Drága Gergőke!
Nagyon sok szeretettel kívánunk Neked
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT -
Boldogságban, egészségben légy gazdag, mindent megkapj amit az élet megadhat.
2015. április 14., kedd
2015. április 9., csütörtök
Amit a lélek tart életben
Amit a lélek tart életben
Tudod arra gondoltam,
hogy vannak szép, vidám,
sokszor kedves szokások,
amik az idővel
a feledésbe vesznek,
olyanok azok,
mint általában
az önmagához hűtlen divatok:
ahogy az egyik elmúlik,
helyette érkezik a másik...
az ember nosztalgiázik,
komolyan siratja,
szeretné feltámasztani
visszahozná
még a haló poraiból is,
mégse képes bele életet lehelni,
a halottnak
az már nem jelent semmit...
szokások, amik származnak
az embertől,
szokások, amikből elszáll a lélek,
anélkül pedig hosszan
semmi sem élhet,
a megszokás nem éltet...
az ölelés is válhatna divattá,
és, hogy mégse vonul ki,
arról a szeretettel teli
ölelés gondoskodik...
kár siratni a halandókat,
hiszen csak, ami lélektelen
az hal meg,
és talán a világon lélek nélkülit
csak az ember teremthet,
amelyikben hiába a szépség,
vidámság, lehet kedves is,
de ha nincs benne szeretet,
nyomtalan eltűnik...ő
minden más él tovább,
más minden,
amit a lélek tart életben.
hogy vannak szép, vidám,
sokszor kedves szokások,
amik az idővel
a feledésbe vesznek,
olyanok azok,
mint általában
az önmagához hűtlen divatok:
ahogy az egyik elmúlik,
helyette érkezik a másik...
az ember nosztalgiázik,
komolyan siratja,
szeretné feltámasztani
visszahozná
még a haló poraiból is,
mégse képes bele életet lehelni,
a halottnak
az már nem jelent semmit...
szokások, amik származnak
az embertől,
szokások, amikből elszáll a lélek,
anélkül pedig hosszan
semmi sem élhet,
a megszokás nem éltet...
az ölelés is válhatna divattá,
és, hogy mégse vonul ki,
arról a szeretettel teli
ölelés gondoskodik...
kár siratni a halandókat,
hiszen csak, ami lélektelen
az hal meg,
és talán a világon lélek nélkülit
csak az ember teremthet,
amelyikben hiába a szépség,
vidámság, lehet kedves is,
de ha nincs benne szeretet,
nyomtalan eltűnik...ő
minden más él tovább,
más minden,
amit a lélek tart életben.
2015. április 7.
Hold-szerenád
Hold-szerenád
Sírok érted, szívem
sajog
Könnyem a
gyertyafényben csillog
Bánatomat látja az
ezüst Hold
Nekem ad ma éji
szerenádot
A szeretet mindig kiviláglik
A szeretet mindig kiviláglik
Tudod arra gondoltam,
elhamarkodott lenne hibáztatni a magot,
amiért a termés csapnivaló,
hiszen rajta kívül
még felelős lehet sok minden...
az ember se mindig tehet róla,
ha nem nyílik ki belőle
a szeretet gyönyörű rózsája:
oly sok az összetevője,
oly sok mindenre van szükség,
hogy virítson teljes pompájában...
sok a hervasztó tényező,
bőséges a hideg órák száma,
kevés a Nap, a melengető,
és a szomjat oltó eső:
mondják, egy idő után az ember
felelős az arcáért,
mintha a jók idővel
megszépülnének,
a rosszak pedig hasonlóak
az ördöghöz lennének...
