A szeretet, a szerelem csodálatos játék ...

A szeretet, a szerelem csodálatos játék …

https://www.youtube.com/watch?v=N56RbF-H0nA

Tudod arra gondoltam,

hogy a szeretet, a szerelem,

míg csak él a képzeletben,

addig egy csodálatos játék...

és valóban, kezdetekben,

mintha az ember őket ünnepelve

labdázna a csillagokkal,

de ez még csak a kedvcsináló,

(később megéget sokszor a csillag)

s aki csak játéknak veszi,

aki nem megy tovább,

aki nyalogatja a sebeit,

aki nem mélyül el benne,

az már elbukik

az első próbatételen…

vizsgák sokszor vannak,

előbb vagy utóbb sokan

abba is hagyják

a nem könnyű iskolát,

ami minden pillanattal

nehezebb lesz …

van, aki összeszorítva fogát

mégis csak folytatja,

de végül meg csak az marad,

aki szívvel és lélekkel,

csinálja egyre mélyülő szeretettel…

ha egyszer valaki mestere lesz,

annak már talán

áthidalhatatlan akadály

nem lesz több:

amit a szeretetért

szeretetből tesz,

egyáltalán nem nehéz annak,

aki nem bukik meg az elején,

aki kiállja a nehéz próbákat,

aki elmélyül a tudományában,

annak valóban

olyan lehet a szeretet,

mint nyári éjen

veszélytelen

a csillagokkal játszani.

2012. július 09.

Vén október

Vén október 

https://www.youtube.com/watch?v=zplAf9TcAkY

Aranyló, színes ősz,
Üdén virít a lombtakaró,
Fagyos az éjszakai levegő,
A hajnalokban a dér fehérlő
A patak vize hidegen csobog,
Zörgő levelek a faágakon,
A Nap is már fagyosan kél,
bár nappal még izzik a fény,
De sugara már nem izzaszt,
Csak enyhén meg-megsimogat
Az est homályosan dereng,
A Hold sugara is csípősen ölel
Itt van a vén október

https://www.youtube.com/watch?v=6w0WVVrWn4w

A szeretet versenyre kelhet

A szeretet versenyre kelhet 

https://www.youtube.com/watch?v=KBoSp-Fsn08

Tudod arra gondoltam,

ez a mi világunk

nem csak szépségben,

természeti kincsekben,

változatosnál változatosabb

színekben,

jobbnál jobb illatokban,

de különleges ízekben,

aromákban is tobzódik…

de vegykonyhájában

a teremtő ember

feltalálta

a mesterséges ízeket,

ami talán

nem is lenne akkora baj,

ha lehetne választani,

ha az eredetihez

könnyű volna visszatérni…

de az olyan már,

mint a harsány,

az erőltetett röhögés mellett

a szívből jövő mosoly:

az új ízek harsánysága

észrevétlené teszi a valódit,

a megismételhetetlent,

az istenit…

az örökös ricsajban

a fül megsüketül,

aki úgy él,

az idővel

 meg nem hallja

a szót, a halkat,

a csendes muzsikát…

annak zajra

mindig nagyobbra

van szüksége,

egy kevéskét,

hogy halljon belőle…

az ember,

a mesterséges dolgok

teremtő istene

megteremtette

a vásárolható örömöket,

amik mellett

a valódiak eltörpülnek,

harsányságuk miatt

érzéketlenné válik

az ember a természetesre,

a mindenhol megtalálhatókra…

talán az egyetlen: a szeretet,

ami a többivel versenyre kelhet,

ha az ember észreveszi,

ha nem megy mellette el

a kirakatban csábítóan mosolygó

lélek nélküli árúért.

2012. július 08.

Szívem tisztelegve érez ...

Szívem tisztelegve érez …

https://www.youtube.com/watch?v=yDXNRxcIPtI

Gyertyák fénye árnyakat rajzol az estében.

