A lovarda
Vándorolnak a felhők,
szállnak az illatok
gyöngéd tekinteted
öleli a végtelent
messze zengő
harangszó,
lengedező pillangók,
a szél ringató tánca,
telve a nyárvég
álmaival
Szeptember van, de
mindeddig mintha nyár lenne. Aranylón ragyogott a Nap. Gaby állt az ablaknál.
Gondolatai a lovarda felé kalandoztak.
Imádta a lovakat, s
mindene volt a lovaglás. Hamarosan fél éve, hogy kijár a város szélén lévő
lovardába. Akkor adódott lehetősége arra, hogy sérültként újra lovagláshoz
jusson. Egy régebbi balesete következtében erősen bicegve járt. Gondolt egyet –
beült autójába és kihajtott a telepre. Útján Ronra gondolt – a lovarda
vezetőjére. Nagyon megkedvelte a férfit. Szeretett vele beszélgetni, lovagolni.
– A lovász bácsi segítségével
előkészítették lovát – felsegítették rá és kilovagolt.
*
A lovas nagy iramban
vágtatott. Csak úgy porzott az út utána. Gyönyörű őszi nap van. A bokrok közül
madarak rebbentek fel riadtan az égbolt felé. A Nap perzselve ontotta sugarait.
Lovasa időnként kedvesen megpaskolta lova nyakát és a fülébe súgott. Így
bíztatta gyorsabb tempóra. Az ösvény az erdőbe kanyarodott. Lassított tempóján.
Szinte üdítően hatott a fák hűsítő árnya. A ló csupa izom teste ütemesen
mozgott és füleit hegyezve fülelt. A ritkuló erdőből már látni lehetett a
lovarda épületegyüttesét, a karámokban békésen legelésző lovakat.
Lovász barátja már
várta őket. Lesegítette őt a lováról. Megszokták a ló és lovasa száguldozását,
de mégis aggódva figyelték. A férfi élvezte a lovaglást – és nagyon szeretett a
lovakkal foglalkozni is. Maga ápolta, gondozta ménjét.
Egy súlyos bukás
következtében jobb lába szilánkosra törött. Lábfejét nem tudták rendbe hozni,
amputálni kellett. Gyógyulása után lábfej protézist kapott, de az erős
sántítása megmaradt.
Szüksége volt a lovaglásra,
a mozgásra. Évek óta a lovardában dolgozott. Balesete előtt versenyszerűen
lovagolt. Így elhatározta, hogy mindenképpen folytatja a lovak körüli
feladatokat. Barátai, kollégái segítségével felfejlesztették a telepet és
sikeres lovas múltjukkal az oktatásnak szentelték életüket. Főleg sérült
emberekkel foglalkoztak.
Számára a lovak
páratlan örömet, élvezetet, szeretetet nyújtottak. Sokat tanult a lovakról.
Minden róluk szóló könyvet elolvasott, tanulmányozott a lábadozása során.
Imádta ezeket a pompás, remek állatokat.
*
A telep több
épületegyüttesből állt. A főépületben volt egy iroda, - egy recepciós szoba,
ahol pihenni tudtak a lovaglók, - beszélgethettek egymással. Ugyancsak itt volt
Ron lakása is.
Ritkán járt be a
városba – itt élte mindennapjait. Távolabb voltak az istállók – a karámok, a
lovászok pihenői.
Szemben – az út másik
oldalán – egy házaspár barátja családias hangulatú panziót épített – főleg a
hosszabb időt itt tölteni kívánó vendégek számára. Mellette kis vendéglő
működött.
*
Felnézett az
égboltra. Hamarosan alkonyodik. A mező felőli úton egy lovas alakja tűnt fel. A
bíbor fény sajátos képet festett alakja köré. Hosszú haja lobogott utána, ahogy
lovagolt. Gaby!
A férfi mellé érve a
lány megállította lovát. Ron lesegítette őt a nyeregből. Kantárszáron bevezette
a lovat az istállóba és átadta az egyik lovásznak.
Öt hónapja
találkoztak először egymással. Azóta is – heti rendszerességgel járt ki Gaby
lovagolni. Nagyon megkedvelték egymást és egyre inkább mély érzéseket tápláltak
egymás iránt. Közösen lovagoltak ki, sokat beszélgettek, - sok időt töltöttek
el. Ron most is ráfeledkezett a lányra. Szemével szeretettel simogatta bájos
arcát, szép vonásait, gyönyörű barna, hullámos haját és ragyogó smaragd
szemeit.
Meghívta Gabyt a
kisvendéglőbe.
*
Az ablakokon egyre
homályosuló fények szűrődtek be. A lány haján megcsillantak az utolsó
fénysugarak, szemében visszaverődtek a sugarak.
Mindig nehéz szívvel
váltak el egymástól találkozásaikkor. Kézen fogva kísérte Gabyt az autójához.
Búcsúzóként átölelte, megcsókolta őt – jó éjszakát kívánva útravalóul.
A horizonton
kigyúltak a csillagok. A férfi addig nézett a távolodó autó után, amíg fényeit
elnyelte a leszálló este. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Arra gondolt, -
milyen hosszú idő míg újra láthatja őt. Még magába tartotta kibontakozó
érzelmeit, szerelmét. Csendesen megfordult és bicegve elindult búcsúköszöntésre
lovaihoz, majd otthonába.
