Befogadó szív

 Befogadó szív
Nyitott szívvel ...

https://www.youtube.com/watch?v=BXSat6PCb10

 

Tudod arra gondoltam,
van, ki szerelmese a sík Alföldnek,
mert ő született oda,
nem enged a szívébe más tájat,
más a lapos síkságot fentről,
a magas hegyekről
fitymálva szemléli,
és van, aki ízből is
csak a hazait,
a megszokottat szereti,
a távoli népekét lebecsüli...
pedig a szeretetkőr rugalmas,
tágítható könnyen,
belefér egyszerre
a hegy és a völgy,
a hazai megszokott,
és a távoli, a különleges,
csak meg kell ismerni ,
a heggyel a a völggyel
megbarátkozni,
nyitott szívvel élni...
az egzotikus ízekbe
nem elég belekóstolni ,
türelmet,
időt kell rá szánni,
hogy az idegent is
meg lehessen szeretni...
idegen táj, idegen íz,
idegen, a szokotthoz
nem is hasonlító sokszor
a másik ember is,
nem könnyű a dolog,
a legnehezebb talán:
de megszeretése tágíthatja
a kört hatalmas nagyra,
a kört, amiben
a szeretet benne van...
idő kéne hozzá sok,
és tágra nyílt
befogadó szív,
hatalmas lehetne az a kőr,
s akkor lenne csodás a világ:
de, mert az idő szűkös,
azt a keveset,
azt kellene jól kihasználni,
hogy a kőr legyen
a lehető legnagyobb.

2014, december 21.

Emlék-foszlány

Emlék-foszlány

http://www.youtube.com/watch?v=Dy02uacASdU

Magányosan járom útjaim

Árnyak terülnek életemre

Álmaimban élnek az emlékek

A rigófütty is egyre csendesebb

A csillagok fénye halványodik

A szél fésülgeti a fűzlombokat

Nyugalmam rég elhagyott

Szívem fájdalmasan sajog

Átláthatatlanok a zord éjek

Egyhangúak, fájók a nappalok

A fények messze széthullnak

A sorsunk sodródik a végtelenben

A dallamok egyre halkulnak

Alámerülünk a néma csöndben

Csillagszemek hullnak az éjben

Fény mögé rejtőznek a lelkek

Felszakadnak újra a vérző sebek

Hűséggel őrzöm emlékedet

Az igazi, a vágyott ...

Az igazi, a vágyott ... 

https://www.youtube.com/watch?v=6BA23LnXYug

Tudod arra gondoltam,
hogy egyre kevesebb igazi van,
még a fáról saját kézzel leszedett alma
sem feltétlen az, ha az ember el is fogyasztja,
nincsen hasznára, ha a méreg
több benne, mint a valódi élet...
de, ha kevés is,
ha szemmel nem is lehet megkülönböztetni,
azért azt nem lehet mondani, hogy nincs,
hogy nincs olyan, hogy valódi:
lehet hinni azt is, hogy sok van igazi,
de, amelyik nem válik egészséggé,
akkor az mégse lehet az...
keresi az ember az igazi másikat,
sokszor hiszi, hogy már megtalálta,
mígnem kiderül, méreg volt abban is:
az igazi, a vágyott Ő, az az egy,
amelyik él és virágzik,
ha messzi távol van,
ha nem is tud róla, akkor is,
akit nem lehet elzavarni,
vele él az ember együtt,
és együtt is hal végül...
az olyan találkozás
nem mindennapi,
ha egyszer őt valaki
önmagában megtalálja,
akkor tovább nem keresi,
többé nem kérdés, hogy létezik-e,
mert igazi a fájdalom
és igazi az öröm,
amit az ott léte okoz
az embernek
a saját lelkében...
és ha valaki meglátja
önön magát
lelkében annak a másiknak,
akkor megtörtént talán
a különleges találkozás:
két összetartozó lélek
megtalálta egymást.

2014. december 19.

Kicsi lélek ...

Kicsi lélek ...

