Lélekben született ...

Lélekben született ... 

Tudod arra gondolta,
hogy az isteni gyermek, a Szeretet,
ha egyszer megfogan, ha világra jön
egy halandó lelkében, kicsi korban olyan,
mint a többi, de azután felnőtté válva
megteszi a maga különleges csodáit:
vétkest oldoz fel a bűnei alól,
fagyos lelkeket melegít,
teszi jobbá a világot...
sokan, mint egy idegent,
mássága miatt gyűlölik,
hisznek benne mások,
de egy rossz pillanatban ők is elárulják,
aztán egy napon keresztre feszíti az,
akiért jött a világra,
a kereszten hal kínhalált...
(szülőanyja fájdalmak közt elsiratja,
még ő is hitetlen,
hatalmas erejében nem eléggé bízik)
hogy aztán harmadnapra életre kelljen,
mert az isteni gyermek,
ha pénteken éjszaka megölik,
vasárnap hajnalra feléled akkor is...
van, aki nem hiszi a feltámadást,
csak akkor, amikor rajta
az ismerős sebeket meglátja,
s a szeretet, aki a lélekben született
a lélekben folytatja az életet.

2014. március 19.

Elszáll az idő ...

Elszáll az idő ...

http://www.youtube.com/watch?v=QCK7hrteeG4

Lement a Nap.

Aranyporral szórva be az égi udvart.

Csipkésen rajzolódik ki a sápadozó alkony.

Titokzatos összjátéka a természetnek és a bennünk lévő érzéseknek.

A nagy fák, bokrok szomorúan bólogatnak a kertben.

*

Fahéjas illat lengedez az estben,

az ablakon át ezüst fény dereng

virrasztanak velem a csillagok,

a Hold körüli ragyogó mécsvirágok

szétfoszlódva az égi udvaron

az éji, vibráló mozdulat rengetegében

*

Elszállt felettünk az idő. Ezüst szálak csillognak hajunkba.

Az élet egyszerű lehetne ...

Az élet egyszerű lehetne ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az élet olyan egyszerű lehetne,
ha az ember csak egyetlen szabályt
betartani képes lenne, egyetlent,
látszatra igencsak egyszerűt,
ami teljesen jogos elvárás,
az égiek már
annak az egynek
a szem előtt tartásával is
elégedettek lehetnének...
abban az egyben benne van
az összes parancsolat,
és az az egy azt kívánja,
hogy a halandó ne ártson,
fájdalmat tudatosan másnak
ne okozzon semmi áron,
akkor se, ha ōnmagát kímélí...
és azt az egyet is, de nehéz betartani,
mert sokszor nagy annak az ára,
kevesebb jut a Föld gyümölcséből,
annak, aki másra is gondol,
kínt magának okoz sokszor...
pedig övé lehet az egész világ,
mindent megtehet bátran,
átlépni csak egy pontot nem szabad,
azt a gyümölcsöt tilos leszakítani,
amelyikkel lehet másnak ártani...
csak azt az egyet
nem szabad megcselekedni,
amit sokszor betartani nehéz,
mintha az ember a másikéért
lemondana a maga boldogságáról.

2014. március 18.

Az életünk - mozaikkép

Az életünk – mozaikkép

http://www.youtube.com/watch?v=RZ58s-uKXS0

Az életünk olyan, mint egy mozaikkép. Sok-sok apró képből, kockából áll össze. Van, amikor könnyen illeszkednek egymáshoz a darabok, de van, hogy nem tudjuk összeilleszteni a kockákat.

Varázslatok, csodák, szépségek és mindennek az árnyoldala: elviselhetetlenségek, eltévelyedések. Sokszor hiába lévő akarat bennünk, hogy segíthessünk, hogy megtalálhassuk a visszautat. Az útelágazásoknál rossz irányt választunk, ami sajnos, a végtelenbe vezethet.

Vannak dolgok, amire magyarázatot soha nem találunk. Legalább is nem tudjuk szavakkal kifejezni, csak az érzéseinkben vannak, csakis a lelkünkben.

Gyertyákat, mécseseket gyújtunk, lámpát oltunk és ünnepélyesen, fájóan emlékezünk, a visszatükröződő fényekben, békességgel a lelkünkben, életünk árnyékképeivé válva.

Életnek értelmet a szeretet ad

Életnek értelmet a szeretet ad

Tudod arra gondoltam,
az életnek értelmet a szeretet ad,
de ahhoz,
hogy az ember szeretetet kaphasson,
először önmagát kell megszeretni,
és az csak úgy lehet,
hogy szerethetővé kell lenni,
hogy ablakot ajtót nyitva tartani
lehessen bátran,
rejtegetni való piszok ne legyen...
talán sokan el fognak menni úgy,
hogy be se tekintenek,
figyelem nélkül továbbmennek,
vagy a rendet észreveszik,
betérni félnének mégis,
ahhoz a bocskoruk túl sáros,
és még járhat arra tolvaj is...
de a rendre, a szerethetőségre
vigyázni kell annak ellenére
éberen kell lenni,
mert ahogy az ember
az otthonát nem kedveli,
ha nagy benne a zűrzavar,
becsuk, mindent elsötétít,
hogy a piszok rejtve legyen,
s ha a fény nem világít,
akkor tovább megy az is,
aki otthonra vágyik,
aki különben szívesen betérne,
tudván, hogy ahol világos van
éberen várnak ott:
a rendben tartott otthon
maradásra csábít a szíves fogadtatás...
mert van, hogy a " vőlegény" késik soká,
de egyszer biztosan megérkezik:
aki rendben tartja a legbelső otthonát,
a világra ablakot bátran nyit,
és a nyitott házba könnyen jut be a szeretet.

