Nem feladni

Nem feladni

Tudod arra gondoltam,
sokszor fájdalmas dolog
feszegetni a határokat,
pedig talán érdemes
a beteg kart mozgatni
túl a megszokott fájdalmon is,
odáig merészkedni,
amiről az ember azt gondolná,
hogy az már kibírhatatlan,
nem nagyon,
csak mindig egy keveset,
s akkor talán eljön a nap,
hogy kitolódik a határ,
messzebb kerül
küszöbe az elviselhetlennek,
s ha jobban mozog a kar,
az élet is szebbé válik...
persze a fokozatosságot be kell tartani,
mert különben többet árt a torna,
mint amennyire
hasznára van az embernek,
aki sokszor elzárkózik
a lélek fájdalmától is,
önmagát gyógyszerekkel kábítja,
pedig, ha mindig beengedne egy kicsit,
kijjebb tolódna
az elviselhetetlenség határa...
és talán így van a lehetetlennel,
az elérhetetlennel, a távolival:
a határok tágítgatásával,
kitartó munkával
egyszer talán azt is legyőzheti,
csak nem szabad idő előtt feladni.

2013. aug. 7.

Minden olyan határtalan

Minden olyan határtalan

A napok telnek sorban

Minden olyan határtalan.

Kelsz, - vagy, - teszed a dolgodat,

este lefekszel és hallgatod az

éjszakai csendet magányosan.

Néha felcsillan a reménysugár,

de az új nap megint semmibe vész.

Már semmit nem akarsz az élettől,

és újra csak azt kérdezed :

Mondd! – tudod, hogy minek is élsz?

Haladékot kapsz az éjszaka közepén.

Látszattal ...

Látszattal ... 

Tudod arra gondoltam,
az ember nem szívesen csalódik,
és nem is szeret csalódást okozni,
megtesz mindent mégis,
a kényelmét is feladja,
feszeng a szűk ruhában,
a nem rá szabott gondolatban,
tán még a lelkét is csicsás rongyokba zárja,
hogy szebbnek, jobbnak,
okosabbnak látszódjon,
a látszattal fedi a valóságot,
mert azt hiszi,
egyszerűbb eltakarni,
mint szebbé, jobbá, okosabbá válni...
minél tökéletesebb a smink,
a mezítelenség láttán
annál nagyobb a csalódás,
hazugságra is képes az ember
a minél tökéletesebb látszatér...
csalódást okoz minden mezítelen,
ki addig a legszebb sminkbe öltözött:
igaz, bátorság kell az igazsághoz,
tökéletlenül mutatkozni pőrén,
kritikának kitenni a nyers valóságot,
púder nélkül az arcot,
ahhoz kell a bizalom,
hogy talán nem érdemes rejtegeti,
hátha van valaki,
aki benne az álmát felismeri...
csak mezítelen önmaga az ember,
s aki nem mutat mást,
az nem okozhat csalódást:
talán sokaknak nem fog tetszeni,
de hát nem is kell tetszésből annyi,
elég az, akivel egymást keresik,
akit a mezítelensége segíti,
ki nem téved el az álarcosok tömegében.

2013. aug. 7.

Imába foglalt szeretet

Minden érintésben

(Imába foglalt szeretet)

http://youtu.be/FD5QpzoI37o

Mesebeli világban ...

Mesebeli világban ...

http://www.youtube.com/watch?v=W59riggw55E

Mesebeli világban pihenünk.

Még alszik a táj, alszik a kert, alszanak a vizek.

Álmaimban feléd megyek, Neked szólnak a melódiák.

Rád emlékeztetnek a fák, a virágok, a hegyek, a völgyek.

Te vagy az éj, a csillagok, a Hold.

A rózsák szirmaiban téged látlak,

bennem élsz pilláimon keresztül.

Árnyad vagyok, sodródom a szelekkel,

a felhők között ragyogó szemed fényében.