és igen, biztos,
hogy a belső meglátszik az arcon,
de azon kívül még annyi dolog lehet felelős,
nem szépít a sokáig tartózkodó kín:
a mérhetetlenül nagy fájdalom
egy idő után
megmutatkozik az arcon,
az is öli gyilkos mód a szépséget,
de a szemet
nem tudja végképp kikezdeni...
a szeretetet azon a kis résen
mindig kiviláglik,
azt a ráncok sem képesek eltakarni,
s az a kis fény a tekintetet csodálatossá teheti.
elhamarkodott lenne hibáztatni a magot,
amiért a termés csapnivaló,
hiszen rajta kívül
még felelős lehet sok minden...
az ember se mindig tehet róla,
ha nem nyílik ki belőle
a szeretet gyönyörű rózsája:
oly sok az összetevője,
oly sok mindenre van szükség,
hogy virítson teljes pompájában...
sok a hervasztó tényező,
bőséges a hideg órák száma,
kevés a Nap, a melengető,
és a szomjat oltó eső:
mondják, egy idő után az ember
felelős az arcáért,
mintha a jók idővel
megszépülnének,
a rosszak pedig hasonlóak
az ördöghöz lennének...
és igen, biztos,
hogy a belső meglátszik az arcon,
de azon kívül még annyi dolog lehet felelős,
nem szépít a sokáig tartózkodó kín:
a mérhetetlenül nagy fájdalom
egy idő után
megmutatkozik az arcon,
az is öli gyilkos mód a szépséget,
de a szemet
nem tudja végképp kikezdeni...
a szeretetet azon a kis résen
mindig kiviláglik,
azt a ráncok sem képesek eltakarni,
s az a kis fény a tekintetet csodálatossá teheti.
2015. április 5.
Szívem falára karcolt emlékek
Szívem falára karcolt
emlékek
Mennyi érzék, mennyi érzelem
összekuszálódott értelem
szívem falára karcolt emlékek
lelkemben rejlő örök szerelem.
összekuszálódott értelem
szívem falára karcolt emlékek
lelkemben rejlő örök szerelem.
Csókok, érintések,
rózsaszínű varázs
nálam maradó rádcsodálkozás
szemeidből áradó fénylő ragyogás
örökkön izzó rádvágyakozás.
nálam maradó rádcsodálkozás
szemeidből áradó fénylő ragyogás
örökkön izzó rádvágyakozás.
Tiéd örökké szívem
kapuja
tárd ki, nyíljon meg lakatja
kezed bársony érzéki simogatása
kettőnk szerelmének örökös játéka
tárd ki, nyíljon meg lakatja
kezed bársony érzéki simogatása
kettőnk szerelmének örökös játéka
2015. április 6., hétfő
Harmadnapra ...
Harmadnapra …
Talán, mert az embert
oly sokszor becsapják,
talán, mert mutatkozik
időnként maga is másnak,
hogy megszerezzen valamit
álságosan:
talán azért bizalmatlan
mérhetetlen...
és volt bizalmatlan,
az, aki a hatalmát féltette,
aki Őt keresztre feszítette,
Őt, akit a földi királyság
nem vonzott soha,
aki csupán
a szeretetet hirdette,
más nem érdekelte...
mert, aki Vele
azt a gonoszságot művelte,
balgán azt gondolta,
mint amilyen ő maga,
olyan,
a hatalomra éhes emberrel
van dolga...
de Jézus harmadnapra
a halottaiból is feltámadt,
ahogyan a szeretet
azóta is mindig megteszi:
aki csak az embert látja,
az soha nem hisz neki,
az istenit az emberivel
tudatlanul összetéveszti,
hátsó szándékot képzel,
hisz a csaló, az irigy oly sok,
és a földi hatalom
ingatag nagyon...
szegény szeretet sokszor hal
kereszthalált
a kínok iszonyatos kínjával,
mert vádolják hamis vádakkal,
ha szomjazik: ecettel itatják,
szívébe tört döfnek,
de, ha meg is hal,
harmadnapra mindig feltámad.
oly sokszor becsapják,
talán, mert mutatkozik
időnként maga is másnak,
hogy megszerezzen valamit
álságosan:
talán azért bizalmatlan
mérhetetlen...
