Lélekszárnyakon ...

Lélekszárnyakon …

A hullámok halk sóhaja hallik,

mikor a szél végigfut a víz felszínén.

Az azúrkék horizontot átlövelli a Nap arany nyíl sugara.

A harmatgyöngy szemeket felszárítva,

enyhe csókot lehelve a lombok között a virágokra.

A fények játszanak, kergetőznek az árnyakkal.

Szelíd dallamok érintik a szíveket,

a levegő édes illatával ölelve.

Ringanak a pillangók

szivárványszínt festve a pilleszárnyakra..

Az azúrkék égbolt alatt szárnyaló madarak csivitelnek,

hasítják a horizontot.

https://www.youtube.com/watch?v=8qhBfZL366U

Az alkony bíborszínű az égi palettán.

Bársony baldachin az esti égbolt,

a Hold ezüst fénnyel kél az égen,

kristályfüzérekként szövődnek a csillagok.

Az éjszaka nyugalma terül ránk

és elringat az álom lélekszárnyain. 

https://www.youtube.com/watch?v=lORwJWrsFsI

Embernek lenni és szeretni ...

Embernek lenni és szeretni ...

https://www.youtube.com/watch?v=awl_w2LDDJk

Tudod arra gondoltam,

az ember a világban

egy színfoltocska,

először egy kedves,

ártatlan színecske,

de ahogy edződik a harcban,

néha komolyabbá,

vagy épp komorabbá válik,

sokszor az ecsete maszatol rikítót,

a legtöbb támadás

a legszebb színét,

az emberségét éri,

ha nem is gondol rá, mégis,

 háború az élet,

 vagy megedzik,

ellenállóvá teszik a lövések,

vagy könyörtelenül elpusztítják,

harc nélkül élet nincsen,

 csak báb az ember burokban…

az idő a nagy próbatétel,

kiderül a folyamán,

az immunrendszere milyen,

mennyire tud ellenállni,

mennyire marad olyannak,

ami még a világ képét nem rontja,

 az élet harc,

a romboló háborúban

harcol az emberségéért,

aki fel nem adja,

nem könnyű a küzdelem,

de a győzelem hatalmas …

talán ilyen a szeretet élete is,

burokban értelmetlen,

szabadon veszélyeknek van kitéve,

csak az bírja ki a próbát,

amelyik erős,

 van ellenálló képessége,

elpusztul a támadás kereszttüzében

az életre képtelen,

talán azért, hogy embernek lenni,

és szeretni is,

sokszor nagyon fájdalmas,

folytonos megpróbáltatások közt

küzdeni a megmaradásért,

a sérülés elkerülhetetlen,

aki a küzdelemre képtelen,

az első támadásnál elveszíti az életet,

háború ez, de akinek az embersége

életben marad,

embernek méltán született,

ahogy a háborúban edződött,

mindent túlélő szeretet

megérdemli a rangot,

hogy emberen túli szeretetet.

2011. 01. 10.

Az álom hajóján ...

Az álom hajóján …

https://www.youtube.com/watch?v=BpPDHO8v5sI

A széltől összekócolt hajjal, könyvvel a kezemben ülök a parton.

Nézem a hullámzó, fodrokat vető vizet.

Alkonyodik. Csónak ring a hullámokon.

Emlékeim ölelnek. A fák felett madár dallamok.

Lelkem szárnyal, szívemben fájó érzések.

Tücsökzene zeng a fű között, ezüst gyöngyszemek a hullámok.

Bolyongnak gondolataim, a régmúlt körül kerengnek.

Merre és meddig? Vergődik szívem.

Kinyújtanám feléd kezem, de ujjaim nem érnek el.

Messze távol kerültél tőlem.

Istenem! Ma is téged kereslek.

Csillagaid kihunytak. Feléd sóhajtok,

menekülnék, hogy az éj jótékonyan fogadjon magába

és álmaimban visszatérj hozzám,

az álom hajóján ringva - már egyedül az éjszaka ösvényein.

**

A vízzel eggyé válni ...