Olykor borzongató emlékeket idéz.
Utamon mindig emelt fővel jártam, tanultam, dolgoztam,

szerettek és szerettem.  Szívem tisztelegve érez, a barátságok ma is fontosak nekem.

Szemem és lelkem öleli a természetet,

nyitott a csodára, a szépre és a szeretetre.

Reményben éltem, megőriztem magamban az emlékeket.

A földön jártam.

Soha nem kívántam mennyországot,

de lelkem a csendben vágyakkal szárnyalt.

Szolgált a szerelem, s szolgája is voltam.

Volt magányban részem, ültem a felhők szélén,

a fényben mosolyogtam.

*

Születtem, éltem, voltam.

Már rokkantan, megtörten, megöregedve élek.

Hajamban ezüst szálakat festett a múló idő. Az élet eljárt felettem.

Lassan lépkedek sorsom végső ösvényén.

Ha mérlegelünk ...

Ha mérlegelünk ...

 https://www.youtube.com/watch?v=KmUMvShEq-E

Tudod arra gondoltam,

amikor az ember mérlegel,

sokszor jut arra az eredményre,

hogy az életét elrontotta,

és talán sokszor el is rontja,

ha nem is szándékosan:

vágyik a tökéletes útra,

de a jó útra tudatosan nem lép,

(talán mert rossz a híre,

de a hírt azok keltik,

kik még soha rá nem léptek)

útra, amelyikről a jóság

messziről is látszik már,

(a mesékből lehet ismerni rá)

de göröngyös az első útszakasz

nem mindig járható könnyen…

kevesen is indulnak azon,

azért azt gondolja,

aki töpreng az irányon,

hogy talán mégse olyan jó,

tán a balekok útja az:

és elindul,

hol a biztosnak hitt siker útján,

hol az alakoskodás sötétjén,

vagy a délibábos látszatén,

de van még út rossz számtalan...

lehet, hogy azok

ideig óráig jól járhatók,

de biztosan vezetnek

a mélységes szakadékhoz,

míg a jó út

elvihet a szeretethez,

(rossz, ami oda nem vezet)

vele lehet

az életet akár játszani,

(másképp minek élni)

persze, mint minden játékot

azt is

halálosan komolyan kell venni…

szomorúság, fájdalom

azon az úton is megterem,

de soha nem a szeretet:

okozója mindig a szeretetlenség,

s ha kerül sor végső búcsúra,

azon az úton

 a remény akkor is megvan

a találkozásra

egy másik világban…

attól a világtól

szeretet nélkül

nincsen mit várni,

nincsen mit remélni,

ha ő nem várhat,

vagy ha rá nem vár ott senki.

2012. július 06.

Őszi szél, köd ...

Őszi szél, köd … 

https://www.youtube.com/watch?v=zplAf9TcAkY

A nyárban suttognak, zsongnak a fák a szélben. Az ősz zúgatja a sárguló falombokat, zizegteti a sárguló faleveleket, csörgeti a száraz ágakat. Az őszi szél még langyos, de már belénk bújik és csípősen fut át rajtunk. Hozza és szétkergeti a ködöt. Zúgatja az örökzöldeket, a kis madarak fázósan csicseregnek haragos zöld lombjai között. Dió, gesztenye, makk – érett gyümölcsök a fák alatt, szőlőfürtök a lugasokon. Zöld és sárguló levelek potyognak, sodródnak a szélben. A tanyák körül az ősz illata szállong, fanyar füsttel keveredve. A kéményekből tekergő füst száll fel. Már fáradtan állunk meg az őszi délutánokban, a felhők gomolygása alatt.

A reggelek szürkék, már csípősek. Nehezebben világosodik. Később még látni a Napot és jól esik finom simogatása, de már fázósan húzzuk össze kabátunkat magunkon.

Az alkony is hirtelen száll ránk. A hosszú, őszi esték hangulata ölel bennünket. Szemünkben fényszikrákat vet táncolva a tűz pattogó lángnyelve, meleg simogatása.

A tiszta, éjszakai égbolton hidegen szikráznak a csillagok.

