Tele fájdalommal ...

Tele fájdalommal ...

http://www.youtube.com/watch?v=xlF37J85sgs

Akit lámpásnak rendelt a Teremtő, az világítson.

Te azért születtél, hogy nyugalmat, erőt, szeretetet adj a hozzád tartozók életébe.

Ez a Te csodád, a Te érintésed, a Te köszöntésed. A végtelen útján vezetsz, gondolataidból szavakat rajzolsz. A szívünkben hordott sebeket az idő elhalványítja.

Harcolunk elszántan életünkért, olykor tele fájdalommal lépünk ösvényünkre, sodródva a széllel.

Fáradtan kelünk, fáradtan fekszünk, míg gyertyafényünk ellobban az örökkévalóságba.

Fáj minden, amire emlékezni kell.

A Földnek ...

A Földnek ...

Tudod arra gondoltam,
a Földnek nincsen kapitalista tulajdonosa,
nincs, aki az érdekeit erős kézzel képviselje,
a Föld mindenki, azé, aki lakja, aki használja,
a Föld szocialista tulajdon, így aztán senkié:
sokan vesznek ki belőle, bele kevesen tesznek,
talán csak azok, akik mégis magukénak érzik...
s ha lenne a kijáratnál elszámoltatás,
akkor, mentségükként
de sokan magyaráznák
azt, hogy mások mit tettek,
és mennyi mindent nem tettek,
hogy náluk voltak sokkal rosszabbak,
s, hogy őket mennyit bántották...
de talán,
az nem érdekelné a szolgálatot teljesítőt,
azzal majd elszámolnak mások,
mindenki csak a sajátjával szerezhet jó,
vagy rossz pontot,
érzett-e felelősséget,
mit tett, vagy mit nem tett
a Földért,
másokért, hogy csak használta,
vitte csőd közelibe,
hogy itt léte alatt építkezett-e,
rontott, vagy szebbé tett.

2015. március 8.

Egy álom ...

Egy álom ...

Éjszaka

Éjszaka

Kihunyt lámpák az ablakok mögött.

Az utakon a Hold, s csillagfény világol.

Angyalok szórnak a szemekbe álmokat

Áll az idő az éjszaka melódiáiban

Sűrű a csönd, beburkolja a világot

Az azúrkék égre bíbor fényszálakkal jön a hajnal

Az élet sója

Az élet sója

Tudod arra gondoltam,
ha hosszú asztalnál
emberek ülnének sorban,
előttük tál,
egyiknek különleges porcelán,
másik előtt egyszerű cserépedény,
benne leves is különféle,
akár jó, akár rossz,
fogyasztani muszáj lenne,
ha valaki nem akarna
az éhségtől meghalni,
mert nincsen másik...
és az egyik
a szegények egyszerű levesét
jó ízűen falatozná,
míg a másik teljesen logikátlan
a tele mindenféle jóval levest
csak nehezen tolná le a torkán,
nyögve közben nagyokat:
és lenne úgy is, hogy fordítva,
más az egyszerűt tologatná,
megint más
a bőségeset szívesen kanalazná...
a külső szemlélő az egészet nem értené,
csak, ha mindegyikbe belekóstolna,
akkor megbizonyosodna róla,
hogy nem a másféle ízlés az oka,
egyszerűen az,
hogy az egyikbe beletették,
a másikból kifelejtették a sót,
attól, hogy ehetetlen majdnem...
és talán ilyen az élet is,
lehet valaki szegény, vagy gazdag,
szinte fogyaszthatatlan,
ha hiányzik belőle a legfontosabb,
és talán, ha hiányzik is belőle
sok minden,
ehetetlen nem lehet az,
amelyikben ott van az élet sója,
az isteni szeretet.

2015. március 7.

Hogy boldog legyen ...

Lev Tolsztoj

Hogy boldog legyen ...

Szeretlek, Nap!