és volt bizalmatlan,
az, aki a hatalmát féltette,
aki Őt keresztre feszítette,
Őt, akit a földi királyság
nem vonzott soha,
aki csupán
a szeretetet hirdette,
más nem érdekelte...
mert, aki Vele
azt a gonoszságot művelte,
balgán azt gondolta,
mint amilyen ő maga,
olyan,
a hatalomra éhes emberrel
van dolga...
de Jézus harmadnapra
a halottaiból is feltámadt,
ahogyan a szeretet
azóta is mindig megteszi:
aki csak az embert látja,
az soha nem hisz neki,
az istenit az emberivel
tudatlanul összetéveszti,
hátsó szándékot képzel,
hisz a csaló, az irigy oly sok,
és a földi hatalom
ingatag nagyon...
szegény szeretet sokszor hal
kereszthalált
a kínok iszonyatos kínjával,
mert vádolják hamis vádakkal,
ha szomjazik: ecettel itatják,
szívébe tört döfnek,
de, ha meg is hal,
harmadnapra mindig feltámad.
2015. április 03.
Feltámadva ...
Feltámadva ...
Tudod arra gondoltam,
hogy Jézus
nagypénteki halála
lehetne akár cáfolat
is arra,
hogy megbűnhődnek a
rosszak,
a jók pedig jutalmat
kapnak,
de ha az igazság
fordítva van,
milyen jutalom
az élet, az olyan,
amit Barabás kapott,
jutalom,
vagy sokkal inkább
büntetés?…
innen nézve: két halott,
az egyik megdicsőült
a halálban is,
él máig,
kétezer év távlatában
bármerre néz az
ember: őt látja,
őt látja a virágzó
rózsafában,
és mindenben, ami
télen „meghal”,
és feltámad
tavasszal,
s látható minden
szeretetben,
minden valódi
szépségben… vajon,
így két ezer év
messzeségéből jutalom,
vagy büntetés volt a
sorsa a jónak,
aki épp a fájdalmas
halálával
lett a világ
megváltója,
mert ha lassú is a
folyamat,
de akkor,
az ő vére által
valami elkezdődött...
a hír terjedt szájról
szájra,
ha meg is halt,
feltámadt
harmadnapra,
mert a szeretet képes
ilyen csodára,
lehet hinni, vagy nem
hinni,
de tény, hogy sokszor
abból az élettelen
kis magból
a szeretet előbújik,
a halottnak hitt
Jézus
feltámad újra, meg
újra.
2012. április 06.
Köszöntünk április!
Köszöntünk április!
Leng a tavaszi szél
megújulást hoz a Földre
Szárnyalón mozdul a lélek
A légben friss illatok lengnek
Repdeső madarak szállnak
a végtelen égi óceánon
Zöld-aranyban ragyog a természet
fénylik az azúrkék horizont
bodros csipkefelhők úsznak az égen
köröttük, a fodrokon átsüt a Nap
Boldogan örülünk az új tavasznak,
az ismét elérkezett áprilisnak
megújulást hoz a Földre
Szárnyalón mozdul a lélek
A légben friss illatok lengnek
Repdeső madarak szállnak
a végtelen égi óceánon
Zöld-aranyban ragyog a természet
fénylik az azúrkék horizont
bodros csipkefelhők úsznak az égen
köröttük, a fodrokon átsüt a Nap
Boldogan örülünk az új tavasznak,
az ismét elérkezett áprilisnak
*
Bolondos, ravasz
nappal kezdődik a hónap. Fodrozódó felhők a horizonton. Zöld-aranybársony fű,
kipattant rügyek, szirmot bontó virágok a tavaszban. Korán ébredők, hűvösek a
reggelek, didergő az ébredés, de a pironkodó, szivárványszínekbe öltözött napsugár tűzben ég, gyorsan felszárítja a
harmatot és enyhet nyújt. Ragyogó fénysugár melengeti lelkünket, szívünket, a
természetet, feledtetve velünk a telet. Igazán nagy festőművész a tavasz. Minden
színt újra fest, átfest. Hamvas ibolya, tavaszi virágok ezernyi színben,
szirmot bontanak a virágzó fák, bokrok. Aranyeső fényszikráit szórja, mint
apró, pici aranyló pillangók. Csupa szín, ragyogás a természet. A patakok vize
vígan csörgedez, fut az erdőn, a virágzó réten át. Víg szellő játszadozik a
lombok, a virágok között. Kikelettől ittas madarak zengik dalaikat, ébresztik a
hajnalokat. Rigók fütyülnek, pacsirták zengedeznek. Keltetik pici fiókáikat.