A csend szétárad köröttünk, sóhajok szállnak az álmokban, míg lassan ránk terül a fáradt nyugalom, a béke vagy hallgatjuk rendszertelen szívverésünket az álmatlanságban.

Magunkhoz szorítjuk az emlékeket, várva a jótékony álom legyintését, a hideg ragyogású reggel érkezését.

Megszerezni, megtartani ...

Megszerezni, megtartani ...

https://www.youtube.com/watch?v=_QUnhYQRyvo

Tudod arra gondoltam,

amikor valamire

valaki nagyon,

mindennél vágyik jobban,

s végül megszerzi magának

sokszor nagy nehézségek árán,

akkortól a nyugalma

eltűnik könnyen,

mert megszerezni

még nehezen is könnyebb,

mint megtartani,

különösen,

ha az egy másik ember...

mert úgy igaz:

mindenkinél van szebb,

jobb és okosabb,

és az mind

veszélyt jelenthet

a megszerzett,

tulajdonosnak érzett jogra...

a veszély fennáll,

míg csak az ember él,

nyugodtságot az adhat,

ha a másik már biztosan

nem kell senkinek,

vagy ha a szeretet akkora,

hogy megérzi a másik,

mert nem érezni lehetetlen...

akkortól az ember

érezheti magát biztonságban,

mert mindennél van még jobb,

még szebb,

de az igaz szeretetnél igazibb

nincsen, az olyan kincs,

amire mindenki vágyik,

aminek vetélytársa sincs,

felelet rá más nem lehet,

mint maga az igaz szeretet.

2012. július 05.

Őszi mosoly

Őszi mosoly

https://www.youtube.com/watch?v=1rBFIYCO_Gk

Szép őszi délután . Padok sora a téren.

A lombok között játszadozik a fény.

Magányosan üldögélek tolókocsimban

 a kellemesen simogató fényben.

Aranysárga falevelek zizzennek, pottyannak az avarban.

Ragyogó az égbolt, s az azúrkék tengerben

olykor fehér fodrokként úsznak tova a felhők.

Szeretem az őszt!

Aranyló, mély barna színei titokzatosan

kúsznak szívembe.

Sokszor elgondolkodtam már a természet csodáin,

hogy a zöld levelek elszíneződve,

elszakadva a faágaktól - hintázva,

táncolva libbennek le - különös hangot hallatva.

A még itt levő madarak csivitelve röppennek a Nap felé, 

egymással zajonganak valami felett csoportosan

a még színes virágok között, a park ágyásaiban.

A lombok őszi mosollyal szórják leveleiket,

a virágok szirmaikat.

Az ősz! Mi is az ősz? Az elmúlás?

Hisz hogyan nevezhetünk elmúlásnak egy olyan évszakot,

amelyik ilyen gyönyörű arany színeket ad, fest nekünk.

Boldogság? Lehet boldogságról beszélni az elmúlásban?

Mégis ez az aranylás a lelkünkbe, a szívünkbe dallamokat bújtat,

de hogy a tél morcosságában visszaadjon valamit ebből a csodából.

Szél fut végig a parton, még több sárgult levelet

szakít le az ágakról,

melyek zizzenve lebbennek a fák alatt elterülő fűmezőre

- az őszi égbolt alatt - csivitelő madárhangban.

Hát ez az ősz, - az elmúlás szelében ,

- sétálva csendes magányomban, úszva a gondolatokkal,

- a koppanó diószemek és gesztenyékben.

Szétoszló felszakadozó felhőkben ,

a mulandóság borzongatásában.

https://www.youtube.com/watch?v=LlXAz_OGsXw

Fentről nézve ...