Dallamok szárnyalása

Dallamok szárnyalása

Bohókás táncot jár a fény

a fák csörgő ágai között

Kirajzolják a körvonalakat

a simogató sugárszálak

Lágy, gyenge fuvallat

ringatja a bokrokat

Kivirágzik a horizont, a

felhők között színek ragyognak

Bennünk zeng a világ,

a dallamok szárnyra kapnak

Gyöngyszemekként gurulnak

a harmaton a fénysugarak

Öleli lelkünket szeretetben

az illanó, simogató pillanat

Keressük a szavakat,

lefesteni ezeket a csodákat,

hogy elüldözzük körülünk a

szívünket szorongató árnyakat

A rendíthetetlen bizalom

A rendíthetetlen bizalom

Tudod arra gondoltam,
mondják, ha valamit
az ember nagyon akar,
azt végül meg is kapja,
persze, amit szeretne mindenáron,
azért képes akár háborúba menni,
háborúba, aminek nyertesként is
vesztese lehet: az akarat győz,
az ember veszít,
(talán az élet rendje az,
hogy a háborúból
nem lehet kijönni jól)...
a győzelem a boldogságot
csak nem hozza el,
mintha az ember
a rossz sorsáért küzdene
a jóval szemben,
mintha le azt győzné,
pedig pont ő állítja talán
a sok-sok akadályt:
nem menj erre,
mert erre a pokol vár...
amit az ember erősen,
mindennél jobban akar,
érte bármit megtéve küzd,
az nyertesként
sokszor maga a vég:
amikor megszerzi,
el akkor veszíti,
s ami utána marad,
az csupán a förtelem,
örök keserűség...
s van úgy, hogy az ember
valamire vágyik
mindennél jobban,
s ha szeretet van benne,
akkor, akár róla
még le is képes mondani,
s lehet az is, hogy örökre
meg akkor szerzi:
mert igaz, hogy a halandó
képes sok mindenre,
de, hogy végül mi is a jó neki,
azt előre
csak a jó sors ismeri,
amin az akaratos ember
képes kegyetlenül
gázolni keresztül:
talán a gyengébb akarat,
és a több szeretet
a rendíthetetlen bizalom
a jó sorsában,
vezetné az embert jó irányba.

2014. december 18.

Az alkony bíborra festi ...

Az alkony bíborra festi…

http://youtu.be/3HEt6TGKaQs 

Az alkony bíborra festi az eget
Az égi óceán csendes a felhők felett
nehéz a szívem, hiányod fáj
a horizonton felém az est dallama száll
szemem írisze mögött képek villannak
a könnycseppek lelkemre dermednek
kihunynak a lángok, mint a lemenő nap
életemből lassan a fények ellobbannak

Az értékek

Az értékek

Tudod arra gondoltam,
van úgy, hogy a család
hosszú éveken át
őrizgetett kincséről
egy napon kiderül,
hogy azon kívül,
hogy apáról fiúra szálló emlék,
valójában nincs benne értek:
egyszer régen egy ősapát
becsapott egy szélhámos...
ha nem is kerül a szemétbe,
nem lehet rá építeni tovább,
hogy jó lesz, ha egyszer
valaki megszorul,
nem menthet meg éhhaláltól...
a hosszú út során
kavicsot rengeteget találni,
valódi gyémántot alig:
az utazó gyakran hiszi
hittel, hogy érték az,
amit a kezében tart,
amit a fejében,
amit a szívében őrizget:
s, ha kiderül az igazság,
messzire hajítja,
ott marad hitetlen...
az ember sokszor csalódik
a biztosnak hittben, és lehet,
hogy meghal hitetlen, ha előbb
nem találja meg
a valódi, az isteni szeretetet,
a sok hamis közt az egyet,
aminek értéke van,
amire számítani érdemes.

2014. december 16,

Emléked őrzöm

Emléked őrzöm

http://www.youtube.com/watch?v=lKuwsfL-y1I

Megtanítottál a természet szeretetére.

Szívem álmaivá váltak emlékeimben.

Fürdenek a fák, a virágok, a bokrok a napsütésben.

A fények messze sodródnak a láthatár peremén.

A kezdet és a vég szálai összefonódnak és a kék azúr mélységben alámerülnek.

Különös játékok.

A szerelem tengerében úsztunk, titkon kijelölt ösvényeinken haladtunk tova,

míg Te letértél erről az útról.

Már a csend ölel körül, fájdalmasan szép fényekben, árnyban.

Keresem arcodat, szemedet, de mindhiába.

Szívem sírva dobban. Megtalállak minden hullámban, fában, virágban.

Minden madárdalban, a záporban, a napsütésben.

A tavaszban, a nyárban, az őszben, a téli hópihék táncában – a hidegben.

Emléked őrzöm melegen a lelkemben. – szeretetem hűségében.

A valóság ...

A valóság ...

Az emlékek fátylán át ...