Szeretlek, Nap!

https://www.youtube.com/watch?v=6yPOTHgR81g

Ó,

kedves

napsugaram,

öröm téged látni

Tüzes, fénylő csillag,

ki a szíveket melengeted

Felszárítod a harmatcseppeket

Erőt, energiát, életet adsz,

érleled a gyümölcsöket

Gyógyítasz, átölelsz,

elhozod a hajnalt

Fényt, éjt adsz:

szeretlek

Nap!

Míg a mag ...

Beérett szeretet ...míg a mag ...

https://www.youtube.com/watch?v=AHjwk09BI-g

Tudod arra gondoltam,
míg a mag kicsírázik,
meggyökerezik,
szárba szökken, virágot
majd kincset érő termést hoz,
addig a folyón sok víz lefolyik,
évre év következik: sokáig,
mintha semmi nem történne,
de addig is
szorgosan dolgozik az idő rajta.
az ember,
de legfőképp az égi hatalmak:
aki meg a piacon vásárolja,
annak csupán egy jó ízű,
zamatos gyümölcs,
amit az megjárt,
a hosszú, nehéz utat
nem látja,,
míg győztesen kikerült a piacra...
a szeretetnek is kell idő,
hogy az apró kis magból
terebélyes fává váljon,
hogy meghozza értékes gyümölcsét:
addig rá
sok veszély leselkedik,
sok mindennel kell
összhangba kerülni,
de neki dolgozik az idő,
minden erejükkel segítik az égiek,
s nem utolsó sorban
az őt magában nevelő ember...
s ha túl éli a sok nehézséget,
ha legyőzi a fagyos szeleket,
ha erősebb
az ellenséges viharoknál,
ha túlélni képes minden támadást,
ha nem pusztul el idő előtt,
akkor az az erős,
az a beérett győztes szeretet
megtermi a legkülönlegesebb,
az addig ismeretlen gyümölcsöket.

2015. március 6.

Meleg fészek lakói ...

Meleg fészek lakói ...

http://www.youtube.com/watch?v=4hb4_ES_MG0

Csendből, érzésekből, érzelmekből szőtt meleg fészek lakója a szív, a lélek. Az emlékek pillanatai a szeretetben. Az évszakok egymást követik, lépkedünk egyikből a másikba. Járjuk utunkat, újjászületünk minden pillanatban. Csak állunk meghitten, vagy zaklatottan életünk horizontja alatt. Kapaszkodunk az emlékekbe és újra és újra vágyunk a fényre. Nyitjuk és zárjuk sorsunk kapuját. Fájdalommal, bánattal, örömmel, széppel csordultig szívünk. Gyötörnek vagy szárnyaltatnak az elmúlt pillanatok. Remegve imádkozunk a letűnő napban, vagy az éjszakák árnyai alatt. Sok mindenen túljutva ma is a múlt kísér. Nyílnak és elhervadnak a virágok ösvényünk szélén, és a fény kapuja is bezárul előttünk – utunk végén.

Szívet kínálva ...

Szívet kínálva ...

https://www.youtube.com/watch?v=OaOESONYXEA

Tudod arra gondoltam,
az ember olyan,
(kiben éber a szeretet)
mint aki a szívét kínálja
kezében tartva,
és csodás dolog az,
mikor a másik ott van,
és a sajátját nyújtja...
de gyilkos fájdalom,
ha az a másik
figyelmetlenségében
észre nem veszi,
vagy épp lekicsinyli,
vagy a szívével kezében
fordul egy másik felé...
a szeretet sajnos
nem elég óvatos,
s ha vall kudarcot,
akkor egy darab
megfagy minden
ilyen alkalommal
abban a forró szívben...
s ha sokszor lesz fent,
és sokszor kel hiába,
ha mindig talál
visszautasításra,
akkor egyszer eljön az idő,
amikor képtelen felébredni,
akkor már az ember
nem képes többé sírni,
fagyott jégből nem lehet
könnyet fakasztani...
sok ártalom van a világban,
de talán a legveszélyesebb
az emberre nézve
az mind közül,
ami a lelket öli,
ha visszautasítják
a felkínált szívét,
a forró szeretetét.

