Saját utunkat járni ...

Saját utunkat járni ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a Föld anélkül forog,
hogy az itt élők beleszédülnének:
az a természetes állapot,
ami fel sem tűnik senkinek...
és talán azt se veszi észre az ember,
az is természetes állapot,
hogy a saját útját vágyik járni,
miközben már rég
magával ragadta az áradat,
ha nem is szeretne, megy abba az irányba,
amelyikbe őt és a tömeget
a hullám sodorja...
időnként kerül csendesebb szakaszba,
akkor a mennyekben érzi magát,
és van úgy, hogy ketten,
mint két hajótörött
egymásba kapaszkodnak,
de csak, míg egy nagyobb taréjú hullám
el nem választja őket újra:
időnként egy-egy tárgy tűnik kikötőnek,
de kiderül a tévedés, a sodrás meg nem áll
viszi az embert tovább...
talán lehet úgy is,
hogy egy nagyobb, egy fájdalmas lökés
(olyan az, mint a születés)
szigetre veti, a szeretet szigetére,
ahol az ő, a szeretet törvényei uralkodnak:
az útirányt tovább
nem a mindent magával ragadó széljárás,
de az igaz szeretet mutatja.

2014. június 17.

Wass Albert - az idő ...

Wass Albert

Ha egyszer azt mondod, hogy ekkor meg ekkor ott leszel valahol, és mégsem vagy ott, akkor csak egy mentséged lehet. Valami szörnyűséges dolog történt és elpusztultál. Mert, ha még élsz, csak egy kicsikét is, akkor is hírt adsz valamiképpen, hogy miért nem lehetsz ott, ahol várnak reád. Mert az emberi élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti. De az ellopott időt nem lehet pótolni semmivel.

A boldogság ...

A boldogság ...

Tiszta dallam zeng

Tiszta dallam zeng

A tó tükrében ragyog a Nap,

szemed fényében lelked tükre

A horizontról tiszta dallam,

szívemből lágy szerenád csendül

Galambok szárnyalnak az égig,

tollaikon táncoló szivárvány

Szemedben aranybársony mosoly,

e mosoly szívemben virágot bont

Ha béke van ...

Ha béke van ...

Tudod arra gondoltam,
ahol pusztít a földrengés,
ott is kisebb a kár,
a szörnyűség
kevesebb áldozattal jár,
ha az épület megépítve
biztonságosan van, ha rezdül is,
ha vesztesség is keletkezik,
össze nem omlik mint egy kártyavár:
és a betegség is
tesz kevesebb rombolást
az erős, többet a legyengült,
a kiszolgáltatott szervezetben...
s ha a lélekben béke van,
akkor is történhet katasztrófa, de talán
az erős falak megvédik a pusztulástól,
mert, ahol a léleknek békéje van,
ott a szeretet biztosan van jelen,
és ahol ott a szeretet,
ott a hit is, ott a remény is:
együtt olyan erős falak azok,
amik védenek az összeomlástól...
mert, ami jól,
biztonságosan van felépítve,
az az épület,
ha benne kár is keletkezik,
kártyavárrá nem válik, a lélek,
amelyikben béke van,
kitartó falakkal rendelkezik.

2014. június 16.

Visszfény

Visszfény

Arany szemek ragyognak

Sötét árnyak mélyéről

Remeg a szívem vágyakozva,

Fénylő sugarad csodálva

A vízen visszfény csillan,

Arany hajadon pedig a Nap

Szemem előtt csodák,

Nekem zengnek a madarak

A fák lombjai susognak

Arany hajadon csillan a Nap,

Szemedben ragyogó sugarak,

Benne a lelked - álmokban

Embernek ember ...

Embernek ember ...

Tudod arra gondoltam,
ha egy madár
a kertembe száll,
az még attól
nem lesz a tulajdonom,
és a fa se, ha erdőt kerítek:
de, ha magot ültetek,
ha a fát életre segítem,
ápolom, gondozom,
a kártevőktől megvédem,
ha minden jóval táplálom,
akkor mondhatom, hogy sajátom,
ha rajtam áll, vagy bukik a léte...
embernek ember
nem lehet sajátja,
talán magáénak a másikat
valaki csak akkor érezheti.
ha megadja neki
a legfontosabbat,
az élet valódi értelmét,
ha minden erejével azon van,
hogy az a kút
ki ne fogyjon soha,
ha az számára
mindennél fontosabb,
ha az ő örōme, az ő bánata
az is a sajátja.

2014. június 13.

A szeretet hatalma

A szeretet hatalma 

A kert ...

A kert ...