Az emlékek fátylán át ...

http://youtu.be/lmru8SjlwnI

Az emlékek igazi kincsek,

Visszahozzák a múltunkat

Az emlékek fátylán át gyerekkorunk gondtalan szépsége, csodái szívünkben, lelkünkben.

Kísérnek életünkön végig. Azóta bizony sok-sok év telt el.

Az álmok ma is átölelnek, zaklatott, bús éjszakákon vigaszt nyújtanak.

Fénylenek, ragyognak, könnyeket csalnak szemünkbe, fájdalmat bús szívünkbe.

Mesékké válnak életünk pillanatai, a fájdalmak és az örömök történéseiben.

A csend meghitt társunk. Sokszor mondtunk búcsút életünk során.

Szívünkbe befészkelte magát a sok emlék és elkísér kanyargós ösvényeinken.

Lépésről lépésre

Lépésről lépésre

Tudod arra gondoltam,
ha valaki az egyszerűtől
szorgalmasan haladva
lépésről lépésre
egyre tovább jut,
képes lehet arra,
hogy mások számára
értelmetlennek tűnő,
nagy tudást igénylő
bonyolult feladatot
könnyedén megoldjon...
és akkor jön
egy megoldhatatlannak tűnő,
amin hiába töri a fejét a sok okos,
nem képes egy se kinyitni a zárat,
de az eredményt könnyen megtalálja
egy, amúgy a matematikához
egyáltalán nem konyító,
de paraszti ésszel
logikusan gondolkodó...
az élet problémás feladatot
nem csak a tudományban nyújt,
sokszor állítja váratlanul
leküzdhetetlen nehézség elé azt is,
aki az ő dolgaiban járatos,
aki minden csomót kibogoz,
minden problémát megold,
aki lehetetlent nem ismer máskor,
még az is tehetetlen,
azt hiszi, az már a vég,
megoldás ezen a világon nincsen...
és akkor csodák csodájára
jön egy, a nehéz kérdésekben
teljesen járatlan,
akinek az egész nem okoz gondot,
mert ott van benne a megoldás képlete,
a szeretet:
mert amit nem képes a nagy tudású
szorgalommal megoldani, arra
a megoldást megtalálja
a tanulatlan,
de mégis okos szeretet.

2014. december 15.

Csillaglépcsőn lépdel ...

Csillaglépcsőn lépdel ...

http://www.youtube.com/watch?v=vQmCe9Fbn3k 

Ránk hajol az este,

a fények is elpihennek

álmatagon osonnak az árnyak,

lámpafény öleli szobánkat

csillaglépcsőn lépdel a csend

lélekdallamok szárnyalnak,

az álmok szirmot bontanak,

az emlékek partjain elringatnak

Megtalálni a valódi szeretetet

Megtalálni a valódi szeretetet 

Tudod arra gondoltam,
az ember, amikor
elindul az úton önállóan,
érzi sokszor,
hogy hiányzik valami,
keresi égen földön,
miközben egyre jobban
távolodik önmagától...
ha találkozik útközben
a szeretettel,
azt gondolja,
hogy ez az, ezt kereste,
de aztán úgy van vele,
mint másnak a gyerekével,
nem az igazi,
nyugtát nem találva
megy tovább,
hátha az igazi igazit megleli...
a keresésben önmagától
egyre távolodik,
de, ha szerencséje van,
ha az úr nem szólítja
magához idő előtt,
megkerülve a kört
eljut a ponthoz, a célhoz,
ahonnan egyszer régen elindult,
és megtalálja magában azt,
amit oly sokáig keresett,
megtalálja önmagában
a sajátot, a valódit,
az elvehetetlen szeretetet.

2014. december 14.

Csendszerenád

Csendszerenád

www.youtube.com/watch?v=2_2JrJFA-qw

Szeretnék elmerülni szemedben

Visszanézni a csillagok útjára

Szélborzolta fák alatt sétálni

A felhők gomolygását kísérni,

De mindezt már nélküled élem:

Csendszerenád a magányos éjben

Már minden semmivé foszlott

A múlttal elszálltak a pillanatok

Hangtalan járja útját a sorsom

Időnként még fellobban a remény

Körbeölel finoman az ezüst fény:

Csendszerenád a magányos éjben

Szél jár a teliholdas kertek felett

Az éj közepén ébren lebegek

De kigyúlnak a gyertyafények

Vissza-visszatérnek az emlékképek

Csendszerenád a csillagok alatt

Csendszerenád a magányos éjben