Tovaszáll az éjszaka angyala, a hajnal kapuja nyílik.

Kézen fog egy új nap ébredő fényeiben.

Kilépve a napra, fürödve a sugarakban,

a fák susogásában, a madarak napköszöntő énekében.

A rózsák eső-gyöngyszemei

A rózsák eső-gyöngyszemei

http://youtu.be/e2SYtntLrYU

A rózsák virítanak az esőben,

guruló gyöngyszemek szirmaikon

Selyemgombolyagok a tiszafán,

a leveleken lefutnak a cseppek

Szökellnek a madarak az ágakon,

párjukkal csivitelve évődnek

A feltámadó szél szétkergeti a felhőket,

végét vetve a nyári esőnek

Visszasírni a gyerekkort

Visszasírni a gyerekkort 

Tudod arra gondoltam,
az ember a gyerekkorát
sokszor sírja vissza,
hiányzik a régi otthon,
a szülői ház, de talán,
amit legnehezebb nélkülözni,
az a tiszta lélek, ami a gyermek
elvitathatatlan tulajdona,
ha az meglenne,
sokkal könnyebb lenne,
belül az ember örök fiatal lehetne,
ha nem is a tudatlan, de az ártatlan...
aki vágyik, az talán
a tisztaságba
vágyik vissza,
pedig nem kell messzire mennie,
akit keres, az el nem veszett, megvan,
ő maga az, csak, mint a kis Bence,
aki a felismerhetlenségig kormos lett,
nem csak kívül,
de belül is öregség világába bújt...
magára is ismerne,
ha megmosakodna,
ha a lelkét tenné tisztába,
s ha a test már vissza nem is fordulhat,
a lélek lehetne ugyan az,
az oly sokszor visszasírt:
s talán gyermekként
az öregséget is könnyebb viselni.

2013. augusztus 6.

Szeretet utánpótlás

Szeretet utánpótlás

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember, aki az életből,
ebből a vagyonból
megkapja a maroknyi jussát,
úgy gondolkodik sokszor,
hogy egy van belőle,
azt ki kell használni jól,
semmit se beletenni,
amit lehet mind kivenni,
végül egyéb nem marad belőle,
mint ami emészthetetlen,
ami nem jó semmire...más
a párnája alatt rejtegeti a kincset,
miközben az évek múlnak,
az élet egyre csak inflálódik,
nem ér többet végül
egy halom papírnál...
más pedig mindenét befekteti,
az életét rossz helyre teszi,
nem, hogy nem kamatozik,
de rámegy a gazdagsága mind....
és van talán olyan is,
aki az életét a szeretetbe fekteti,
sokan sajnálják, sokan megmosolyogják,
bolondnak gondolják mások,
pedig talán az ő élete soha sem üresedik ki,
a szeretetből utánpótlás mindig érkezik.

2013. augusztus 6.

Szépség ...

Szépség ...

Tudod arra gondoltam,
ahol a szépség megjelenik,
ott olyan erős a kisugárzás,
ami elvakítja a szemet annyira,
hogy a gyönyörködő mást már
nem képes észrevenni:
a látás csak az idővel tisztul ki,
akkor látja meg a szem,
hogy sokszor a ragyogó külső
eltakarja a lelket,
azt, amire az idő során
a sok szenny rárakódott...
olyankor csalódik az ember,
aki balgán gondolta,
hogy a szép külső takar
legalább oly ragyogó mélységet...
de nem csak a test szépsége,
vakító lehet a lélek megnyilvánulása,
amelyik átragyog,
s eltakarja a kevésbé szép külsőt,
úgy még egy csúnya békát is
meg lehet szeretni,
ez a vakság nem múlik el,
erősebb a lélek fénye mindennél.

2013. aug. 6.

