Dicséretet érdemel ...

Dicséretet érdemel ...

Tudod arra gondoltam,
érdemel dícséretet az,
és méltán lehet büszke önmagára,
aki kínnal és verítékkel
elkészíti élete nagy művét,
de, csak mérhetetlen hálát érezhet
az, akit könnyű kis kezével
a múzsa megérint,
akitől kapja ajándékba,
aki az egészet a fülébe súgja...
és a szeretet is olyan,
hogy nehéz munkával
nem kell érte megkínlódni,
elég, ha van egy kívülálló,
aki lényével felébreszti
az addig alvót,
aki a másikat
a benne ébredő szeretettel
szinte megajándékozza,
valaki, aki talán nem is tud róla,
hogy más az élete fő művét,
neki köszönheti a szeretetét...
s azért van, hogy az ember
a benne életre kelt szeretetre
nem lehet büszke,
csak érte mérhetetlen hálás, annak,
aki akarva, vagy akaratlan,
életet lehelt a lelkébe.

2014. január 20.

A cél ...

A cél ...

Tudod arra gondoltam,
a cél, hogy az épület elkészüljön,
az építkezés folyamán a mű
jó esetben
egyre csak tökéletesedik,
míg azt a pontot el nem éri,
amikor a munka befejeződik,
amikor lakhatóvá válik...
de a használattól szépen lassan
megkopik, elveszti új állapotát,
végül, hosszú idő után
lesz használhatatlan rommá,
mint szinte minden,
amit alkot az emberi kéz,
sorsa az,
magának az alkotónak is,
megállíthatatlan a romlás,
ha végetér az építkezés
megkezdődik a kopás...
ilyen még a szeretet is,
ahogy róla azt gondolják,
készen van, lehet használni,
a gyümölcsét learatni:
ha ma nem építik tovább,
veszteni kezd a fényéből holnap...
de lehet a leépülést elkerülni talán,
magasabbra emelni, nap, mint nap
egy- egy új elemmel tökéletesiteni,
soha se hinni, hogy elkészült,
mert talán soha nincs kész az igazi,
mindig lehet hozzáadni egyet legalább...
a határtalan építkezés boldogság,
hogy hozzátapasztani lehet mindig
egy kis apró szeretetet,
úgy válik a világ legszebb,
soha se befejezett építményévé.

2014. január 20.

Könnycseppek

Könnycseppek

http://www.youtube.com/watch?v=XiMp0YCs644

Magányunk szigetén szívünkben fájdalmak sora.

Az álmatlan éjszakák komorságát oldva,

régen volt emlékek kísérik múltunkat.

Az álmok erdejében visszavágyva a múltba.

A szép álmok a virradattal tovaillannak.

Az elmúlt pillanatokat visszahozni nem lehet

A szempillák mögött forrón égető könnycseppek.

Az állatok ösztöne

Az állatok ösztöne

Tudod arra gondoltam,
hogy az állatoknak nincsen se okos,
se félrevivő tudata, de a célt nem ismerve is
célt nem tévesztenek, a helyes irányt
ösztönösen tudják,
mit kell tenniük, merre kell indulniuk,
megfagynának, ha maradnának...
s talán, mert nem ülnek össze okosan,
hogy az utat megtervezzék tudatosan,
mindig jó felé indulnak,
a könnyen botló tudat,
amelyik ismeri csak a járt utat,
őket nem viszi tévútra...
az ember mindent megfontol,
az ész felülírja,
az akarat harcol az ösztönnel,
de nem csak a gyilkossal,
még az ösztönös szeretetet is
két vállra fekteti, szabadjára,
friss levegőre szárnyalni nem engedi..
az ész mondja meg azt is,
hogy kit lehet, kit érdemes szeretni,
mintha csak a gazt és a nemes növényt
ugyan azzal mérgeznék,
így aztán, mert szeretet dolgában
nem az ösztöne után megy az ember,
amelyik talán, mint a madár,
a célt nem ismerve is a jó utat tudja,
könnyen eltéved,
mert az ösztön talán tévedhetetlen,
de az ész a szeretetet dolgában
teljesen járatlan.

2014. január 19.

... kong a harang ...

...kong a harang ...

Bús hangon kong a harang,

sodródó felhők alatt.

Szomorúság markol szívünkbe,

hisz a bánat is mindig ott van benne

Az idő rohan,

a szelek szárnyán száguld tova.

Könnyes szemmel emlékezünk.

Felhőfoszlányok az égbolton,

ébredő világ.

