A délibáb ...

A délibáb ...

https://www.youtube.com/watch?v=z2wJevkhung

     Tudod arra gondoltam,

különös jelenség a délibáb,

ami benne látható

az nem létező, valójában

az érzékek csalódása,

az ember azt is meglátja,

ami nincs is a valóságban,

sokszor csak azért,

mert szomjazik nagyon,

de az a víz nem oltja a szomját...

és az álom,

az is lehet egy ilyen:

akkor, abban a pillanatban

tűnik valóságnak,

(olyan is ölel, aki csak

a vágyakban teszi azt)

de felébredve

a szép, vagy akár a rémálom

vész a semmibe...

ami az éjszaka tűnik oly biztosnak,

az nem a szemet téveszti csak,

de iszonyúan tud fájni

a valójában nagy semmi…

az egész bolondos játéka

a képzeletnek:

és talán illúzió minden nappal,

ami eltűnik a semmibe holnapra,

az minden napfelkelte,

és naplemente,

és illúzió minden szerelem,

amelyik okoz

mérhetetlen boldogságot,

és talán annál nagyobb fájdalmat,

ha eltűnik a tegnapok homályában...

és csak illúzió talán

hitelesnek tűnő délibáb

a tovatűnő, hamar semmivé váló élet,

s az lenne az egész teremtett világ,

ha nem lenne benne ott a lélek,

és vele a végtelen szerelem.

2012. június 18.

Zene, - emlék, -

Zene, - emlék, - 

Földöntúli szeretet ,,,

Földöntúli szeretet ...

https://www.youtube.com/watch?v=GICD75djV9k

Tudod arra gondoltam,

az ember szereti a szépet,

szereti a hasznosat,

és sokszor

nem képes különbséget tenni:

oly nagyon azt a másikat,

vagy a másikban szereti

a szépet, a hasznosat…

s talán azért,

hogy a szeretetnek is van próbája,

kiderüljön: talmi, vagy valódi…

mikor elvirágzik a fa,

szereti-e az ember akkor is

mikor már nem hoz gyümölcsöt,

akkor is megmarad-e az érzés,

amikor se nem hasznos,

se nem szép,

ha árnyékot se ad a koronája,

akkor is szereti azt a másikat,

vagy keres szeretete tárgyául

egy virágzót,

egy gyümölcsöt termőt,

egy szépet, egy hasznosat…

mint az aranynak,

a szeretetnek is megvan a próbája,

az igazi arany a savat állja,

a valódi szeretet az idő viharát,

amikor a szépség csorbul,

amikor elfogy a hasznosság,

és még mindig ragyog

a teljes pompájában,

akkor tudható,

hogy igazi az arany,

valódi a szeretet…

s csak az Isten tudja,

mi marad belőle a halál után,

de talán

a porból és vízből lévőből

más nem marad,

az enyészetbe minden visszakerül,

de tovább él a valódi,

a folyton ragyogó

földöntúli szeretet.

2012. június 16.

Egy nap ...

Egy nap …

https://www.youtube.com/watch?v=NS99j7GbJDU

Egy nap, mikor fázva, egyedül ébredsz, csak egy pillanatra gondolj rám ...

Ahogy teszem én is, mióta megismertelek –

amióta tudom, milyen sokat jelentesz nekem ...

Aki mindennél fontosabb, akinek a boldogsága ennyire fontos nekem,

mint a Tiéd.

A szívemben, a lelkemben őrizlek és ennél a gyönyörű érzésnél

és emlékeknél soha nem fogok szebbet találni...

Hiányzol! Hiányzik, hogy nem mondhatok el Neked semmit, -

hogy mennyire szerettem volna Neked olyan sok szépet, örömet, boldogságot adni

- mindent - mindent Neked adni ...

Hiányzik, hogy nem érinthetlek meg, hogy nem éreztethetem Veled,

milyen jó melletted lenni...

Az érzés már itt marad nálam - a szívemben, a lelkemben ...

Már talán soha nem lesz jelentősége, már soha nem lesz alkalom mindarra,

amire érdemes volt életemben várnom...

Mindennél jobban akartalak, de sajnos, én nem lehettem csillag

- még pici csillagocska sem az életed egén ...