Fentről nézve ..

https://www.youtube.com/watch?v=2K8e9PXBWfI

Tudod arra gondoltam,

fentről nézve a dolgok

kicsinek tűnnek sokszor,

lentről pedig óriásnak,

de az ember tudja jól,

 egyik sem reális,

legjobban látni a középről…

és ő is, az ember is

többfelől nézve

többféle,

innen látszik jónak,

másfelől gonosznak,

irigynek és adakozónak,

pedig valójában egy,

csak mást lát az elfogult,

mást a közömbös,

mást a rosszat kereső,

és mást a mindenáron

jóra vágyó…

de egyik se találkozik

a valódi másikkal,

meg csak az látja talán,

aki hosszan,

a bölcs szereteten keresztül

nézi középről,

 nem elfogultan

se erre, se arra,

nem is a vágyaihoz igazítva,

(az vezet a csalódáshoz)

de belőle meglátva

a valódit,

a felületes szemlélőnek

láthatatlant,

ami minden emberben ott van,

csak a szeretet szemével láthatót,

az Isteni lényeget.

2012. július 05.

Ősz

Ősz

https://www.youtube.com/watch?v=x94lIFONtN8

A láthatáron jelek erősödnek

mezők lobognak a kódorgó szélben

szélükön gurul a Hold,

a gondot kicsi tó nyeli,

a házak bánatát is

füvek kalászai magasba szöknek

nem vallanak be semmit

egy kódorgó, szeles őszi esten

Mióta világ a világ ...

Mióta világ a világ ...

https://www.youtube.com/watch?v=62sWpaQJRx4

Tudod arra gondoltam:

mióta világ a világ

a semmiből nem lesz valami,

csak a majdnem semmiből…

egy apró, látszólag

élettelen mag,

amelyik még el is rothad,

(bizonyíték arra,

hogy csaló a látszat)

csodás életeket hordoz magában:

szinte a semmiből

kerekednek egész erdők…

maga a holnap is

az elszáradt mának kicsírázása,

minden gyönyörűséges,

vagy kevésbé csodás hajnal

a tegnap virágba borulása…

(nem minden mának a magva

csírázik ki holnapra,

az az ő túlvilága,

de talán eljő majd

neki is

az új életet hozó tavasza)

a mag megszámlálhatatlanul sok,

s legtöbb közülük a mihaszna,

de vannak magok, amik kivirulnak,

csodák csodájára

olyan termést hoznak,

amik mennek ritkaság számba…

és vannak magok,

amik annyira pirinyók,

hogy láthatatlanok,

de életet magukban

ők is hordoznak,

ők a gondolatnak a magvai,

a világon van belőlük annyi:

különösen olyanok,

melyikek megteremnek

minden rossz talajban,

gondozni se kell őket,

élnek úgy is csúfjára a világnak...

de vannak a gondolatnak magvai,

amelyek időt állóak,

ők a magok,

amik a jövőt építik…

(csak az a sok gyom

el ne nyomja őket)

és a szeretetnek is

 talán magvai vannak,

amik várnak a sorukra:

időnként egy-egy kicsírázik,

de valami biztosan hibádzik,

talán nem szabad mindjárt kiültetni,

előbb kell palántázni,

hogy megerősödjön

 nevelgetni a lékben...

hogy nem megfelelő a bánásmód,

azért, hogy virágot

 nem mind hoz termést…

megszámlálhatatlanul sok a mag,

az igaz szeretet mégis kevés:

de valamiből minél kevesebb van,

 annál nagyobb az értéke.

2012. július 04.

Szívemben az ősz

Szívemben az ősz …

https://www.youtube.com/watch?v=NFwiQEMFKco

Halkan elosont felettünk a nyár

Hullnak a hervadt, sárguló falevelek

A távolban szemed fénye lobban

Átöleli, ringatja fájó lelkemet

A tereken, a parkban árnyak úsznak

Bús szél jajong a fák között

A padok mellett a lámpák fehér fénye

Szívembe az ősz mélán beköltözött

Elcsitulnak bennem a vad viharok

Elsimul, befészkel belém a szeretet

Szelíden, halkan suhannak az árnyak

Sötét mélyből villannak felém a fények

Álmomban hozzád mindig hazatérek

https://www.youtube.com/watch?v=lcFbGpDqnSU