Lenge szellő, vagy vad szél szalad a tájon. Bolondos esőcseppek szállnak a szél
szárnyán, szomjat olt a vetés, minden egyes fűszál. Kövérít, gazdagít az éltető
víz vetést, fákat, gyümölcsöket, virágokat. A tócsákban gyönyörködik magában a
napsugár, az égbolt azúrkékje világlik vissza tükrében. Tündérdal minden egyes
pillanat, az égbolt azúrkék ablakából, fényhíddal összekötve a Föld és a
Végtelen.
Bíbor-arany a
naplemente. A Holdsugár ezüstösen, vagy tüzesen világít.
Április! Köszöntünk
április, fecskecsicsergős április! Szárnyaló hárfadallamokban – bontsd ki a
természetet!
Április
Április
Április, nagyon
bolondos,
de mégis, ilyenkor áprilisban
történnek nagyon komoly dolgok,
magot ültet, aki csak teheti: maga,
de a nagy munkába
még a szél is besegít:
sokan várják izgatottan,
hogy az élet apró kis jelei
rajtuk megmutatkozzanak...
feszült a várakozás,
nem mindig csírázik a mag,
hiába akkor a szorgos ápolás,
ha az eredmény siralmas:
de, ha jó a talaj,
ha megfelelő a gondozás,
akkor az elvetett mag
okozhat sok örömet,
megkezdődik általa
egy új, egy éltető élet...
és az ember
a szeretete magvát is
a másik szívébe
elültetni vágyik,
de sokszor hiába,
ha a talaj fagyos,
a szeretet nem kel ki...
és amikor
örömvirágot a másikban
nem hoz,
akkor az élete értelmetlen,
mert a szeretet célja,
hogy boldogságot okozzon,
a kertész abban gyönyörködjön,
az élteti, az tartja formában,
az az ő tápláléka...
akkor, ha a szeretet meddő,
végtelenül boldogtalan:
de határtalan a boldogsága,
amikor a másikon egyszer csak,
a rideg talajt áttörve
megjelenik a szeretet apró kis jele,
ilyenkor, a bolondos áprilisban,
vagy bármelyik hónapban.
de mégis, ilyenkor áprilisban
történnek nagyon komoly dolgok,
magot ültet, aki csak teheti: maga,
de a nagy munkába
még a szél is besegít:
sokan várják izgatottan,
hogy az élet apró kis jelei
rajtuk megmutatkozzanak...
feszült a várakozás,
nem mindig csírázik a mag,
hiába akkor a szorgos ápolás,
ha az eredmény siralmas:
de, ha jó a talaj,
ha megfelelő a gondozás,
akkor az elvetett mag
okozhat sok örömet,
megkezdődik általa
egy új, egy éltető élet...
és az ember
a szeretete magvát is
a másik szívébe
elültetni vágyik,
de sokszor hiába,
ha a talaj fagyos,
a szeretet nem kel ki...
és amikor
örömvirágot a másikban
nem hoz,
akkor az élete értelmetlen,
mert a szeretet célja,
hogy boldogságot okozzon,
a kertész abban gyönyörködjön,
az élteti, az tartja formában,
az az ő tápláléka...
akkor, ha a szeretet meddő,
végtelenül boldogtalan:
de határtalan a boldogsága,
amikor a másikon egyszer csak,
a rideg talajt áttörve
megjelenik a szeretet apró kis jele,
ilyenkor, a bolondos áprilisban,
vagy bármelyik hónapban.
2015. március 30.
A tavasz lágy ölébe ...
A tavasz lágy
ölébe...