2014. március 18.

Józsefeinknek!

Józsefeinknek!

http://youtu.be/DsFkfeOpmGk

Gyönyörű napra ébredtetek,

még ha kint nem is süt a nap,
a boldogság szivárványa kísérje utatokat!
Boldog Névnapot kívánunk Nektek,
a szeretet vezérelje minden lépésteket!

A valós élet

A valós élet

Tudod arra gondoltam,
hogy a valós élet
tele van mesebeli elemekkel,
a legkisebb az úton mindig elindul,
de, hogy mi után megy,
mi vezeti, azt csak is ő tudja:
talán egy képzeletbeli csillag
a feje fölött mutatja az utat...
vándorlás közben találkozik sok jóval,
de talán annál is több rosszal,
az egyiket be kell fogadni,
a másikat pedig le kell győzni:
sokszor erő kell hozzá hatalmas,
de a győzelem,
és a jóval való táplálkozás
erősebbé teszi mindig,
ha megadja magát,
ha a harcban vesztes lesz,
a csillag, amelyik vezeti,
fokról fokra elhalványul,
végül az út is beszűkül,
mielőtt a célhoz elérne...
oda,
amerre a fényes pont
az utat mutatja,
talán épp az igaz szeretethez:
ahova a vándor,
aki nem küzdi le a gonoszt,
aki nem veszi vele föl a harcot,
aki neki megadja magát,
az el nem érkezik soha,
ő az életnek csak a vesztese lehet.

2014. március 16.

A fájdalom bennem ...

A fájdalom bennem ...

Megcsaltak az álmok

Bánatomra gyógyírt nem találok

Tekintetem kutatja a végtelent

A fájdalom bennem fészekre lelt

Visszaköltözik belém a tél nélküled

Hisz szívem csakis téged szeret

A szívnek nem mondhatunk nemet

A szívnek nem mondhatunk nemet 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy az út elején még jogosan
az ember szabadon szárnyalhat
egyik szerelemből a másikba,
míg nem egyszer azt gondolja,
kiteszi mondat közben a pontot,
ahova addig mindig csak vesszőt tett,
hogy eljött az idő megállapodnia:
esküvel fogadja,
hogy többé nem vágyik más illatra,
megelégszik azzal az egy virággal...
a két fél ház helyett szorgosan
egy közöset építenek ketten,
egy két lábon állót,
(a két láb a két ember)
aminek a közepén ott a gyermek,
egy, akár sokkal több is,
és szerencsés esetben jól van ez így,
az épület lehet akár egy palota:
de, ha időközben meggondolja az egyik,
és meggondolatlan odébb lép,
rázuhanhat a többire az építmény...
mert az ember azt gondolja,
hogy erősebb a bölcs ész,
mint az esztelen vágy,
és erősebb az oktalan szívnél is,
ezért aztán esküszik bátran:
még tán parancsolhat is a vágynak,
de a szívnek nem mondhat nemet,
a szívnek,
minek, ha ember az ember,
más választása nincsen,
mint az,
hogy megszakad fájdalmában.

2014. március 15.

Tatiosz - Dönts ...

Tatiosz 

Dönts ... 

 

Ringó fények felett

Ringó fények felett

Fájdalom markolja bús szívemet

Ringó fények felett hiányod kegyetlen

Megáll az idő, sodródom az érzésekkel

Képzeletem száll, elmerülök e szerelemben

Szárnyal a lelkem, öleli szívedet

Összeköt bennünket e mély szeretet

A fájdalom ...

A fájdalom …

http://m.youtube.com/watch?v=TIIRU1YkYZA

A szívemben néma a fájdalom

Az életem régen halott

A szavak is elnémultak

Hiányod a lelkembe ragadt

Álmatlan éjszakák, gyötrelmek,

szememből a könnyek gördülnek

Már nincs velem más, csak az angyalom

Csillagaimtól elbúcsúzom, mint

ősszel a sok levél az ágaktól

Vágyaimat elfújta az északi szél

Örök lesz a szívem csendje,

hisz Nélküled az életem értelmetlen

Magamban hordozom emlékedet

Lebegés volt, hogy öleltelek …

Halkan suttogom: kegyetlenül fájsz nekem

¤

A fájdalom – az életünk velejárója és szenvedést szül. Fájdalmunk lehet: ha elveszítjük azt, akit szeretünk, ha elhagyatottak, ha magányosak vagyunk – ha fizikai fájdalmaink vannak. Iszonyú fájdalmak bennünk – gyötrődik lelkünk, szívünk, – belül mardos a kín.

Bár az idő a sebeket begyógyítja, fájdalmaink bennünk maradnak, vagy elmúlhatnak. Arcunkra jeleket, rajzokat fest a fájdalom. Rejtett gyötrelmek, kínok - szemünkből könnyek, szívünkre fájdalomcseppek hullnak. A fájdalmaink nehezen, vagy egyáltalán nem múlnak el, de elgondolkodtatnak bennünket, szenvedünk, de más emberré is formálhatnak.

Együtt érzővé, megértőbbekké válunk.

A fájdalom ...

A fájdalom ...

Elrejtőzve velem

Elrejtőzve velem

Fájdalom gyötri szívem,

Könny  mossa szemem,

Emlékek élnek bennem,

Sóhaj száll a lélekkel

Vigasztalj meg, maradj velem

Szemedben csillagok fénye,

Ragyogón villan a végtelenbe,

Érzéseim mélyén elrejtőzve

Életünk értelme ...

Életünk értelme ...