https://www.youtube.com/watch?v=TMOe-HHAyF4

EGYRE CSAK AKARTALAK –

EGYRE CSAK AKARLAK –

TÉGED AKARTALAK -  

TÉGED AKARLAK –

Virágoskert

Virágoskert 

https://www.youtube.com/watch?v=zpsjTl0pmmo

Tudod arra gondoltam,

a virágoskertnek a vétke: a gaz,

ami nagy gondot nem okoz annak,

aki, ahogy megjelenik,

egyenként kiszedegeti,

de ha azt nem teszi,

a gaz szétszórja magvait,

és a kert kezelhetetlenné válik…

jöhet a méreg, ami mindent öl,

vagy a nagy-nagy

szerelmetes türelem,

ami továbbra is

hosszú időn keresztül

eredményt nem látva

szedegeti egyenként …

a világ,

mint egy óriási virágoskert,

ahol a bűn a gaz,

amire lehetett volna vigyázni,

korlátokat állítani neki

még időben, de mára

elszaporodott annyira,

szinte kezelhetetlen,

okozhat változást

csak a teljes pusztulás,

vagy az, ami egyáltalán

nem látványos,

lehet, hogy a kertész

az eredményt se látja,

(olyan, mint diófát ültetni)

de egyszer talán hoz eredményt

húzni ki a kertből egyenként

a bűnt még csírájában,

s ha kevesebb szökken szárba,

kevesebb megy magba,

akkor talán

egyszer az összes elfogy,

s a kert majd ragyog

teljes pompájában.

2012. június 15.

Könnyezik az ég

Könnyezik az ég.

 https://www.youtube.com/watch?v=w8c2k0B-5GA

Könnyezik az ég. Pocsolyák az utcán, az udvaron.
Madarak fürdenek az eresz alatt.
Szürke felhők vándorolnak felettünk.
Mélyre hajlongva, jajongva - vad szél rázza a fákat,
verdesve az ablakokat.
Virágok bóbiskolnak a folyamatos esőben.
A vizeken fodrozódó hullámcseppek.
A Nap messze elbujdokolt.
Magára húzott takarója alól most lábujja sem látszik.
Monoton szürkeség!
Újra visszatérnek a nyomasztó gondolatok napjainkba.
Nedvesség sóhajt minden tagunkból.
Csönd.
Csak az esőcseppek kopognak a kéményben és az ablaküvegen.

A költő ...

A költő ...

https://www.youtube.com/watch?v=6HDniCebKzQ

Tudod arra gondoltam,

ha ember a költő: beszél

minél több másokhoz,

a gondolatainak

 verseinek a szépségét

szeretné megosztani sokakkal,

szeretne tanítani,

jó felé irányítani

a költészet segítségével

szépséget sugározni…

minél többekhez eljut

az okos, a szép szó,

 annál nagyobb az érdem…

de talán,

ha a költő a lélek,

belőle kifelé

a szeretet beszél,

ami az ő intim része,

nem szól tömegekhez,

csak ahhoz az egyhez,

az őt nem zavarja,

ha mások is hallják

akaratlan, akarva,

szeretetből mutat példát,

s ha kifelé beszél,

ha hangosan szól,

azért talán

hogy az egy

meghallja jobban…

tömegeket szeretni,

őket megszólítani

csak az egész képes,

a töredék,

az emberben lakó lélek,

csak töredéket,

egyedül azt a másikat,

nem az egész emberiséget.

2012. június 15.

Csillogó esőcseppek

Csillogó esőcseppek

https://www.youtube.com/watch?v=UVeDywJHERU

Felettünk egy felhőcsapat rohan.
Villám hasítja át a szürke eget.

Megnyílnak a felhők csatornái.
Dörgő robaj a végtelenből.

Kopogó, ömlő eső az ablaküvegeken.

Párás illatok szállnak a légben,

elandalítva, ölelve a monoton hangok.

Végig szaladnak az esőcseppek a lombokon,

Buborékot vetve a tócsákba.
Sír, jajong az ég, zokog felettünk.

Amilyen hirtelen indult, olyan hirtelen

csendesedik el és kitisztul az ég.

Az azúrkék égi óceánon kimosolyog a Nap,

Kristálygyöngyökként csillognak a cseppek.

Felhőárnyak úsznak tova.

Madárcsicsergés tölti be a végtelent.
Még egy-két elkésett cseppecske fut le

az ereszről és a tuja mélyre hajló ágairól.

Pillangók, bogarak nyitják szárnyaikat,

Turbékoló galambok repülnek az aranyló napfényben.

Hullámzik a mező, a rét a felszálló párában.
Friss esőillat ölel.

Benne él a lélekben ...

Benne él a lélekben ...

https://www.youtube.com/watch?v=4WWnAS5YM2A

Tudod arra gondoltam,

a világ nem színház,

és az ember nem színész,

de sokszor játszik benne darabot,

mintegy kitöltve vele az időt:

azok az élet hétköznapjai…

az igazi dolgok kevésszer történnek,

ők a ritkán előforduló ünnepek,

de ha egyszer bekövetkezik mégis,

a hatás,

mint valami ritka csodának

az utóélete: egy életre megmarad…

ami valódi, az a szívdobogás,

 nem lehet eljátszani,

 rémülete a szakadék szélén

kapaszkodó embernek

nem színház,

 nem kíván közönséget,

legfeljebb valódi segítséget…

színház minden, amit az ember

a külvilág számára megtervez,

színház az előre kigondolt,

az időzített ölelés,

akkor is,

ha a színész a szerepbe

magát tökéletesen beleéli,

valóságát maga is elhiszi...

