sziporkáznak az éjben,
a fájdalomban lebegünk csendesen

Szemed fénye ragyog a végtelenben,
arcod az árnyak mögött tükröződve

Nyugtalan órák vesznek karjaikba,
jótékonyan magukkal elringatva
Az égi óceánban fénylik az ezüst hold,
ölében átfon a homályos éjszaka
Feledtetve, a fájdalmakat csillapítva,
míg elmerülünk a feneketlen álomba

Június - valaminek a kezdete



Június – valaminek a kezdete

Az ember, ha feltekint éjszaka
a ragyogó júniusi égboltra,
s a csillagoktól kérdezi,
az égi lámpások állása azt feleli:
a június valaminek a kezdete,
és valaminek a vége,
búcsú a csodás tavasztól,
de utána rögtön
 a nyarat köszönti…
s mint az élet, ez a hónap is olyan,
ritkán tökéletes,
de van benne sok szépséges,
örömteli, boldogságos nap is…
van úgy, hogy az eső rosszkor,
s van, hogy a legjobbkor érkezik,
hogy a gyümölcs érik szépen,
s van, a porba lepottyan zölden…
de amit onnan messziről a csillagok
 letekintve láthatnának,
ha volnának jó megfigyelők,
az az lenne, hogy legyen a június
akár a legtökéletesebb, tele virággal
és napsütéssel,
vidámságra csalogató madárfüttyel,
finomabbnál finomabb terméssel,
simogathat a legfinomabb szellőcske,
de ez a sok pazar ajándék
önmagában mit sem ér,
s hogy az embernek igazából
csak akkor tökéletes a június,
ha van benne igazi szeretet is.

2012. május 31.

Június - nyarat bontó ...



Június – nyarat bontó ...

Eljött június, itt van a nyár-elő. Nyarat bontanak a sugarak, suttogó fények dallama száll. Néha esik, sokszor ragyog a napsugár, fúj a szél, folynak vagy állnak a vizek, virítanak a rózsák, szállnak, lebegnek a virágokon a pillangók, dalolnak a madarak, a természet él tovább: csak az idő száll.
Harmatosak még a hajnalok, párás, nedves a levegő. Álmából ébred a világ. Az égbolton felragyog a nap sugara, a lombok között aranylóan simogatva az életet. Üzeneteket közvetít a nyárban az embereknek, az állatoknak, a természetnek, a Földnek. Titokzatos az erdő, a mező, a vízpart. A szél végig oson a fák hegyén. Hamvasabbak a felhők, élénkebb minden. Békaszerenád zeng. Zsong a vízpart, a nádas. A patak vizében felhők úsznak, zúgnak - búgnak a bogarak. Árnyak és fények váltakoznak. Virágpompa, aranyzöld takaró, pacsirtadal szárnyalása. A határban a szél ringatja a gabonatáblákat. A réten, a mezőn virítanak, táncolnak a színes virágok. Az esők után a nyári szellő letörli, felszárítja gyöngycseppes könnyeiket. A napfény éles kontúrokat rajzol a természetben, a falombokat enyhe szél hívja táncra. Madárdalnokok csivitelnek, zengnek a csalitosban, a ligetekben, az erdőben, mezők felett. A nyár érő gyümölcsei virítanak – tisztán ragyogva a horizont alatt. Gyönyörű az alkony, fenséges illatok , tücsökszerenád az estékben. Csillagosak az éjszakák.
Minden gyerek a vakációnak örül. A nyár éltető, ölelő karjai között, a napfény ragyogásában – megérkezett június.

2015. május 28., csütörtök

Katica - Boldog Születésnapot!

DrágaKatica!

 
Születésnapodon köszöntelek téged.  
Isten vezérelje mindig a TE élted.  
Légy sikeres, boldog egész életedben.  
Élj nagyon sokáig igaz szeretetben.





2015. május 27., szerda

Pollácskának - Boldog Születésnapot!

Pollácskának!



Boldogságban, egészségben légy gazdag,

Mindent megkapj, amit az Élet megadhat

Drága Kicsi Tündér

kívánunk Neked boldog születésnapot!