A vízzel eggyé válni ...

https://www.youtube.com/watch?v=0rbAMIzYBoU

Tudod arra gondoltam,

az embert vezeti a vágya,

ha egy képet lát róla,

ha sok szépet hall az óceánról,

úgy érzi,

szerelmese a végtelen víznek,

pedig csak nem is ismeri,

rá nagyon vágyik mégis,

ha a vágya,

ellenére a távolságnak

teljesül,

ha ott állhat a partján,

ha merítkezhet hűs vizében,

hogy szereti, úgy érzi,

de ez még mindig nem a szerelem,

jöhetnek újabb vágyak,

mik más tájakra vezetik,

elviszik az égig érő hegyekig,

vagy a hatalmas sivatagig,

és van úgy,

hiába volt oly erős a vágy,

a víz túl hideg és túl sós,

a part kellemetlenül kavicsos,

ha hajóra száll,

tőle az ember tengeribeteg lesz,

jön a kiábrándulás,

elmúlik végleg a vágy,

nem hiszi már,

hogy Ámortól volt az érzés

és van olyan is,

ki megérkezik vágya központjába,

és nem csalódik,

az a part a legcsodálatosabb,

a víz marasztalóan simogat,

a legjobb festő sem tud festeni olyat,

nem elégszik meg a kevéssel,

magáénak tudni belőle

egyre többet szeretne,

a mélyébe lemerül egészen,

úgy szereti, ahogyan van,

ahogy a teremtő teremtette,

nincsen már más vágya,

örökké lenne vele,

de hát az embernek

a lehetőségei nem végtelenek,

kopoltyút nem növeszthet,

így csak arra vágyik,

egyszer talán,

ezen az életen túl,

a szerelmetes vízzel

örökre eggyé válik.

2011. jan. 05.

Szívemen ...

Szívemen …

 https://www.youtube.com/watch?v=mk1eElYwplE

Szívemen itt maradt
Szerelmed égető nyoma
Telehintetted utamat
Az érzések virágaival
A széltől is megvédtél
Míg téged vad vihar sodort el.
Dérlepte már a fejem,
Nincs remény az elvesztettre
rátalálni, újat keresni,
Hisz az idő gyors múlása
Nyomot hagyott szívemen.

Társsal is ...

Társsal is ... 

https://www.youtube.com/watch?v=kFcyK9NR3gI

Tudod arra gondoltam, a látszat az,

hogy az ember a valóságban,

az idő múltával,

végérvényesen marad magára,

van, ki csak a végső búcsúnál

szembesül az igazsággal,

a teljes magánnyal,

akkor érzi,

az élet utolsó kapujánál

 dolgavégezetlenül áll,

 van, ki már sokkal előbb,

társsal is társtalan…

az életét az ember ésszel alakítja,

az ésszel, ami mindig megmondja,

hogyan van a legjobban,

de már annyi galibát okozott,

miért is lenne az ő döntése

a megbízható feltétlen,

talán pont a logikája segít eltévedni,

összekeveri, előtérbe helyezi

a kevésbé fontos dolgokat,

ítélkezik csupán külsőségekből,

ha jól ítél,

az csak a véletlenen múlik,

talán azért, hogy oly sokan

magányosak együtt is,

mert eltévedtek,

hallgatva rossz tanácsadóra,

lehet, hogy baj van a füllel,

nem azzal,

ami a kívülről jövő útmutatást hallja,

amelyik az ész botladozásait segíti,

ez a másik olyan,

ami talán nincs is,

de aminek lennie kellene,

nagyon éles hallással rendelkeznie,

ki tudhatja,

volt is Talán valaha,

csak, mert nem használták,

mint felesleges dolog

az idők folyamán elkopott,

fül, amelyik hallja a lélek hangját,

az észnek azt továbbítja,

ha még hallgatna is rá,

az ember magányos soha,

önmagban sem lenne,

vele,

a tökéletes idegenvezetővel

 megtalálná az utat könnyen,

amelyik a teljes élethez vezet.

2011. jan. 04.

Tündérvilág - Zápor a tónál

Tündérvilág .

Zápor a tónál

 https://www.youtube.com/watch?v=_NOJLyZCyYo

A tegnapi fülledtség és esti nagy vihar után kicsit elviselhetőbbé vált a levegő.