 ha jó a színész,

csodás az összhatás,

az egész mégis hamis…

de ha a csók valódi,

ha a lélek összehúzódásainak

 eredményeként jön a világra,

az mindig olyan,

mintha csak az első,

a legkülönlegesebb lenne…

a valódiból sokkal kevesebb van,

mint ahogy azt az ember szeretné,

azért, hogy megírja, a valódit utánozza,

eljátssza, s mert csak színház,

vágyik a közönségre,

akkor teljes a kielégülése,

ha tanú is van a sikerére…

sokkal kevesebb van a valódiból:

az közönség nélkül is teljes egész,

a színház idővel a feledésbe merül,

(a jobb alakítás később,

a rosszabb hamarabb)

de ami valódi,

az soha el nem tűnik,

az benne él a lélekben

talán végig.

2012. június 14.

Emléksóhajokban az örök idő ...

Emléksóhajokban az örök idő ...

 https://www.youtube.com/watch?v=okSZGnvSMVo

Hegyek, völgyek, folyók, patakok, tavak, - virágos mezők, illatos erdők - minden, mi a természet, a csoda nekem: mindezt nagyon szeretem.

Szeretek üldögélni, hallgatni a neszeket a csendes, tücsökszerenádos esteken. Szeretem figyelni a vizek ringató lágyságát, amiben a hold ezüst uszályos ruhájában fürdik. Szeretem hallgatni a természet dallamait, melódiáit. A nádast, amint villog a lemenő nap fényében. A part menti fák csendesen susognak, bólogatnak, otthont adva a madaraknak, az apró kis élőlényeknek. A tó vizében csillagok reszketnek. A csöndes éjszakákon csak a békák szerenádja és a  tücskök ciripelése, bogarak zümmögése hallik. Árnyékok osonnak, ölelik a csendet, a házak felől kutyaugatást, az éj neszeit hozza a szellő. Az érzésben átölelő este, a messzire szálló emléksóhajokban az örök idő szövődik.

Szelíd ringatással ölel magához, szemem behunyva szárnyalok a csillagok, a fény felé, a csendes éjben, az én tündérvilágomba.

https://www.youtube.com/watch?v=KTlCx9z_UBA

*

Homokos, sekély patakpart

Leszálló esti szürkület

Vizi madarak szárnyalnak

Túlparti köveken árva fűzfa

Ágait mélyen a vízbe mártja

Szomorúságát, bánatát susogja

Vad szél tépi, levelét szakítja

Éjjel az ezüst Hold ringatja

Fénybogarak ragyognak alatta

Ha a lélek vajúdik

Ha a lélek vajúdik 

https://www.youtube.com/watch?v=CbsnpCVIk64

Tudod arra gondoltam,

kinek az ügyes beszéd

nem természetes,

aki életének egy szakaszában

volt dadogós,

az tudja igazán,

hogy milyen fájdalmas,

ha valaki nem képes

a gördülő gondolatait

gördülő szavakkal kifejezni,

és milyen örömteli

a gondolatot átadni könnyedén…

az ember olyan teremtmény,

kiben nincs mindig összhangban

a külső és a belső,

ami sok meg nem értést hozhat,

s elálmosodik a gondolat,

ha nincs hozzá tehetség,

ha nincs hozzá szó,

ha nincs egy másik,

aki őt megérti…

a gondolatnak nem mindig

hű tükörképe a szó,

pedig őszinte, nem hazug,

csak hiányzik az összhang,

ami végül is

az embernek fájdalmas…

és nem mindig van összhang

a test és a lélek között,

a test összevissza hablatyol,

s a lélek a sikertelenség láttán

megadva magát visszavonul,

de ott van,

mindenkiben ott van a pillanatot várva,

hogy végre magát megmutathassa…

és van úgy, hogy a fájdalom,

(talán épp a szeretet okozta)

megszüli a művészi alkotást,

de a lélek szülte festő,

a lélek által született zeneszerző

talán tudja pontosan,

annak milyen nehéz dolga van,

aki a saját lelkét segítené a világra,

milyen nehéz a helyzete másnak,

akiben még a lélek csak vajúdik,

megmutatkozni nem képes.

2012. június 12.

Az idő ezüstszálat fon ...

Az idő ezüstszálat fon ...

http://www.youtube.com/watch?v=Tc90-hyrweU

Szemében titkok bujkálnak,

hangja dallamos muzsika,

szívében szerelem lángja,

lelkében emlékek álma

Ölelő vágy fonódó karjaiba,

az idő ezüstszálat fon hajába

Szívében hordozza az emlékeket,

őrzőn őrködve bús álmai felett

árnyak és fények kísérik útját,

könnyek mossák fájó bánatát

https://www.youtube.com/watch?v=3RvwcrPwsL0