2015. május 25., hétfő

Pünkösd szép ünnepe



Pünkösd szép ünnepe

Természetes az,
nem érthetik egymás szavát,
kik közös nyelvet nem találnak,
de az akár különleges lehetne,
(pedig nem az mégse)
hogy az egyet beszélők is
értetlenek egymással,
ha csak szavakat hallanak,
ha a lelkek süketek maradnak...
a közös nyelv ismerete is kevés,
nem érti ember az embert,
ha nem a szeretet szemével,
fülével, figyelmével fordul feléje,
ha nincs ott a szent szeretet:
aki csak üres szavakat hall,
annak a lényegen marad a lakat...
de áldott legyen
a pünkösd szép ünnepe,
amikor a szent lélek,
a szent szeretet kiáradt
az árván maradt apostolokra,
s általuk minden befogadóra,
hatalmas esélyt adva arra,
hogy az egyetlen,
a mindenki számára elérhető
gyönyörű kincs, a közös nyelv,
a szeretet nyelve lehetővé tegye,
hogy az ember értsen
és értve legyen,
s ne magányos száműzöttként
bolyongjon értetlenül
a világban egyedül.

2015. május 24. 

Csitáry-Hock Tamás - Lélek ...



Csitáry-Hock Tamás

Az arc, amely korábban egy volt a sok közül, a lélek által egyetlenné válik. (...) Mindenki láthatja, de csak egy veszi észre az arcot. Csak egyvalaki látja meg benne maradéktalanul a lelket.

A lélek levegője a szeretet. Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is. Annak köszönhetjük, aki szeret.

Gyönyörű alkonyvilág



Gyönyörű alkonyvilág



Az alkonyi nap vörös brokátként teríti be a horizontot.
Gyöngyházfelhőkön át világlik a lemenő nap
Pára, köd táncol a hegy ormán, a völgyet alatta csend öleli.
Szerenádként dallamot dúdol a susogó szél
Gyönyörű az alkonyvilág.
Hosszúra nőnek az árnyak,
reszketnek a kísérteties fények a feltámadó szélben
A madarak elültek, dalaikkal elcsendesedtek
A felhőkből szitálva – a fákon harmatcseppek ülnek.

Az alkonyi nap arany sújtásokkal takarva, bíborfátylat terítve a horizontra.
Kicsalva a kis csillagokat az égboltra, uralva őket a hold az égi kertben.
Leszáll az estében egy tavaszi, enyhe, langyos éjszakai világ, mely csábít, csalogat.

2015. május 22., péntek

Ritácskának - Boldog névnapot!




Ritácskának!





Neked álmodom a Napnak sugarát,
Lágy tavaszi szélben az aranyszínű ruhát

Neked álmodom az égbolt gyöngyeit,
Mint fürge tündérek apró könnyeit

Elhozom Néked a hulló csillagot,
Zsendülő mezőről az édes illatot

Elhozok én onnan méhecskét, virágot,
S megálmodom Neked az egész világot

Így kívánok Neked
BOLDOG NÉVNAPOT!

Szívünk egymásért dobog



Szívünk egymásért dobog

Fájdalmas az éjszaka.
A nesztelen hajnal még pihen, de az égbolton lassan dereng egy új nap.
Oly zaklatott vagyok, szívem riadt.
Csönd van.
Várom a megváltó álom ölelését, mely talán elhoz hozzám Téged is.
Lelkem, mint egy rabmadár.
A te rabod vagyok. Röpködök álmaid felett és Rád gondolok.
Szemeidre – gyönyörű szemeidre gondolok,
mely az álomtól szelíd – mégis oly elérhetetlen.
Lágy dallammal ringatnálak, szívemhez ölelnélek,
fáradt kezeidet kis kezembe fognám, így becézgetnélek,
még az álmok tündére lelkünket egybeölelné az álmok hosszú, végtelen útján.

SZÍVÜNK – KETTŐNK SZÍVE
EGYMÁSÉRT, EGYMÁSNAK DOBOG.

Érted - értem ...



Érted - értem ...

egyszer minden a végtelenbe hull,
de akik kapaszkodnak egymásba,
ott se lesznek egyedül,
erősen kapaszkodsz?
mert én szorítalak nagyon,
pillanatra se engedj el,
nehogy készületlen jöjjön az idő,
mikor repülni kell,
nehogy egymás nélkül menjünk a semmibe,
akkor folytathatjuk tovább a keresést,
és a végtelenben kilátástalan egymásra találni,
és ki tudná azt megmondani,
mikor állnak újra úgy a csillagok,
mikor lesz újra szerencsés az alkalom,
kilépni a végtelenből,
landolni a könnyen számon tartható,
áttekinthetőn kicsinyke Földre,
érted,
értem.

2009 június 04