Köszönöm ...- A hajnal ...

Köszönöm …

A hajnal

 https://www.youtube.com/watch?v=H58NoJs_r2c

Valami megtörte a reggeli varázslatot...

Felriadtam ... Valaki letörölhetné a riasztó hajnali álmok könnyeit ...

Még mindig Érted sírok és sír a világ - még mindig őrülten vágyom Hozzád ...

Könnyeim folynak végig arcomon …Hullnak, ha sétálok és Rád gondolok...

Valami miatt mindig Hozzád, Feléd indulok gondolatban ...

Sírok, ha köd száll fáradt lelkemre... Rád gondolok , - didergek, - fázom, - reszketek a hiányod miatt ... Fáj a szívem, s belül kegyetlenül feszít ez a fájdalom ...

Tudom, mi az - szeretni valakit - szeretni viszonzatlanul ...

Az egyetlen bűnöm .. Bocsásd ezt meg nekem ...  Szeretlek! - még életem tart!

*

Köszönöm a felejthetetlen perceket

Köszönöm a könnyes éjszakákat

Köszönöm, - hogy szerethettelek ...

Égi király

Égi király

https://www.youtube.com/watch?v=BbetasIxj70

Tudod arra gondoltam,

nagyon szomorú látvány az,

ha fészkéből kipottyan

egy apró, épp hogy megszületett

kicsinyke kis madár,

használni képtelen a szárnyát,

pedig ott van a helyén neki, mégis

ki van téve mindenféle ellenségnek,

kiszolgáltatott szegény,

a homokban remegve vergődik,

nincsen gyámoltalanabb annál,

segíteni nem képes magán,

vége, ha a várva várt segítség nem jön…

s talán, mint az a repülni képtelen,

biztonságos otthonából kizuhant madár,

szeretet nélkül olyan csak a lélek is,

de ha a megváltó időben érkezik,

repülni csodálatosan megtanítja,

szárnyal mindig magasabbra,

fel a csillagos égig,

vagy még túl azon is...

határtalanok a szerető lélek képességei,

de szeretetlen: szárnyatlan madár,

boldogtalan, halálra vált,

míg vele a boldogságnak

gyönyörűséges, szivárványtollú,

magasan szárnyaló égi királya.

2012. május 20.

Kábult reggel

Kábult reggel

https://www.youtube.com/watch?v=KVA8FPf7XI8

Kábultan ébredek…

Kereslek, - kutatlak magam mellett, de csak a képzelet játszik velem …

Már sehol nem talállak…

Messze jársz tőlem – az álmom elillant , elnyelt a képzelet…

Távol, nagy messze jársz – már túl nagy a távolság –

Soha többé nem érhetlek el …

Mondd, gondolsz azért néha rám? –

rám találsz még egy-egy magányos pillanatodban?

Az álmokban, melyek már szertefoszlottak, - visszavársz e még?

*

Miért sírnak a fák?

Miért zúg a szél?

Mert hiányodat érzik, ahogy én.

A rég volt szerelem,

- Az el nem csókolt csók

Mind Téged akar, - ahogy én.

Sérült álmok

Sérült álmok

 https://www.youtube.com/watch?v=CIC4IG7WBQ0

Tudod arra gondoltam,

beteg levegőjű, beteg vizű,

beteg táplálékú világban

az egészség csak álom marad,

vagy az se, sérült világban

sérültek az álmok is…

bűnös világban

az ártatlanság is viszonylagos,

bűntelen élni szinte lehetetlen,

talán vannak kivételek,

de olyan kevesen,

másoktól elzárt távoli szigeten,

róluk nem beszélnek a hírek…

ahogy beteg világban

szinte lehetetlen

egészségesnek megmaradni,

(van aki már beteg,

s van, akiben lappang)

ahogy bűnös világban

az ártatlanság is

csak ahhoz képest az,

úgy a hitetlen világ levegőjében

a hitetlenség benne van,

feltétel nélkül hinni,

belélegezve a hitetlenséget

szinte lehetetlen,

amit az ember gondol annak,

az csak a hitetlenséghez képest az,

olyan, ami csodát nem csinál…

pedig csoda kell,

csoda nélkül az ember

soha se tudja meg,

hogy a hit

mekkora teremtő hatalom,

hogy a hit lelkeket gyógyít,

hogy szülője a hitnek,

mint a reménynek is:

az igaz szeretet.

2012. május 19.

Boldogság és szív ...

Boldogság; - szív ... 