A fák árnyat vetnek
ablakomra
A horizonton madarak
melódiái
Az égboltról a Nap
ragyogó fénye
Ringat a tavasz lágy
ölébe
Magányom szigetén ...
Magányom szigetén ...
Madarakat repít a
vidám szellő,
felettünk aranylik a
fénylő Nap
A természet kincseit
öleli a Föld,
tükröződik a vizekben
a fény
A szerelem virágai, a
rózsák virítanak
Szívünkben parázslik
a vágy
Veszendő sorsomra
gondolok fájóan,
életutam hegyes,
szúró tüskéire
nyugtalan, zaklatott
pillanataimra,
a bennem elmélyült
titkaimra,
az időnként átölelő
boldogságra,
szemed aranyló,
fénylő mosolyára,
fájdalmas, vagy
örömteli arcodra,
a kezed simogató
érintésére
a csillagok végtelen
útjára,
az élet sugárzó
szépségeire,
mint két kis patak
kilépve medréből
ringatott bennünket
egymás szerelme
magamban őrzöm
pillantásodat
keringve sodort a
közelembe,
de messze repített a
forgószél,
s élek most magányom
szigetén.
A titok titkot szül
A titok titkot szül
Tudod arra gondoltam,
hogy körülírt határa
nem csak a hazának,
de a cselekedeteknek is van,
ha azt valaki áthágja,
ha azon túl lép,
büntet a törvény...
egykor volt
csak egy elvárás,
hogy arról az almafáról
az embernek ennie tilos:
szerencséjére,
(még, ha meg is szegte)
annak az első kettőnek,
hogy Isten a mindenről tudó,
mert nyomasztó titok terhével,
a szívben félelem teli remegéssel,
(a hát mögött érezve
minden pillanatban
a zsaroló Lucifert)
érdemtelenül a paradicsomban
rosszabb lett volna,
mint válni
szabad akarattal rendelkező
földönfutóvá...
van határ,
ami nincs törvénybe iktatva,
a vállalhatóság határa,
amin, ha túllép az ember,
eljut a titkok birodalmába,
ahol megszűnik a szabadság,
s ahol nincs szabadság,
ott megszületik a rabság...
a titok félelmet ébreszt,
a titok titkot szül,
a titok a békét elrabolja,
a titok a szeretetnek,
az embernek
alattomos gyilkosa...
jól teszi,
aki belül megmarad,
ha a szavai a cselekedetei
addig érnek pont,
ahol még van erő őket vállalni:
azon túl szabadság nincs,
aki szabad volt addig,
a rettegett titoknak
kiszolgáltatott rabjává válik.
hogy körülírt határa
nem csak a hazának,
de a cselekedeteknek is van,
ha azt valaki áthágja,
ha azon túl lép,
büntet a törvény...
egykor volt
csak egy elvárás,
hogy arról az almafáról
az embernek ennie tilos:
szerencséjére,
(még, ha meg is szegte)
annak az első kettőnek,
hogy Isten a mindenről tudó,
mert nyomasztó titok terhével,
a szívben félelem teli remegéssel,
(a hát mögött érezve
minden pillanatban
a zsaroló Lucifert)
érdemtelenül a paradicsomban
rosszabb lett volna,
mint válni
szabad akarattal rendelkező
földönfutóvá...
van határ,
ami nincs törvénybe iktatva,
a vállalhatóság határa,
amin, ha túllép az ember,
eljut a titkok birodalmába,
ahol megszűnik a szabadság,
s ahol nincs szabadság,
ott megszületik a rabság...
a titok félelmet ébreszt,
a titok titkot szül,
a titok a békét elrabolja,
a titok a szeretetnek,
az embernek
alattomos gyilkosa...
jól teszi,
aki belül megmarad,
ha a szavai a cselekedetei
addig érnek pont,
ahol még van erő őket vállalni:
azon túl szabadság nincs,
aki szabad volt addig,
a rettegett titoknak
kiszolgáltatott rabjává válik.
2015. március 31.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)