Az élet megújuló reménnyel a szívekben,

Az arany sugarakat ontó, ébredő nappal.

A tél bánata

A tél bánata

Alszik a természet, álmodik a táj. Megváltozott az égbolt is, távolibbak a csillagok is, minden oly idegenné válik, oly távolivá.

A fák, a bokrok téli színekben állnak, csak a fenyők, a tuják lombjai zöldellnek.

A bujkáló Nap alatt dideregnek a kis madarak. Csendes napok, siető léptű emberek,

kézen fogva siető párok, a csípős, szeles napokban.

A terek elhagyatottak, hűvösen állnak, a harangszó is ridegen bong a légben.

Néha egy eltévedt, fáradt falevél vitorlázik a föld felé. Szívünk tele van a tél bánatával, szürkeségével.

A szökőkút vize elapadt, nem fröcsköli szerte vizét.

Nyár és ősz együtt lépkedett el, de holnap már tavaszi ébredezést várunk az elmúlás után.

 *

Esténként becsukom otthonom,

szívemet is bezárom,

S mi fáj nagyon, ajtómon kívül hagyom

Fokról fokra ...

Fokról fokra ...

Tudod arra gondoltam,
fiatalság bolondság, úgy igaz,
de egy idő után az ember rájön arra,
hogy egyedül lenni nagyon ingatag,
szárnya sincsen, lába is csak kettő,
(két lábbal a szék is eldőlne)
így aztán kezd magának támaszt keresni,
mibe kapaszkodva könnyebb megállni...
keresés közben a kereső azt reméli,
hogy a támasz a vágyott komfortot,
az igaz szeretetet is magával hozza,
pedig az nem jön magától a világra,
hogy megszülessen,
nem elég támaszkodni,
támasznak is kell lenni, anélkül
a megálmodott rend felborul...
a szeretetet nem is lehet megkeresni,
talán önmagában nem is létezik,
fokról fokra, nagy kitartással,
felnevelni a picinyke magból
egymás közt kell,
két, egymásnak testi,
lelki támaszt nyújtó embernek,
akkor már csak
a csillagos ég a határ.

2014. január 18.

Csitáry-Hock Tamás - Lélekből valósággá vált ...

Csitáry-Hock Tamás

Lélekből valósággá vált....

http://youtu.be/LPVo4I0qflo

Lélekből énekelni -  mindig José Carreras könyvének címe jut eszembe. Mert ebben a két szóban megírja a titkot. Igen. Ő pontosan tudja, milyen érzés lélekből énekelni, hogy csak így lehet. Ahogy én pontosan tudom, milyen érzés lélekből írni. A lélekről. Csak így lehet. Lélekről csak lélekből. És tudom, ezt Ti is érzitek, amikor olvassátok az itt fellelhető gondolatokat, vagy fellapozzátok a Mosolyhidat. Ma már tudom, miért ért el Hozzátok, a szívetekhez, a lelketekhez. Mert lélekből írtam. Őszintén. Minden, amit az ember megtanulhat akár az ének, akár az írás technikai tudnivalóit tekintve, semmit nem ér, ha nem a lélek rezegteti a hangszálakat, vezeti a szavakat író kezet. És addig lehet énekelni, addig lehet írni, amíg vezet. Csak addig. Ezért minden kötet után ott a kérdés: lesz-e folytatás? És sokan kíváncsiak voltak már a Mosolyhíd után, hogy lesz-e folytatás. Én azt hittem, azt éreztem, hogy nem lesz, nem lehet. De most itt van, mégis, itt van a folytatás. A Mosolyszárnyak. Talán kicsit más. Vagy csak én érzem így...Most kiderül. Ahogy más is kiderül. Hiszen most itt az újabb kérdőjel: vajon lesz-e még tovább?  Lehet-e még újabb és újabb utakon megközelíteni a lélek rejtett zugait, a szív titkos vágyait, érzéseit? Lehet-e újabb módon kifejezni a legszebb emberi érzést, a legfontosabb élményt? Lehet. Tudom, hogy lehet. A kérdésre a válasz mégis: nem. Folytatás nem lesz. Legalábbis, ami e két kis könyvet illeti.  De lehet más. Lehet mégis következő. Hiszen a lélek vezet, és a  szívem, a lelkem vágyik szavakba önteni mindazt, ami benne van. Igen. Ölelést, érintést,  hangot, szemeket, illatot, ízeket,  színeket, tájakat, álmokat, vágyakat, és azt is, ami ma még  megfogalmazatlanul ott rejtőzik. Mindent. Mert ott van...  Mert  létezik, és vágyom újabb ajándékká formálni. Egy másik ajándékká. Mert létezik ez az ajándék...