Hársillat

Hársillat

 https://www.youtube.com/watch?v=Ij67ErZbFDg

Az éjszaka után ébresztő rapszódiákat zengnek a madarak.
Fürdenek a fényben, köszöntik vidáman a Napot.
Olykor hűsítő eső permetezi a földet. A csivitelő, daloló madarak
csőrükbe gyűjtik az eső gyöngyszemeket a levelekről.
Hársfalombok bókolnak, ontják virágaik illatárját.
Az illatorgia simogatja a lelkeket, megnyugtatja a fáradt
szíveket, átölel, elandalít.
Az est fátyla mögött a csendben, a tücsökkoncertben
kúszik a kábító ódor a holdfényes, csillagszikrás éjszaka felé.

Titokzatos világ

Titokzatos világ 

https://www.youtube.com/watch?v=mJZjuC986L8

Tudod arra gondoltam,

hogy a világ titokzatos,

mit, miért, hova,

értelmetlen vagy értelme van nagyon is,

az ember csak találgathatja,

de az biztos:

minden út elvezethet Rómába…

van út légvonalban,

van út hegynek fel, és völgynek le,

a vándor sokszor az utat

bozótvágó késsel maga csinálja,

van, hogy a földet kerüli meg,

de végül gyorsabban, vagy lassabban,

egyenesen, vagy cikk-cakkban

ha oda indul,

még ha ellenkező irányba

rakja is a lábait: eljuthat Rómába…

és mert minden lehetséges,

az is, hogy az ember valamikor

elindult a szeretet felé vezető úton,

s aki arra indult, az egyszer meg is érkezik,

akkor már nem lehet azt mondani,

mi végre az egész,

már a lényeg nem csak maga a küzdés,

ha végül elvezet a szeretethez

minden lépésnek megvan a célja…

ha még a földet

sokszor is kell megkerülni miatta,

„A nagyszerű és lenyűgöző dolgokhoz idő kell”

ha a földi létet, az utat

többször elölről kell kezdeni,

éhezni, fázni, sűrű könnyeket ejteni is,

ha az  eredményé csodás,

megéri, egészen biztosan...

talán úgy igaz,

induljon bármilyen úton az ember,

a szeretethez végül mindegyik elvezet.

2012. május 18.

Mi ketten ...

Mi ketten …

https://www.youtube.com/watch?v=_zRVRkb8c9c

A fájó, sodródó évek

Megtörték fényét szememnek.

Elmúlt idő a pillanatok tükrében

Visszahozhatatlanul tovaszállt.

Többé nem ereszt, átölel a magány …

Ha majd időm lejár,

Köszönés nélkül lépkedek,

Elengedett kézzel bolyongok tova

S találkozunk mi ketten a végtelenben

A tavasz érkeztével ...

A tavasz érkeztével ...

https://www.youtube.com/watch?v=53c0UP_27iI

Tudod arra gondoltam,

ha valaki a kertjét másnak

barátságból felássa,

a legkevesebb,

hogy kínálják egy tál étellel,

ha nem úgy teszik, ha úgy érzi,

a munkáját semmibe veszik,

jövőre tán el se megy,

kereshet a gazda más,

költségesebb megoldást…

és az ég madarait az ember

a fáihoz szoktatja télen,

hogy aztán legyen,

ki a tavasz érkeztével

a kártevőket pusztítja,

de aztán, mikor neki hála

a gyümölcs beérik,

riasztó puskájával elzavarja,

pedig az a tál,

amit megeszik, az a dolgozónak jár,

bármennyire is fáj a gazdának,

ha egyszer elriasztja,

tán örökre búcsút mondhat…

és így van az ember a szeretettel,

ami a szívében fizetség nélkül

gyönyörűséges kertet varázsol,

de amit ad, ki tudja miért teszi,

vissza is vesz abból,

tanú rá az általa okozott fájdalom,

el kell tudni dönteni, nélküle jobb

 vagy mégis inkább vele,

mert ha egyszer kergetik messzire,

talán soha többé nem mutatkozik.

2012. május 18.

Lelkünk mélyére

Lelkünk mélyére 

https://www.youtube.com/watch?v=_gratLiWKu8

A Hold pihenni tér, felragyog a Nap az égbolton

Színes hajnal ébreszt, az új nap bűvöletében.

Hársvirág illatát hozza felénk a szél,

A végtelenben melódiák, dallamok zengnek.

 lelkünk mélyére rejtett érzések

gyöngyszemekként gurulnak tova.
Ne engedd, hogy a bánat uralja szívedet.

 
Téged látlak, téged szeretlek, epedek utánad.
Bolyongok. Emlékeim pillanataiban élek.  
Árnyék borul szememre, könnyeim áztatják arcomat.
A szerelem lángot lövell de olykor elhamvad a parázs,
Kihűl szívünk, a fény nem ragyog,

Szavunk végleg elhalkul.