Olyan régen voltam már a tavamnál, így vonzott valami megmagyarázhatatlan érzés.

Fehér, fodrozódó felhőcsapat kíséri utamat. Elnézem, figyelem a felhőket. Olyan csodálatosak! Beleképzelem az álmaimat, a vágyaimat. Megjelennek előttem a kedvenc mesefiguráim, minden, amit csak elképzelek,  amit egy felhő alakjába belegondolok.

A nap még átsüt a felhők között, de a feltámadó szél a víz felszínén habos hullámokat vet.

A madarak hangos csiviteléssel riasztanak. Talán érzik a közelgő vihart?

Egyre komorabb felhőket sodor a szél az ég aljára.

Tudod Kedvesem, mennyire félek a vihartól!

Hirtelen zúdul a tájra az eső, valahogy mégis nyugtatólag hat rám! Ülök az autóban, fejemet az ablaküvegnek támasztva, figyelem a kinti világot. A zápor hirtelen indul, a tó fodrozódó vize bugyborékolva fogadja az esőt. Olyan a víz felülete, mintha  békák százai ugróversenyüket rendeznék. Magasra felugranak és nagyot huppannak a vízbe, - a nádasba.

Milyen ragyogó szokott lenni az égbolt , és most, ha látnád! Mint egy felszabdalt földrajzi térkép! A szél által robognak a felhők az égen!

Rád gondolok, Rólad gondolkodom! Úgy szeretném, ha mindezt velem látnád, láthatnád,  – ezt a csodálatos világot! A szomorúfűzem hajladozik a szélben, ágai susognak, még a tó fodrozódó hullámaival nyaldossa. Tudod milyen érzés? Mintha itt lennél velem és Te simogatnál!. Szeretném, ha látnád,  mikor a ragyogó napsugarak a víz mélyére hatolnak,

egészen a tó fenekéig és a tiszta, áttetsző vízben láthatóvá válik a halak fickándozása. Gyönyörű!. Belefészkelném magam két karodba,  átölelnél és összebújva néznénk ezt a csodálatos világot!. Szívdobogásod üteme andalítana!  Nagyon hiányzol Kedvesem!.

...Lassan csendesült a vihar!  Hazaindultam!. Egy rózsaillatú gyertyát gyújtottam!

Rád gondolva!

Kevés a világban a szeretet

Kevés a világban a szeretet 

https://www.youtube.com/watch?v=MvHRYcEVNbk

Tudod arra gondoltam,

a kisgyerek a világot

olyannak gondolja pont,

amilyennek látja a szemével,

hallja a fülével,

ahogy a kezeivel tapintja,

nem feltételez

semmiféle hamisságot,

álságot,

de az idővel az okosabbja,

(a jó megfigyelő hamarább,

a kevésbé az, később) veszi észre,

hogy a világ, benne az ember

nem olyan, hogy a szavak,

a cselekedetek,

nem azt jelentik mindig,

amit mutatnak,

a kis ember csalódik,

ártatlan szeretetét fokozatosan elveszíti,

beáll a sorba, a nem áttetszők sorába,

mint egy útjelzőn,

halad a többiek után...

de talán van kevésbé okos,

talán kicsit butácska is,

ki megfigyelőnek nem olyan jó,

ő, mikor már körülötte

ismeri a valóságot mindenki,

az első benyomást még mindig hiszi,

hogy a világ,

benne az ember tökéletes,

ha lát is rosszat,

magában látja,

az ő nézőpontja lehet a hibás,

ő a buta, ő az,

ki rosszul ítéli meg a dolgokat,

a tökéletlenséget keresi magában,

a mentséget mindig megtalálja,

azt hiszi, a szavak,

a cselekedetek,

az igazságnak szolgálnak,

hogy mögötte más nincsen semmi,

sok idő kell a butácskának ahhoz,

de egyszer talán a legnaivabb is észreveszi,

hogy körülötte sok minden szól másról,

hogy a dolgok nem a felszínen,

a dolgok a mélyben zajlanak,

hogy a világ megfordult az emberben,

aminek mélyen kellene lenni, az került fel,

és aminek a helye a napfényen lenne,

az a sötétben van,

de addigra,

talán szeretetből,

vagy csak, mert szokása,

megtalálja a mentséget újra,

talán azt,

hogy azért ilyen az ember,

mert kevés a világban a szeretet.