Tudod arra gondoltam,
hogy mag rengeteg van
haszontalan,
ami okozhat a kiskertben kárt,
érkezhet akár a szél szárnyán,
s könnyen elszaporodhat
ha nem figyel eléggé a kertész,
kiszoríthatja, elveheti a helyét
a csodás nemes virágnak:
teheti tönkre sok évi munkáját
akár csak egy apró magocska...
rossz nagyon sok van a világban,
ami akár
a mély gyűlöletet is kiérdemli,
de, ha az ember
azt a pokoli érzést magába engedi,
vele szennyezve romlásnak indulhat
a legszebb kert is,
pedig a kertész nem tett mást,
mint magába engedte,
hagyta a rosszat elszaporodni...
nehéz a gonoszt nem gyűlölni,
de talán az érzést meg lehet szelidíteni,
együtt érző szánalommá alakítani,
tudva, hogy angyal volt egykor az ördög is,
gonosszá a cudar körülmények tették...
a szánalom az az érzés,
amiből akár még szeretet is születhet,
vele a kert békéje csorbát nem szenved.

2014. június 15.

Amikor a csendburok ...

Amikor a csendburok ...

Ne gondold, hogy csak a csalódás okozhat bánatot …

Mert hogyan is írhatunk a boldogságról, amikor fáj a szívünk.

Fáj a Kedves hiánya miatt, - fáj a távolság miatt és fáj az érintés, - a simogatás, - a csókok hiánya miatt.

Hisz ezek az érzések mindent jelentenek:

A legjobbat és a legrosszabbat

A kellemeset és a kellemetlent

És közben majd belefulladunk ebbe a csendburokba ..

Most a szomorúság mögém állt, vállamra helyezte súlyos kezét..

Ugye tudod, ha ketten cipelik ezt a terhet, minden könnyebbé válik ..

Hiányzol – nagyon hiányzol!

A szeretet nyelve

 A szeretet nyelve

http://youtu.be/kWXeuT9EhXs

Tudod arra gondoltam,
hogy a szeretetnek is
saját nyelve van,
de meg csak az értheti,
aki azt kitűnően beszéli...
az ő szava nem hamis,
soha nem a saját hasznát nézi,
a másikét mindig,
akkor is, ha nem azt adja,
amire az vágyik,
nem tömi sziruppal:
az a nyelv hamis,
amelyik szeretetet vásárol
bármi áron,
akkor is, ha azzal
árt a másiknak,
csak, hogy meglássák,
csak, hogy viszonozzák...
szeretet, ha megszólal,
a másikért beszél,
akkor is,
ha a válasz elutasító,
ha attól nem lesz szerethető:
hogy a másiknak mi a jó,
azt tartja szem előtt,
abban nem alkuszik soha,
nem segíti a szakadékba,
csak, mert a másiknak,
aki az ő nyelvét nem érti,
kedve ahhoz van...
a szeretet türelmes,
a szeretet kitartó,
a szeretet konokul bízik benne,
hogy egyszer észreveszik,
hogy majd őt is megértik:
s ha mégse,
a saját útját járja akkor is...
az ő útja csak az lehet,
amelyik
a másiknak a hasznára válik.

http://youtu.be/ca3phmCzb2M

2014. június 14.

Az emberi szív

Az emberi szív ...

Mindennek van elődje

Mindennek van elődje

Tudod arra gondoltam,
ebben a mi kis világunkban
mindennek van elődje,
a bizalmatlanságnak
a csalódás a szülője
arra tanít,
hogy nem szabad
senkinek sem hinni,
hogy becsap a látszat,
hogy biztonság
a három lépés távolság,
jobban nem érdemes közelíteni,
mert csapda van valami...
és valóban,
közel kerülve derül ki sok minden,
az is, hogy jobb lett volna
hallgatni az okos szóra:
de, ha előre valaki nem indul,
ha be az ablakon nem néz,
ha az ajtón be nem lép,
kívülálló marad örökre...
a csalódások
annyit nem érnek,
hogy miattuk
a lehetséges kincsről
önként lemondjanak.

2014. június 12.

Hajnali pír

Hajnali pír

Elköszön az éjszaka árnysötétje, a csillagok a végtelenben aludni térnek

Lüktet a távoli, messzi táj, felfénylik a horizont alatt a láthatár

Az ébredő hajnali pír felragyog, vizeken futkos a tündöklő sugár

Ébredő fák lombjai susognak, a reggelt köszönti a madárdal

Adni és kapni

Adni és kapni 

Tudod arra gondoltam,
hogy a szegény sokszor
várja a segítséget a gazdagtól,
a gyenge az erőstől, és igen, jó,
ha, akinek sok van,
az ad a nincstelennek,
de kikövetelni nem lehet:
szerencsésebb mégiscsak
erőssé, gazdaggá lenni,
mint folyton mástól koldulni...
és van úgy is, hogy a nincstelen
segítségül nem a másik vagyonát,
a másik erejét, de magáénak akarja
a másik szeretét, szinte elvárja,
mindegy is, hogy kitől,
a lényeg, hogy valakitől kapjon...
a szeretetet várja mástól,
pedig abból, a sajátból
átadni csak cseppeket lehet,
hiába is szeretné,
az a gazdagság nem az övé:
az ember helyzetén gyökeresen
csak a saját változtathat,
a saját vagyon, a saját erő,
és a saját szeretet,
másét használva
az ember csak koldus,
vagy épp bűnöző lehet:
egyszerre adni és kapni is,
az már az igazi boldogság.

2014. június 11.