A szeretet menthet ...

A szeretet menthet ...

 https://www.youtube.com/watch?v=uxpzEdqCnow

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember olyan,

mint az érzékeny gyümölcsfa,

ha egyszer világra jön

gondoskodni kell róla

nagy figyelemmel,

különösen,

míg meg nem erősödik,

metszeni, alakítgatni

lehet erőszakkal,

lehet nagy-nagy szeretettel, a cél

 ugyanaz mindkettőnél,

hogy egyszer majd beérjen,

másnak,

és önmagának örömére legyen,

termővé, hogy váljék,

sok finom gyümölcsöt hozzon…

de míg az erőszakkal nevelt fának

azt a talajt meg nem keresik,

amelyik legalkalmasabb számára,

nem is a valódival javítják,

műtrágyázzák azt, ami éppen van,

a kártevőket

nem szedegetik nagy türelemmel,

hogy a hatás gyors legyen

gyilkos méreggel fecskendezik…

az egyiknek, a szeretettel nevelt fának

nem biztos, hogy a gyümölcse virít messziről,

de ellentétben az erőszakkal felnevelttel,

olyan lesz az íze, amilyennek teremtve lett,

míg a másik

talán kívülről nagyon szép lesz,

 hibátlan is akár,

de belül, beltartalmát,

hasznosságát nézve

üres... az egyik,

akit fáradtságot nem kímélve

szeretettel nevel metszeget a gazdája,

annak a gyümölcsének esélye van arra,

(ha a piacon nem is mindig van nagy sikere,

az értők vásárolják csak)

hogy lehessen legkülönlegesebb önmaga.

(A magára hagyott fa

talán még szerencsésebb a mérgezettnél,

őt a szeretet megmentheti még)

2012. május 17.

Újra és újra ...

Újra és újra …

 https://www.youtube.com/watch?v=148pI-AWqbM

Cipelem magányom terheit,

Amit szomorú életem rám rakott

Újra és újra hitet merítek,

Hogy élnem szép és érdemes,

Pedig már mindenki elhagyott.

Mégis boldogan tudok szeretni,

Ha a fénysugár még rám ragyog.

Minden reggelen úgy kelek,

Hogy reménnyel várom az új napot.

A régmúlt emlékeivel élek,

Mindenki elől rejtve könnyeimet.

Fájdalmaim béklyójába verve

Vonszolom magam életem útján

Újra és újra kutatom a szépet

Még akkor is, mikor már

úgy érzem, minden elveszett

Hogy élni szeretnék

Újra és újra nélküled

A lélek és szeretet

A lélek és szeretet 

https://www.youtube.com/watch?v=lNBpQ7Tgrrg

Tudod arra gondoltam,

hogy talán az ember

nem is tud a lélekről,

hogy van, inkább csak sejti,

az életet nélküle is jól éli,

ha jól tartja,

ha jól táplálja a testet,

nem érzi a hiányát…

a lélekről, (ha van)

vagyis a valódi,

a halhatatlan létről talán

akkor szerez csak tudomást,

ha már a test nem virul,

táplálék híján a földbe hull…

így van az ember

a szeretettel,

míg szerelemmel táplálják

nem érez különbséget,

de ha egyszer a szeretetet

tőle megvonják,

akkor fény derül rá,

hogy a test a lélekkel,

vagy nélküle szeretett,

a lélek szeretetének a létéhez

a kenyér nem feltétel,

ő megy tovább az úton,

amelyiken elindult,

magányosan is,

éhezve is,

egy lépéssel tovább mindig,

szeretetlen is az igaz szeretet.

2012.május17.

Vihar

Vihar

https://www.youtube.com/watch?v=_NOJLyZCyYo

Vihar tombol odakint.

Villámfények robbannak az ablaküvegen.

Morc felhők közt hasít a fény az égi óceánon.

Vad szél rázza a fák ágait, jajgat, sír a táj fölött.

Szemünkben riadt félelem.

A fények minden idegszálunkat sisteregve érintik.

Gyertyaláng lobog asztalomon a villámokkal együtt.

Színes, eleven lángok az estében, sebzett felhők között.

Wass Albert - Vágy és öröm

Wass Albert

Vágy és öröm

https://www.youtube.com/watch?v=VOfdq6C6InU

„Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete.

Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete.

Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm.

Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon.

Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére.

Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.


Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek. Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének.

Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.

Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.



Minden talajban megterem valamiféle virág.

Minden napnak van valamilyen öröme.

Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”