Augusztus ízei

Augusztus  ízei

Betakarított gyümölcsök, learatott, érett gabona, frissen sült, új kenyér illata,

a kipréselt szőlő mustja, vaduló szelek, hűvös esők, halványodó fények csóvája,

búcsút intünk a nyárnak

magasra szálló tűzfények

méhek és madarak zaja mézédes gyümölcsök illata, íze, harmatgyöngyös hajnalok,

az égbolt rózsaszín-lila csipkéje, rohanó folyók lecsendesülése,

rózsák fürdenek a fényben, még aranysugár folyik a Napból, a szél erősebb, olykor vad heve,

csípősebbek a csillagos éjszakák, még mosoly szövi át álmainkat

csillagtüzek játszanak az üvegen, a Hold ezüst ábrázatával ül, az augusztusi csillaghullásban

Az álom ...

Az álom ...

Az álom bár nem valóság, de mégiscsak a valóság italából töltekezik vagy a valóságot itatja az elkövetkező napokon.

Háy János

*

Minden álomból lehet valóság, s a múlt valóságai lassan elmerülnek az idő és a messzeség álomszerű ködében.

Fekete István

*

Az álomnak jelentése van, amelyet a valóság formált jelképessé, vagy az álom a maga szimbolikájával csatlakozik a jelképes jelentésű létezéshez.

Murakami Haruki

Az éjszaka világa ...

Az éjszaka világa ...

http://www.youtube.com/watch?v=yzKOpodwbug

Homály borul a városra, készülődve az estére, az éjszakára.

Fények gyúlnak az utcákon, tereken, lámpák az otthonokban.

Pici gyerekek mélyeket pislogva – bebocsáttatást kérnek álomországba.

A nappalok fáradt terhei súlyként nehezednek ránk.

Szemünk sarkában égető könnyek gyűlnek.

Az éjszaka szürke, végtelen alagút, szomorú, mégis megnyugtató világ.

A lelkeket betakarja a jótékony csend és angyalok szállnak velünk az álmokban.

Megtalálni ...

 Megtalálni ...

http://youtu.be/qPaJfbWZd_4

Tudod arra gondoltam,
hogy minden kornak
a maga jellemzője megvan,
először,
mint egy kis földből előbukkanó ér,
ami egyre terebélyesedik,
lesz belőle szelíden csordogáló folyó,
ami azután, ha nem vigyázzák,
kíméletlenül kimegy a medréből,
kezelhetetlenné válik,
elfoglalva a termőföldet
okoz hatalmas kárt,
s ha egyszer elvisz mindent az ár,
az ember rákényszerül,
hogy kezdjen egy új,
egy másik, lehet,
hogy bölcsebb életet…
talán a napjainkra,
ami már tart nagyon rég óta,
leginkább jellemző az üzlet,
először kötötték kicsiben,
de mára már lassan
elönti a legkisebb zugot is,
üzlet lesz az egész világ,
a szeretet helyét fokozatosan betölti,
az ember észre sem veszi,
még azt gondolja magáról,
hogy ott van benne a szeretet,
mikor már azon gondolkodik,
mit is kap érte cserébe…
az üzleti világban fontos
a megfontolt számítás,
adásra, csupán a szeretetből,
csak a rossz befektetők gondolnak,
örömét egyre kevesebben érzik,
s ha egyszer elönt mindent az ár,
ha már az üzletről szól a világ,
a szeretet veszíti el a termőképességét,
s az értelmetlenséget meglátva,
talán az ember elkezdi
az egészet újra felépíteni,
ahol lehet, hogy a tiszta,
érdek nélküli szeretetet is megtalálja.

http://youtu.be/KIgR-q6Wt3E

2013. augusztus 05.

Wass Albert - A szavak ...

Wass Albert 

Titkokat súgnak ...

Titkokat súgnak…

Fodrozódik a tó vize

nyári szellő borzolja

A Hold ezüst ruhájában

illeg – billeg a víztükörben

A parton titkokat súgnak,

a zizzenő bokrok, a fák

De tudom, nem mesélik el

lelkem mély bánatát,

hiányod iránti fájdalmát.