2011.jan.03.

Akarlak

Akarlak

https://www.youtube.com/watch?v=NGp-IFAd-Wk

Akarok:

szemed fényében fürödni

akarom:

kezed puhaságát érezni

akarom:

cirógató hangodat hallani

akarom:

szíved dobogását érezni

akarlak:

érinteni, szorosan átölelni

akarom:

igaz szeretetedet átélni

akarlak:

őszinte szívvel szeretni

A szeretet tánc a fontos

A szeretet tánc a fontos  

https://www.youtube.com/watch?v=wMQhAro5E-k

Tudod arra gondoltam,

jónak lenni nem egyszerű dolog,

megfelelni nehéz,

ha a jóság szigorú elvárás,

ha nagy akaraterő szükséges hozzá,

önmagában

a lehetőség nem túl csábító,

nem eléggé látványos,

nem mindig irigylésre méltó,

a jó emberek ritkán boldogok,

hiába, ha mondanák,

hogy állni jó kinn

a megállíthatatlanul szakadó esőben,

a sok ázott,

szomorú arcú embert látva

a kedv nem jönne meg hozzá,

a táncoló alak az esőben

érthetetlen,

bolond talán, akik látnák,

sokan azt gondolnák…

csak az érti, aki átélte,

milyen az,

amikor nem számít az eső,

nem számít a hideg szél,

csak egy van fontos,

a tánc, ami a szeretettől boldog,

a jóság is

csak akkor lehet élvezetes,

ha nem muszájból,

nem illendőségből,

szeretetből teszi az ember,

szeretetből jónak lenni,

szabad akaratból

a jóságban lubickolni,

mint esőben önfeledten táncolni.

2011. jan. 02.