Józsinak!

Józsinak

boldog születésnapot!

http://youtu.be/PGcV_8PxTcg

Mátécska - Boldog Születésnapot!

Drága Kicsi Mátécska!

Boldog Születésnapot kívánunk! 

http://youtu.be/t-I8VlRtEj0 

Érdemes e?

Érdemes e? 

 - Sokszor megállítanám az időt - vagy éppen felgyorsítanám? - Szeretném, ha ragyogó kék lenne az ég, sütne a nap és ezek a pillanatok örökre megmaradnának - Sokszor szeretnék visszamenni egy-egy pillanathoz - szeretnék visszamenni, időben, - térben - sok dolgot meg nem történtté tenni - és szeretnék sok mindent újra és újra átélni ...

- Kezed érintése, amint elhaladsz mellettem, -  olyan könnyed - Ez az érintés tartja bennem a lelket a legnehezebb napokban - 

- A távolság sok mindent megmutat - megmutatja mi az, amiért újra érdemes szenvedni, tűrni, - de ugyanúgy szeretni - vagy még jobban - 

- Mikor érzed, hogy örömet adtál és boldogságot kaptál - mikor ezek csak "pillanatok" és utána újra a magányod, az emlékek maradnak és a némaság - vajon érdemes e? - Érdemes e élni?

Bízni tudni ...

Bízni tudni...

Tudod arra gondoltam,
ahhoz, hogy az ember
bízni tudjon a világban,
előbb kellene hinnie
önmagának...
abban sokáig nincsen is hiba,
míg az élet egyenes iskoláját járja,
nincs vele sok gondja, de, mikor eljut
egy nehezen megmászható hegyhez,
kegyetlenül nehéz vizsgához,
akkor, előbb, vagy utóbb,
talán mindenki meghátrál,
(ki előbb, ki később)
még azt hiszi messziről,
hogy ő képes mindenre,
könnyen veszi az emberség
legnehezebb próbáját is,
de az akadály legyőzi mégis...
minél jobban bízik,
annál nagyobbat csalódik:
a legyőzhetetlen akadályt,
talán pont az ördög tette elibe,
Isten olyat biztosan nem állít...
de talán ember esélytelen
Luciferrel szemben,
jó, ha ezt tudja, azért önmagából
ki, teljesen nem ábrándul,
és elnéző lesz a többiekkel is,
akiknek segítségük nincs,
akik mellett nem áll ott még
az isteni szeretet őrzőangyalként.

2014. január 16.

Müller Péter - Most és mindörökké

Müller Péter 

Most és mindörökké

A szeretet ...

A szeretet ...

Tudod arra gondoltam,
hogy van szeretet gyermeki,
és van anyai,
ami a nagyra nőtt,
valódi, felnőtt szeretet...
az egyik, a gyermeki,
viselkedik gyermekként,
magában életképtelen,
kapaszkodik foggal és körömmel,
a másikat legszívesebben
csak magának tudná,
szorítja annyira,
hogy az a levegőt is alig kapja:
ilyen az, míg a szeretet csak
gyermekcipőben van...
és van olyan rendellenesség,
mint ahogy az ésszel is előfordul,
hogy a fejlődésben megreked,
úgy a szeretet is örök gyermeteg marad,
nem követi a testnek a növekedését,
az időnek a múlását...
ha a szeretet normálisan fejlődik,
egyszer felnőtté, anyaivá válik,
aki, ha kell, odaadja a szívét is,
s ha az a másik vele elbotlik,
vigyázatlanságában töri darabokra,
akkor is csak az a legfontosabb,
hogy ő, a szeretetnek az alanya
meg ne sérüljön,
hogy aki azt a szívet összetörte,
azt ne érje még egy karcolás se,
az a boldogság, ami az ő boldogsága.

2014. január 16.

Szerelem van Szerelmem!

Szerelem van Szerelmem!

Hol lakik bennünk a szerelem érzése? Hol vannak ezek az érzelmek, amikor éppen nem vagyunk szerelmesek, és honnan törnek elő fékezhetetlen örömeikkel és fájdalmaikkal, amikor ránk köszönt a szerelem érzése? Ki tudja ezt? Mi a csuda is az a szerelem, és mikortól érzi azt az ember és meddig, és miért, hogy már megint szerelmes? Ugye, mennyi – mennyi kérdés?  .. és a válasz csak ennyi: egyszerűen érzem, hogy szerelmes vagyok ..