2015. március 5.

A hajnallal ...

A hajnallal ...

Áttörtek a fények az éjszaka árnyain

Az éjt és nappalt összekötő szálak szakadtak

A virradat hajnali színes húrjai pengtek

Ritmusos dobbanással indult az új nap.

Barátok, társak ...

Barátok, társak ... 

Csöndes, rejtett világom ...

Csöndes, rejtett világom …

Az ébredő tavasz varázsát,

A nyarak forróságát,

A viruló virágok illatát,

Az érő gyümölcsök zamatát,

A folyók, a vizek hűsítő selymét,

A kertek csodálatos virágait,

A napfény simogató melegét,

Lelkem mélyéről jövő szeretetet,

A minden reggel újjászülető mát,

A szívem szeretetének teljességét,

Az egymás iránti létezésünk értelmét,

A csöndes, rejtett világom szépségét,

Az este lehanyatló Nap szimfóniáját

Köszönöm Neked és adom Neked …

Otthon ...

Otthon ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az otthonnak
nem kell lennie feltétlen
hivalkodónak,
az igazi otthon elsősorban
az ott élők kényelmére van,
legyen egy olyan hely,
ahol a világ háborús zajai elől
találni menedéket...
van egy nagy előny,
hogy nem átjáróház,
a gazda azt engedi oda,
akinek ottléte
örömére van szívének lelkének,
becsukhat ajtót ablakot,
ha éppen fárasztó nap után
csendre, nyugalomra vágyik...
de lehet a külső lakás
a legkényelmesebb,
ha abban a belső szobában,
a lélek apró kis zugában
sok felesleges,
nem odavaló van összezsúfolva,
ha az irigység, a rosszindulat,
a harag mérgező virágai
a szeretet örökzöldjeit kiszorítják...
csak egy kis zug, de ahová
visszatérni még
a fagyos napokon is örömteli,
mert megnyugtató rend van,
s ha a szeretet kályhája
szívet melengetőn duruzsol,
az akkor is palota,
ha nincs is költséges berendezése,
ahova betérve
az ember megpihenhet,
elfelejthet minden sérelmet,
minden külső rosszat:
ahol csak valóban
az olyan vendég fér el,
aki a világon a legfontosabb...
ha ott valaki
a békéjét nem leli,
bejárhatja az egész világot,
de nincs a Földnek oly pontja,
ahol máshol
találna megnyugvásra.

2015. március 3.

Betörni ...

Betörni ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a pillangót az embernek
betörni nem jut eszébe,
a pillangó születik szabadnak,
ő olyan gyenge,
hogy a rabságba bele is halna,
de szabadon szárnyal
mindannyiunk örömére...
a lovakat, a vadakat,
ha nem is könnyűszerrel,
de erőszakkal
az ember megszelídíti,
további szolgálatra kiképzi:
s a büszketartású ló,
akit betörtek erőnek erejével,
talán még szeretni is képes
az őt alapjaiban megváltoztatót,
a szabadságát elbitorlót..
az ember talán leginkább
hasonló a pillangóhoz, betörni,
saját igényre formálni erőszakkal
lehetetlen, a jó eredmény talán
mindig csak a látszat,
mert a folyamat során
feltűnés nélkül meghal
a jóságot előcsalogató szeretetet,
a helyt lassan elfoglalja
az egyre növekvő gyűlölet:
tovább az irányítja az életet,
segítségére siet a gonosz,
felajánlva neki lehetőségként
a hazugságot, a gyávaságot,
az alattomosságot:
talán az embert betörni nem lehet,
csak megölni benne a szeretetet.

2015. március 2.