Wass Albert - A viharról, ami időnként jön és elmegy

Wass Albert

A viharról, ami időnként jön és elmegy

  https://www.youtube.com/watch?v=_NOJLyZCyYo

 Figyelted, hogy kezdődik?
Egyszerre egészen csöndes lesz minden. Mintha a világ visszafojtaná a lélegzetét. Addig is csönd volt, de csak most veszed észre magát a csöndet. Pillája se rezdül a fáknak. Mozdulatlan a hegy és a völgy.
A levegő megáll fölötted, mintha ásítana.
Aztán egy pillangó repül át a rét fölött. Sietve röpül, szinte cifrázza a repülést. Csapong. Minden mozdulatán érzed, hogy siet. Siet.
Mintha egyszerre, zsúfoltan akarná még kiélvezni azt, hogy szállani tud és hogy színesen tarkák a szárnyai.
A fák is őt nézik Valamennyien. A füvek. A bokrok. A virágok.
Egy kis levél, valahol az egyik bükkfa tetején, odahajlik a társához és súg neki valamit. Egymásnak adják a hírt és egyszerre valamennyi levél susogni kezd, borzongva és titokzatosan, mint akik sötét babonáról tudnak. Megremegnek a fűszálak is. Minden virág ijedten felfigyel. Egy vércse sikoltva bevágódik a fák közé. Akkor már az ég alján ott láthatod a gomolygó felhőket is, ahogy feketén és iszonyú gyorsan közelítenek.
Valahol a szálasban fölnyög egy fa. Babonás reccsenések támadnak és fönt a hegyen meghallod a fenyvest zúgni.
Villámszagot érzel a szélben, ahogy arcodba csapódik. Reszketve meghajtja karcsú nyakát a kék harangvirág. Lent az erdő alatt lélekszakadva futni kezd a patak és rázza borzolt hajjal, eszeveszetten a vészkolompot.
Az ég kékje magosba menekül és haragos felhők futnak a világra. Fényüket vesztik a színek. Morddá sötétedik minden. És ekkor megjön a szél, az igazi.
Földig hajolnak előtte a hajlékony derekú fák. A büszkék, ropognak. A halál hidege végigcsúszik törzseken, virágokon, fűszálakon. Orrodban érzed, véredig hatol.
Már csattog a zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltán lapulnak a földhöz. A föld remeg.
Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek. Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyökerek pattannak, nyög, jajgat, sikolt, átkozódik a világ, haldokló testek vonaglanak a földön, azt hiszed, ez a végítélet napja.
Aztán egyszerre vége van.
Csönd.
A felhők megszürkülnek.
Zsákmány után kujtorgó szélsuhancok csatangolják apjuk nyomát a völgyeken végig. Nyögés, sóhajtás hallatszik mindenütt. És már az eső esik. Mintha fönt valahol angyalok siratnák a megcsúfolt világot.
Láttad a vihart?
Olyan éppen, mint a háború.
Tudósok, akik a világ nagy titkainak mélyét kutatják, azt mondják: elektromos feszültségek egyenlítődnek ki a viharok által. Aztán beszélnek arról, hogy egyik helyen fölmelegszik a levegő, másik helyen lehűl. És ebből lesz a szél.
Ez mind igaz lehet. De ezeken kívül, mindezeknek a mélyén van még valami. A rontás. Ez a magja minden viharnak.
Hogyan védekezzék rontás ellen a fa? Legyen egészséges és erős. Gyökerét eressze be mélyen a földbe, minél mélyebbre. A föld jó kincsei mélyen fekszenek, mint a tiszta víz. Tiszta és jó erőket szívnak föl a mélybe nyúló gyökerek.
Ne bontson a fa széles koronát, mely alatt más fák senyvedni kényszerülnek. A nap nélkül nyomorgó növény keserű nedveket ereszt, melyeknek maró párája megmérgezi a levegőt és viharfelhőket támaszt.
Ne tűrjön foltot a levelein. Legyen a lombja tiszta és makulátlan, napfényben csillogó, üde. Fénytelen, gyönge levelek hamar gombásodnak, korán sárgulnak és lehullanak. Kevesebb napfényt szívnak föl, és az olyan fa rostjai elvesztik rugalmasságukat.
Legyen jó a madarakhoz, akik fészket építenek vagy menedéket keresnek ágai között. Szeresse a harmatot és tisztelje az esőt. Tudva, hogy minden, ami a magasból jő, és minden, ami a föld mélyéből őt, őérette van és jó.
És végül ne féljen az éjszakától, a téltől és attól, hogy az idő telik. Telik akkor is, ha fél.
Így él a fa. S ha mégis vihar jönne rá: hajtsa meg engedelmesen a fejét s ha kell, a derekát is. Ne reszkessen és ne átkozódjék, mert nem tehet arról, hogy van vihar. A vihar van. Nem csak légköri elektromosság, nem csak a hideg és meleg kiegyenlítődése okozza. Még csak nem is az erdők rossz párája egyedül. A vihar van. Babonás, sötét erők képezik a magját, mely ott lebeg mindenkor vékony pókfonálon a világ fölött.
Így a fa. És mit tehet az ember még ezen felül? Legyen becsületes, mert ember. Jóindulatú, tiszta és igaz. Szeresse a testvért, fában, virágban, állatban, emberben. Higgye Istent, akit nem láthat, mert hiszen a tenyerén mászkál. Ne félje a gonoszt, csak kerülje útjait.
Imádkozzék, ha viharba kerül, s dolgozzék, ha már elmúlt. Nem tehet ellene semmit. Vihar van. Háború van. Gonosz feszültségek, mérges kisugárzások, ördöngös szándékok babonája hozza. De az ember megáll benne, ha ember.
És vihar után, mikor már az est is elállt s az erdő nem nyög és nem sóhajtozik többé: frissebb a levegő, tisztább a lomb és zöldebb a fű. A föld puhább és a virágok színesebbek. Kisüt a nap is és valahonnét a pillangók újra előkerülnek.
Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. Aztán kijavítja házát, bekeríti kertjét s az ekevasát belenyomja mélyen a felpuhult földbe.
Illatos a föld olyankor s jó gabona terem. Vetéskor már búg a vadgalamb is és aratásra kirepíti fiait.